- Biztonságos utat kívánok.
* Majd meghajoltam a lány előtt és fojtattam az utam egyenesen a kijáratig mely már nem is volt olyan messze.*

- Szép név. * mondtam majd elengedtem a kezét. Még egyszer végignéztem rajta majd megállapítottam, hogy kissé elvarázsolt szerzemény. Halványan elmosolyodtam majd tovább indultam.*- Akkor egyben érj haza, Lio. * Intettem neki majd tovább indultam a kastély felé.

* Kinyitottam a szemem majd a felém nyújtott kézre néztem. Elfogadtam a kezét majd megráztam közbe a szemébe néztem.*
- Lio Tovamura.
* Azzal ismét lehunytam a szemem .*

- Huh? * Fordultam hátra majd kissé elszégyelltem magam, alaposan beégtem.*- Haha, értem... * Felé fordultam majd feltűnt, hogy kissé furán van öltözve, kissé úgy festett mintha egy másik korból származna. Jobban megnéztem majd vettem egy nagy levegőt.*- Illetlen vagyok. A nevem Shizuka. * Mondtam majd felé léptem és a kezem nyújtottam.*- Még ha tovább is mész, illik bemutatkozni, nem? 

* Továbbra is mozdulatlan álltam majd mikor az a valami felém jött az arcomtól egy 15 cm-re megállt. Nem bírt tovább jönni akárhogy is próbálta majd mikor ráuntam össze csaptam a tenyerem és hatalmas szél söpört át a labirintuson ami a ködöt messzire vitte a lénnyel együtt.*
- Ne dőlj be mindennek. A köd azt hitet el veled amit akar. Ez csupán az agyad szülötte volt.

* Bólintottam. Hirtelen bűz csapta meg az orrom mire kezem az orrom elé emeltem majd tekintetek komoly lett. ~ Van itt valami, ami igen csak nem emberi.. ~ Majd készenléti helyzetbe álltam. Nem sokra rá egy furcsa sötét lény ugrott elő a sövényből melynek vörösen izzottak szemei. Épp rántottam volna elő kardom mikor kikerült és a mögöttem lévő srácra támadt.*

- Épségbe bejutottam és nem szándékozom más állapotban távozni.
* Éreztem hogy van valami furcsa a levegőben. Húztam magam köré egy négyszöget majd mozdulatlanul álltam.*

- Értem. Kösz.  * Majd megfordultam újra előre. Már indultam volna mikor hirtelen sűrű köd vont be mindent, a köd eléggé furcsa volt. Rossz előérzetem támadt. Újra hátra pillantottam a vállam mögött a srácra.*- Te épségben ki találsz majd? 

Ha nem forgolódsz akkor  jó irányba mész de mivel a labirintus mozog így pontosan nem tudom megmondani csak menny mindig jobb kéz felől vissza felé meg az ellenkezőjét csináld. Akkor kikerülsz innen és ne higgy a szemednek.
* Azzal lehunytam a szemem majd megfordultam.*

* Némán elfogadtam a kezét majd felálltam és leporoltam magam. Igen csak meglepett mikor szó nélkül tovább indult a srác. Vettem magamon a bátorságot és utána fordultam.*- Kérhetek egy kis segítséget? Kissé eltévedtem.. Jó írányba haladok a kastély felé?

* A nekem ütköző lányra néztem majd némán lehajoltam és a kezemet nyújtottam felé hogy segítsek felállni neki. Mikor felállt karba tettem a kezem majd elmentem mellette hisz láttam ő az ellenkező irányba tart.*

* Már órák óta bolyongtam ott, kezdtem úgy érezni, hogy legközelebb gyomírtóval fogok idejönni. Semmivel se törődve a törnyok irányába haladtam, hátha így közelebb jutok az építményhez. Hosszú járkálás után arra lettem figyelmes, hogy nekimentem valakinek és szépen hátra estem a földre. A fejemet fogva felnéztem az illetőre majd egy lila szemppár nézett vissza rám. ~ Úgy látszik nem csak én ragadtam itt. ~ Gondoltam.*

* A régi kastélyt kutattam át majd dolgom végeztével távoztam a hatalmas építményből. Ismét a labirintussal álltam szembe melyen átjutni is elég nehéz egyszer nem hogy kétszer és arra is felfigyeltem hogy folyamatosan megváltozik a sövények helye vagyis él a labirintus. Karba tett kézzel és lehajtott fejjel mentem előre és az érzékeimre hagyatkozva jártam keltem. *

* Sokat kutattam mire rátaláltam arra a könyvre melyben benne volt ennek a kastélynak a hol léte. a könyvben csak ezt felejtették el megemlíteni, hogy a kastélyt körülveszi pár hektár labirintus mely ráadásként el is van varázsolva. A kapuban állva morgolódtam majd sóhajtottam és magabiztosan elindultam befelé. Egy ideig még megjegyeztem, hogy merre megyek, de egy idő után teljesen elvesztettem a tájékozódási érzékem, midnenhol csak sövények, kanyarok, sövények, kanyarok. *

- Hát... Akkor elmegyek... De lehetőség szerint ne keveredj bajba...

* Azzal elindult az ellenkező irányba. Még egyszer visszanézett a labirintus felé, ahol fekete fellegek gyülekeztek a sövények felett, amelyek igencsak baljós hangulatot keltettek. Úgy néztek ki, mint egy nagy fekete köpeny, amel mindent beborít. Sötét tekintettel nézett fel a fellegekre. *

- Én a helyedben nem sokáig időznék itt. Az idő, kezd rosszra fordulni. És ahogy nézem ez egy mágikus vihar lesz, nem akármi...

* Figyelmeztette a lányt. S mivel az még mindig nem fordult meg, inkább visszaváltozott párduc alakjába, és eltűnt. A szeme vörösen izzott, de nem érezte magát valami erősnek jelen esetben... *

* Csak ültem ott majd lehunytam szemeim.*- Ha menni akarsz menj nyugodtan, én még maradok.. * ~ Nem mintha tovább tudnák most menni, hisz meg kell gyógyítanom a sárkányom amihez erő kell.. Egyszerre nem tudok két felé szakadni.. ~ Formálta gondolatait majd vett egy nagy levegőt, koncentrált.*

* Félredöntötte a fejét. *

- Na ne! Ha nem lennének nők, ki kéne találni őket, ez hihetetlen, min ki nem tudok akadni...

* Emelte az ég felé a tekintetét. *

- Egész nap ott akarsz meditálni annál a fánál, hmmm?

* Azzal megint párduccá változott. A lányra nézett aki továbbra is a földön ülve duzzogott, majd megcsóválta a fejét. ~ Azon nem volt képes így kiakadni, hogy majdnek beszippantotta egy gonosz szellem a tükörben, de azon, hogy leszedem a kötést igen ~ gondolta. *

- Ha-zug dög! * Mondtam mérgesen majd karjaim összefontam mellem alatt és durcás arccal elfordultam tőle.*- Ti hímnemű majmok mind egyformák vagytok! Chh! *Morogtam majd csak előre néztem, egy bokrot néztem ki magamnak ahol tekintetem pihentettem. Csak ültem a földön majd a fának dőltem és sóhajtottam, továbbra is háttal voltam a fiúnak.*

- Ó te szenséges...

* Azzal párduccá változott, és kiugrott a lány alól. A kötés letekeredett a mancsáró, és úgy futott pár lépésnyit. Mikor úgy gondolta elég lesz, visszaváltozott. *

- Látod? Nincs semmi bajom... Bár nem tudom mi értelme van annak, hogy itt bizonygato az igazam...

* A fejét csóválta, és próbált nem fájdalmas arckifejezést mutatni, bár nem tudta mennyire sikerült neki. Mindenesetre visszatámaszkodott az előbbi fához. *

- Boldog vagy?

* Morcosan néztem rá majd akár tetszett neki akár nem a combjára ültem majd elcsaptam a kezét a sérülttől.*- Mondtam, hogy ne piszkáld! Vár pár percet, utána leveszem.. De ha csúnya marad akkor így mész minden hova. * Jelentettem ki makacsul majd csak néztem az arcát*- Ne pazarolt a véred..