*Furcsa érzéseim támadtak a mai tánccal kapcsolatosan. Nem tudtam hogy mi is történt mintha felgyorsult volna az idő de lehet hogy csak az idő érzékem lett oda. Kimentem az udvarra ismét és megláttam Rosariot ahogyan a padon nézi a rózsákat. Egy oszlop mögé bújtam hogy nehogy észre vegyen. Megfogtam a maszkom majd kissé oldalra húztam. A számon meg magyarázhatatlanul egy mosoly jelent meg. Kis ideig még ott álltam majd a maszkomat visszahúzva nekifogtam körbejárni a kolosszális épületet mely a föld alatt fojtatódott vagyis inkább terebélyesedett.*

* A hátam mögé néztem majd gyorsan vissza.*

- Igazad van. Sosem szabad a csomagolás alapján ítélni az ajándékot. Édesapám mindig ezt hajtogatta.*Megpörgetem a lányt majd  Közel hajoltam az arcához.* - Sajnálom más fajta álarcom nincs nagyon. Már nagyon a szívemhez nőtt.* Hirtelen véget ért a tánc olyan volt mintha csap pár másodpercet táncoltam volna vele.. Elengedtem majd meghajoltam ismét.* - Köszönöm a táncot igazán kedvemre volt. Remélem még lesz alkalmam hogy veled táncolhatok. De most jobb ha átadlak a többi kérőnek akik mögötted állnak.* Azzal hátrább léptem *

- Nyugodtan tegez. Még nem hallottál arról hogy ne a külső alapján ítélj meg másokat.? Ugyan olyan nagyot harapok mint itt bárki más vagy nagyobbat. Ami meg a távolság tartásomat illeti kissé féltem hogy a lábamra lesz lépve de mivel még nem fordult elő ezért nem haragszom meg érte.  

*A parkett közepére vezettem újdonsült táncpartnerem majd megfogtam a derekánál és táncolni kezdtünk a többiekkel egyszerre. * - Ha szabad ilyet mondanom nem úgy néz ki kegyed mint egy élőholt. Viszont remekül táncol. Jó volt a tanárja. *A lány szemébe néztem majd kicsit közelebb húztam mert túl messze álltunk egymástól.*- Remélem nem veszi tolakodásnak.  Kissé távol álltunk egymástól még egy pár befért volna közénk.

* Oda léptem hozzá majd illedelmesen meghajoltam. *

*Furcsa volt a lány tekintette szinte megigézett világos zöld szempárja. Megráztam a fejem majd közelebb léptem kicsivel és a kezemet nyújtottam és meghajoltam.* - Önnek is szép jó estét. Attól tartok én zavartam meg. Engesztelés kép nekem ajánlaná a következő táncot?  * Lágy mosoly rejtőzött a maszkom alatt bár ezt rajtam kívül senki se tudhatta csak a lány válaszára vártam.* - Udvariatlan vagyok be se mutatkoztam. A nevem Hei. Kegyedben kit tisztelhetek? 

*A szél egy ismeretlen illatot fújt felém melyet még sosem éreztem. Kiemeltem a kezem a vízből majd megfordultam és egy férfi állt előttem. Kissé félelmetes volt a fehér maszkkal az arcán de nem riadtam meg inkább megszólítottam.* 

* A beköltözéskor érkezett egy levél mely a vámpírok tanácsától jött. A levélben leírták, hogy lehetőségem van arra, hogy a fajtám béliekkel lehetek. Megráztam a fejem majd a földre zuhant egy kis meghívó szerű valami. Kinyitottam majd bele néztem és mégis csak a bál mellet döntöttem. Felvettem a zakómat majd a maszkot mellé és az épületig meg sem álltam. A meghívót átadtam és már bebocsájtást is nyertem a vámpír mennyországba. Amerre csak néztem mindenhol csak vámpírok voltak. Ez valamelyest megnyugtató volt hisz nem lógtam ki a sorból.Nekivágtam a tömegnek és elkezdtem felfedezni a helyet. Szempillantás alatt kint találtam magam az udvaron ahol egy fiatal nő volt és a kút vizébe gyönyörködött.*

* Mikor már az épület szívébe tartottam már láttam, hogy a helység kizárólag a hozzánk hasonlóaknak van kialakítva. Egy ablak se volt melyen beszűrődhetett volna a nap sugara. Ám amikor megnyílt a fő terem bejárata kellemes szellő fújta meg az arcom. egy szabadtéri bálterem volt melyeket oszlopokkal díszítettek és gyönyörűen rózsákkal futtattak végig. A holdfény megvilágította a termet és felcsendült komoly és kellemes mégis halk zene melyre mindenki keringőzni kezdett.  A zene átjárta a testem és a szellemem. Úgy döntöttem kicsit körbenézek mielőtt bele vetném magam az éjszakába. Elsétáltam az oszlopok között és egy kertben találtam magam. Szentjános bogarak lejtettek táncot a csillagokkal és ragyogták be az égboltot. Ahogy egyre kijjebb mentem egy szökőkút mellet találtam magam. A vize kristály tiszta volt mégsem okozott fájdalmat az érintése.*

*A sötétség leple alatt érkeztem meg a már gyülekező Nosferatumok közé. A hatalmas épület melynek kapuatyában várakoztunk megvolt már vagy hétszáz éves. Mégis masszívan álltak a falai. Kis idő után a kapu megnyílt és egy idősebb élőholt lépett ki rajta. *