* Ahogy az ajtón kilépett azt hittem már nem fogóm látni többet de amikor azt mondta reméli még találkozunk elöntött a boldogság. Elismerem jóképű Férfi volt még tetszett is. Integetve csuktam vissza az ajtót és nekitámaszkodva a szívemhez tettem a kezem.* - Köszönöm. 

- Igen még sok dolgom van. * A puszi váratlanul ért nem tagadom bele is pirultam. Tekintetem a padlóra szegeztem remélve hogy nem veszi észre. Még egyszer köszönöm a teát. További szép estét Lia kisasszony remélem még találkozunk. Már nyitottam is az ajtót és kimentem rajta. A sötétség hamar el is nyelt. A szívem eléggé kalimpált a történtektől de egy gyengéd mosoly mégis jelen volt az arcomon.,* 

- Oh sajnálom. Gondolom nem szép emlékek fűznek ahhoz a korhoz. * Azzal én is belekortyoltam a teába.* - Máris menned kell? * Néztem rá kissé szomorkásan. Utána mentem és megvártam míg felöltözik. Majd oda hajoltam és az arcára adtam egy apró puszit. Rendesen bele is pirultam.*

- Sajnos erre nem tudok válaszolni. 700 évig voltam távol az emberek világától. Az utolsó emlékem Londonról az a himlő és a rothadt hús szaga.. * Néztem a padlóra és elvettem a csészét. Finom illata volt a teának és az íze is igen kellemes volt de a legjobb az volt hogy forró volt. Átjárta a testem amitől máris jobb kedvem derült. Mikor megittam a teát letettem a csészét és felálltam.* - Köszönöm a vendég látást. Igen ízletes volt a tea. * Utamat a kabátom felé vettem amikor felöltöztem Liára néztem*

- Értem. De szerintem a Gilbert szebb mint a Gil. De egyenlőre maradok a Ravenél amíg meg nem ismerlek közelebbről. * Ekkor felforrt a tea víz. Vissza szaladtam a konyhába és lezártam. Két csészébe töltöttem melyekben ott volt a teafű. Kivittem és letettem elé az egyik csészét.* - Ha jól emlékszem azt mondtad Londoni vagy vagyis jártál arra is laktál. Olyan régen jártam arra most hogy néz ki?  

* Oda adtam a kabátot és a kalapot. Kicsit körbe néztem hogy nincs a macska a házban. Leültem egy kanapéra ami a kandallótól nem messze volt így kellő képp áradt rám a meleg.* - A Raven csak a becenevem. Ez egy ősi démon név. Az igazi nevem Gilbert Nightray. De az barátaim csak Gil-nek hívnak.

* Örültem neki hogy elfogatta a meghívást. Még senkit se hoztam haza mióta itt élek. Jó volt  egy kis társaság.* Elvettem a kabátot és a kalapot tőle majd a nappaliba vezettem ahol kényelembe tudta magát helyezni. Addig én a konyhába mentem és felraktam a tea vizet majd vissza mentem.* Raven honnan származik ez a név? Még sose hallottam hasonló nevet ezelőtt pedig már rég élek ezen a világon. * Kérdezősködtem kicsit hátha választ kapok.* 

* A házhoz érve elengedtem majd megálltam az ajtó előtt. A ház melege nagyon kellemes volt és a belőle áradó illat is roppant csalogató volt.* - Egy csésze teát elfogadok de utána megyek. Van egy kis dolgom még a városban mielőtt lefekszem.* Mondtam majd beléptem a hangulatos kis házba.*

*Az ajtóhoz érve nem a kulcsot kerestem hanem a kezem a kilincsre tettem ekkor megjelent egy pecsét szerűség és az ajtó kinyílt.* - Van kedved bejönni egy teára vagy kávéra?  Szeretném megköszönni amit értem tettél és egyben bocsánatot is kérni a sárkányok miatt. * Néztem rá nagy szemekkel és  a válaszára várva beléptem az ajtón ahonnan finom meleg áradt ki. *