*Nagyot sóhajtott, majd pár másodpercig némán bambult, mintha csak meg se hallaná Rosa szavait.* -Figyelj...- *Szólalt meg végül, s Rosa-ra tekintett.* -Van valaki, akinek szeretnélek bemutatni.... Ráérsz most?-
-Előbb utóbb egyszer mindenki szétesik, nemde?- *Emelkedett meg a szemöldöke kérdőn, s elmosolyodott.* -Ne aggódj miattam. A szétesés legyen a legkisebb bajom.- *Roppantotta ki nemtörődömül a nyakát.* -Szeretnél még valahova elmenni?-
* Majd mikor hallottam a térdét még a hideg is kirázott.*
- Egyben vagy még? Tudok segíteni?
* Néztem rá majd mikor letett leguggoltam.*
- Már nem vágyakozom a vidámpark után. De köszönöm a kérdésed. Viszont te vigyázhatnál magadra kicsit jobban. A végén egyszer még szétesel úgy ahogyan én is szoktam.
-Később!- *Vágta rá, majd felgyorsította a tempót és egy eléggé meredek ugrással szelte át a vidámpark kerítését. Mikor földet ért térdei hangosan roppantak, s aprót nyögve egyenesedett fel.* -Vagy szerettél volna még maradni?- *Tekintett le a lányra, majd óvatosan letette.*
- Igazán rendes tőled de letehetsz nyugodtan. Tudok járni.
* Kissé zavarban voltam mert mindenki minket figyelt a kis műsornak hála. némán nézett körbe majd Dimitrire. Valami furcsa volt benne amit nem tudtam hova tenni de nem szóltam. Magamba néztem és éreztem hogy ismét teljes a lelkem ha nevezhető annak. *
*Csak némán figyelte az eseményeket, de már szólni akart volna hogy mi a baj, mikor már harmadjára próbálták az újra egyesülést, ami végül sikerrel járt. Rosa immáron egyedül hevert a földön. Nyakéke vissza nyerte eredeti ragyogását, amiből Dimitri úgy gondolta, sikerült a dolog. Leguggolt a lány mellé, majd karjaiba véve felegyenesedett, és megeresztve egy gyorsan eltűnő mosolyt megindult.* -Haza viszlek...-
* Megráztam a fejem és csak grimaszoltam. Leszálltam Makáról majd az egyik kezét a nyakamba raktam hogy segítek neki felállni.*
- Minden kép meg kell csinálni. Nem akarom erre fecsérelni az időm csak esünk túl rajta végre.
* Majd elfogadtam Dimitri kezét. és feltápászkodtunk. Szembe álltam Makával és a nyakában lévő füzérre tetem a kezem ő meg az enyémre. Elméletileg itt történnie kellet volna valaminek de semmi nem volt. Újra próbáltuk ekkor egy rózsaszínes fény csapott fel ami eléggé bántotta a szemünket. Ennek eredménye kép ugyan úgy mozogtunk harmadjára már nagyon untam de sikerült végre. Maka a földre esett én meg álomba zuhantam a lelke mélyén úgy ahogyan ez lenni szokott.*
*Ő közben csak lapos tekintettel figyelt, és várta a fejleményeket. Mikor Rosa Makára pottyant csak enyhén megemelkedett a bal szemöldöke, majd elmosolyodva megcsóválta fejét.* -Morogjatok miatta, de nekem így vagytok a tökéletesek...- *Nyújtotta kezeit, hogy felsegítse a lányokat.* -Ha tényleg nem akartok ismét eggyé válni én megértem.-
- Sejtettem hogy valami hasonló zajlik a háttérben. Ha erre vágyik akkor legyen én nem ellenkezem. Még menekülni se tudnék nagyon.
* Vontam vállat majd körbe néztem.*
- Hol is van most?
* Kérdeztem majd kérdően rápillantottam.*
- Várj egy percet megoldom a minél hamarabbi találkozást.
* A rózsafüzérre tettem a kezem mintha valami rítusra készülnék halkan motyogni kezdtem egy fura nyelven majd kinyitottam a szemem és elkiáltottam magam. *
- Rosario vonszold ide a segged ha már idáig elrángattad Dimitrit.!!! .... Kész is ezt tuti meghallotta.
* Épp felettük repültem el mikor a nagy hangzavartól megijedtem és elfelejtettem hogy kell repülni. Félúton vissza változtam emberi alakomba és ráestem Makára.*
*Csak szótlanul követte Rosario-t, s úgy tűnt mint akit érdekel is a felesleges csevegés. Azonban mikor kiértek végre a tömegből, gyengéden megfogta a lány kezét.* -A másik Rosa is itt van. Vele eggyütt jöttem, és gondolom tudod hogy mi okból. Nehéz volt őt is meggyőznöm. Kérlek ne mond hogy te is ellenzed az ismételt eggyé válást.- *Pillantott rá szarkalábas szemeivel kissé komoran.*
* Kissé elvörösödve álltam kicsit távolabb de fülig ért a szám. Majd kis időre rá kapcsoltam hogy nem kellet volna csak úgy rávetnem magam.. *
- Sajnálom nem vagyok valami jó formában kezd kiütni az anémiám ( Vérszegénység). Mennyünk kicsit kijjebb a tömegből?
*Majd körbenéztem és megláttam egy kevésbé zsúfolt helyet.*
-Valóban ma nagyon sokan vannak. Nyüzsgés van mert nem rég nyitották meg a felújított részt. Amúgy honnan tudtad hogy itt vagyok? Senkink se mondtam el.
* Néztem rá mosolyogva de mégis kérdőn. Majd lassan meg indultam vele ki a tömegből.*
- Az igazat meg vallva másra számítottam, hogy engem fog keresni de kellemeset csalódtam. Meg hát az utad is elég hosszú volt...
* És csak mondtam és mondtam. Ez volt a bosszantó része ennek a testnek hogy be nem állt a szája...*
*Elég volt csak egy pillanatra a másik irányba tekintenie, valaki hatalmas lendülettel érkezett a nyakába. Meglepettségében majd feldőlt, de sikerült megtartania magát. Gyöngéden ölelte körbe Rosariot, s nagyot sóhajtott.* -Jaj... szia.- *Mosolyodott el.* -Igen vissza jöttem, és téged kerestelek már hosszú percek óta...- *Szemei összeszűkültek, és kelletlenül tekintett körbe a körülöttük sürgő-forgó embereken.* -...de ez a tömeg minden erőmet kiszívja...-
* Aggodalmas tekintettel néztem ahogyan elment majd megindultam én is. Az égre tekintettem és jobbnak láttam a levegőből körbenézni ezért átváltoztam denevérré és felreppentem. Rengeteg ember volt szinte alig lehetett kivenni az arcokat.Menet közben láttam pár denevért és követtem őket hátha elvezetnek a másik felemhez ezért Északnak kellet mennem.*
* Sorba álltam és vártam, hogy a hullámvasútnál én következzek. Mint egy izgatott kisgyerek toporzékoltam majd meg pillantottam Dimitrit. A magasba emeltem a kezem és integetni kezdtem.*
- Szia!!! Vissza tértél?
* Majd oda futottamnem törödve a sorban állással és a nyakába ugrottam.*
- Annyira hiányoztál.Milyen utad volt? Merre jártál? Előre is bocsi ha kicsit idegesítő vagyok de tombol bennem az energia. Mintha élnék. Bár fogalmam sincs milyen lehet az.
*Összehúzva magát, akár egy kiskutya kint a szakadó esőben, követte Rosario-t. Nem titkolta nagyon nembírta a tömeget. Az a nyüzsgés ami körülvette... még a haja is égnek állt tőle.* -Jó lesz nekem a kelet. És ne aggódj. Nemfog meglépni.- *Lehúzva maszkját nyújtott még egy biztató mosolyt Rosa-nak, majd lassú, kelletlen mozdulatokkal kezdett el elindulni a keleti irányba.* -Lássuk... mik is vannak erre.- *Pislogott balra-jobbra.*
* Mosolyogva mentünk a vidámparkba vagyis én mosolyogtam majd a bejáratnál kifizettem a jegyeket és bele vetettük magunkat tömegbe. Körbe néztem de a hely túl nagy volt a ezért lehet jobb lett volna ha ketté válunk. *
- Szerintem váljunk két felé. Én megyek Nyugatra te meny Keletre. Vagy te más felé szeretnél menni?
*Néztem rá kérdően. Majd megszorítottam kicsit a kezét és körbe tekintettem.*
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
-Rendben