A tánc végén hátra döntöttem, testét egyik kezemmel érzékien végig simitom. Elmosolyodok azon amit mondott "Tudom." közelebb hajoltam hozzá ajkaink között csak egy lehetenyi távolságra áltam meg. "Te az én végzetem vagy." gyengéden megcsókoltam, utána lassan kiegyenesedtünk "De ezt már megbeszéltük." elmosolyodok "És ezt nevezhetjük a halál csókjának." közben keze a kezemben másikban pedig teste, közelebb húzom magamhoz. A lány még most se jutott szóhoz én pedig csak továbbra is mélyen a szemébe néztem.
Meglepően jól táncolt,, kis résnyire nyitottam a számat és úgy néztem a rá. A tangó eleve egy tűzes és szenvedélyes tánc, ezt nagyon is éreztem az idegenen. - Egy baj van ezzel... - mosolygok gonoszan, és mikor a pördítése után ismét előtte vagyok, a mellkasát megsimítva, a háta mögé megyek és testemmel lemegyek egy darabig, majd hátat fordítva jövök fel. Elé pörgök és tényleg 3-4 cm választhatta el a szánkat. Bevallom egész jóképű volt, de nem szabad lebecsülnöm, egy pillata alatt végezhet velem. Mély levegőt vettem. A vállánál megfogtam és elkezdett vezetni, oldalra pörgetett, majd amikor egyre vadabb volt a táncunk az arcán végig simitottam. Látva rajta hogy megakar csókolni elrántottam a fejemet. A végén megdöntött elég mélyen így felállni se tudtam. - Én nem vagyok ember. - fogtam a tarkójánál, és mélyen a szemébe néztem. Nagyon tűzes volt a hangulat kettőnk közt.
Rámosolyogtam, majd kipördítem. "De én most nem látom itt sehol, tehát." közeleb lépek hozzá "Én vagyok az." kezem hátára helyezem, majd bal kezem lassan végig simítom a testét majd a kezétt és megfogom. Majd halálos táncba kezdtem vele. Forró pillantásokat vettek rá és testére amitől csak egyre hevesebben kezdek tándolni. "A végére én leszek az egyetlen." megállok egy pillanatra, majd lassabb ütemben kezdem folytatni. "De nem is kell a bele egyezésed, úgysem az ember választja a saját végzetétt." melkasát sajátomhoz szorítom és a levegőbe pördítem a lábát egy pillanatra, majd félszeg mosoly ült ki az arcomra."Az választja őt."
Felszisszenek mikor megharapta a fülemet. A szavai csak úgy ostor csapásként csattantak a fejemben, de tetszett. Ahogy kipörgetett, akkor elengedtem a kezét, és lecsúsztattam a vállamról a kabátot és a földre dobtam. Oda lépkedtem hozzá lassan, a tarkójánál megfogva és beléptem a két lába közé az egyik lábammal és egyik kezemet végig húztam a mellkasánál. - Nekem már megvan a vesztem, és az... - fordítok neki hátat a csípőmet kitolom és az övéhez érintem. Vállam fölött visszanézek rá, szememben ott volt a kis vadság. - nem te vagy!! - kezét megfogva pörögtem egyet és ismét szemtől szembe voltunk.
Kitágult pupilákkal nézem a történteket, majd orrommal beleszippantok a levegőbe. Keze után nyúlok és visza pörgetem karjaimba. "Oh ez érdekes" gyengéden megharapom a fülét. "Tudod mit. ha olyan vonzó a vesztem mint te akkor, már most a vesztemet akarom." megfogom a másik kezétt. "De akkor úgy érzem fernek ha én meg a veszteddé vállok." rámosolygok, majd kacsintok egyett és kipörgetem de kezétt nem eresztem.
A viselkedése kissé meglepett, mély levegőt vettem mikor hozzáért az arcomhoz, majd a derekamat átkarolva döntött meg egy kicsit így átadva a labdát. A szemem kicsit megrezzent és az arcomra gonosz vigyor ült ki. A bal kezemmel meg fogtam a vállát míg a másik lelógott, a jobb lábammal támasztottam magam mivel tartott a bal lábámat felhúztam hozzá és közelebb húztam. - Ha nem a pokol szülötte vagy és nem is isten akkor ki vagy te? - nézek mélyen a vörös Iríszeimmel az övéibe és egy hirtelen mozdulattal a lógó kezemmel a nyakát kaptam meg az orrunk összeért és ráleheltem az ajkaira. - Meséljek magamról? - vigyorogtam el gonoszan. - Én leszek a veszted!! - lökök egyet magamon és két lábra állok, azzal oldalra fordulok hogy elindulok.
Teljesen tűzbe hozott vad és elemi személyisége, azt éreztem hogy nem akarom elengedni őt. Mikor eltűnik előlem és mögöttem jelent meg akkor mosoly ült ki az arcomra, hogy nem bírtam elnyomni. "Uhh szép cirkuszi trükök." majd megfordulok és gyengéden megfogom az arcát "De nekem nagyon is tetszik. Úgy hogy kérnék belőle izelítőtt." Majd közelebb hajolok hozzá "De ha már mesélsz magadról akkor én is. Én nem vagyok a pokol szülötte." Átkaroltam a derekát majd hátra döntöttem. "Most te jösz."
Hirtelen hátra fordulok amikor belefújt a fülembe, és vissza, egyenesen a szemébe néztem. - Megszeretnéd tapasztalni? - szemeim a kékből, izzóvörösre váltanak, a szemfogaim is előbújnak. - Remélem látod, hogy a pokol szülötte vagyok én is, akár csak te... - mondom, és lépek a két lába közé. Mintha táncfelkérés lenne, de egy mozdulattal mögötte jelenek meg. - Ne állj többször az útamba! - súgom a fülébe és megyek tovább.
Elmosolyodtam válaszán majd sötét ködbe burkolozva eltűnök majd hírtelen megjelenek mögötte. "De nagy szája van valakinek." gyengéden belefújok a fülébe, majd ismét eltűnök és most előtte jelenek meg. "De vajon a karmai is akkorák?" Mosolygok rá.
Álltam meg és elmosolyodtam gonoszan, levettem a kapucnit és megfordultam. - Na vegyél vissza! - mondom neki komoly arccal és teljes nyugalommal. - Arra járok, kelek amerre akarok, egy isten engem ne fenyegessen, mert nem hat rám! - mondom és megdobom a hajamat. - Ha nagyon zavarok, akkor foghatod magad és mehetsz vissza! - kacsintok rá gonoszan és indulok tovább.
A pokolban felálltam a trónrol és elindultam a birodalmam szélére, mert fel akartam nézni a felszínre. Mikor az egyik ismeretlen feljárohoz értem hangos kopogásra lettem figyelmes. Ez felkeltette a figyelmem és elkezdtem keresni a forrását. Mikor megpilantottam egy csuhást távolról valami druidának néztem, de mikor közelebről is szeműgyre vettem egy gyengéd női alak formálodott ki előttem. Mókás hangulatban voltam ezért gondoltam kicsit meglepem. Mély megrázó hangon "Ki meri megzavarni nyugalmam és akarja eldobni életét eme sívár és lelketlen helyen?"
Gondoltam eljövök erre, és körül sasolok. Érdekes helynek tűnt és gyönyörűnek. Sétálgattam, a magassarkú csizmám koppanása szinte gyilkolhatta mások dobhártyáját. Egy szűk sötét barna nadrág volt rajtam, egy fekete pántnélküli fölső ami szintén feszült és egy hosszú barna kabát ami a térdemig leérhetett. zsebre dugott kézzel járkáltam, a hajam a vállaimra borulva pihentek és a szemem kéksége csakúgy felcsillant a fekete füstölgő festékben. Ajkaim vörösek voltak mint a nyíló vadrózsa és fejemre húztam a kapucnit, úgy sétálgattam.
-Fussak egy szimpla, guruló kő elől?- *Pillantott Izaya-ra, majd megszívta fogait.* -Annál azért kicsit több méltóság szorult belém...- *Ismételten össze csapta tenyereit, s már a kő majd agyon nyomta, mikor hirtelen kitört mellőle egy hatalmas, rothadó félben lévő kar, mely recsegve-ropogva ugyan, de megfogta a követ.* -Ismered Bálint és az Óriás történetét? Én csak a kezével ismerkedtem össze.- *Pillantott Izaya-ra, s maszkja alatt széles vigyor telepedett ki az arcára.* -Na add azt a távcsövet...- *Kikapta a lány kezéből, majd azon keresztül és megvizsgálta a lépcsősort.* -Úgy tűnik sértetlen az út... és igen, lehet hogy azzal még ott nem érnénk ki a felszínre... nos!- *Vissza dobta a távcsövet, majd megindult.* -Derítsük ki.-
* Megállta majd körbenézett. Nem látott sokat a sötétben ezért előszedett egy éjellátó távcsövet.*
- Valóban lépcsőnek néz ki de nem látom hova vezet. Lehet egy másik szintre vagy a kijárat. Elég sokat csúsztunk lefelé. nem lepődnék meg rajta ha lenne még egy szint.
* Majd felé nyújtotta a távcsövet.*
- Megnézed vagy te a sötétben is látsz?
* Ekkor egy kattanásra lett figyelmes. Az egyik kutya aktivált egy csapdát véletlen mely következtével egy hatalmas kő kezdett el gurulni feléjük.*
*Így a falkával az oldalukon, sikeresen beljebb jutottak a gigantikus barlangban s hamar egy hatalmas, kőből faragott hídhoz érkeztek, mely már egyenes utat mutatott a városhoz.* -Nézd csak!- *Akadt meg Dimitri szeme egy messzi csíkon, mely egyenest felfutott a barlang oldalán, s eltűnt a tetejében.* -Szerintem az egy lépcső lesz felfelé...-
*Kissé elszégyelte magát, mikor a hatalmas kőtömb centikre landolt az orrától.* -Ostoba őslakosok...- *Morgott az orra alatt, majd hátrébb lépve leguggolt és összecsapta tenyereit.* -Pedig azt hittem ez nálad valami... fura beütés.- *Teste körül lilás aura kezdett felragyogni, majd mikor tenyereit a földre helyezte, körülötte apró buckák kezdtek kiemelkedni a földből. Majd ezekből a kis földtúrásokból csontok ugrottak ki, s 3 kutya csontvázát öltötték fel. A lények üres szemgödreiben lilás fény ragyogott fel, s izgatottan kezdtek el csaholni, bár mivel rég elrohadtak már hangszálaik, csupán némán tátogtak, s fogaik hangosan csattogtak.* -Ők majd segítenek... nincs túl sok kedvem csapdákkal vívódni.- *Felegyenesedett, majd fejével biccentett az állatoknak, mire azok csörögve indultak tovább az úton.* -Maradjunk mögöttük...-
* A háta mögé szaladt majd hátrább húzta pár lépéssel. Épp hogy sikerült időben mert agyon nyomta volna a szikla Dimitrit. Elengedte a vállát majd mosolyogva körbenézett.*
- Kellemetlen lett volna ha ez kilapít. Ami meg a könnyűséget illeti már egy csomó csapta mellet elsétáltunk. Szerinted miért ugrálok? nem csak azért mert szórakoztat de így hamarabb észre veszem ha csapda van a lábam alatt.
*Aprókat pislogva nézte a tova ugrándozó lányt, majd tekintete ismételten körbe járta a gigantikus barlangot.* -Várj már!- *Kocogott utána, majd mikor beérte, megköszörülte torkát.* -Valami nem stimmel... úgy érzem eddig túl könnyű dolgunk volt...-
A tánc végén hátra döntöttem, testét egyik kezemmel érzékien végig simitom. Elmosolyodok azon amit mondott "Tudom." közelebb hajoltam hozzá ajkaink között csak egy lehetenyi távolságra áltam meg. "Te az én végzetem vagy." gyengéden megcsókoltam, utána lassan kiegyenesedtünk "De ezt már megbeszéltük." elmosolyodok "És ezt nevezhetjük a halál csókjának." közben keze a kezemben másikban pedig teste, közelebb húzom magamhoz. A lány még most se jutott szóhoz én pedig csak továbbra is mélyen a szemébe néztem.