* Elkezd táncolni, és meglpve tapasztalja, hogy mégsem felejtett annyit, mint gondolta. Közben vállat von. *

- Mindenkinek megvan a maga stílusa. Én speciel be sem tenném ide a lábam, ha nem keresnék itt valamit...

* Forognak egyett a parketten, majd tovább folytatja. *

- És te mit keresel itt? Mert ahogy néztem, nem igazán táncoltál a többiekkel. Vagy lehet az én látásom romlott meg az évek alatt...

* Félmosollyal az arcán táncol tovább. *

- Egyébként tulajdonképpen ez milyen bál is?

*Nézek  a szemébe és elmosolyodok* -Bocsánat...sose volt még ilyen érdekes felkérés.... 

Mellesleg...Requirem vagyok... *nézek mélyen a szemébe ahogy megállunk és elkezdnk lassan táncolni

* Félredöntötte a fejét, és érdeklődve nézett a partnerére. Közben arra gondolt, feltehetően még tud táncolni, bár elég régen táncolt utoljára. Mondhatni, pár száz évvel azelőtt. *

- Hát, nem tudom mi olyan vicces...

* Motyogja, majd mikor az új szám elkezdődik, eszébe jut még bemutatkozni is. *

- Damien Crowfield vagyok, ha már itt tartunk.

* Mondja. *

*Nézek előre mire a mellettem lévő elém áll és elmondja a világ legviccesebb , legaranyosabb de egyben legseggfejebb felkérését.. én meg elmosolyodva nem bírom ki hogy ne nevessem el magam és akkora nevetésbe kezdek....*

-haha...persze

*mondom és felálva belékarolok*

- Na jó... Ez baromira unalmas...

* Áll fel, és odalép "üldögélő társa" mellé. *

-Van kedved táncsolni? Nekem nem nagyon, de szörnyen unatkozom, és gondolom még táncolni is jobb, mint ülni és nézni, szóval...

* Ez lehetett a világ legfurcsább felkérése táncra, de Damien nem különösebben érdekelte. ~ Különben is örüljön a világ, hogy nem vagyok olyan bunkó mint lenni szoktam ~ gondolta magában, és a kezét nyújtotta a táncba híváshoz. *

*nézek kedvesen rá majd előre és sóhajtok... úgy kissé reménykedve nézek előre és várok hátha valaki felkér azért...valahogy megjött a kedvem hozzá hogy táncoiljak*

* ~ Hát ez nem az én világom... ~ gondolja Damien elkeseredetten. Már nem is nagyon tudja, miért került ide, és éppen azon van, hogy elinduljon, mikor a tömegben szrevesz egy ismererős alakot a pillant erejéig, majd az eltűnt a ruhák tájunjában. Izgatottan pattan fel, majd azzal a lendülettel le is ül ismét. ~ Nem, biztos csak képzelődöm ~ dönti el csalódottan, majd oldalra néz, ahol a lány is a táncosokat bámulja. ~ Hát ő se nagyon szerethet az ilyen helyeket. Vagy elég furcsán mutatja ki a tetszését ~ éaz éjszaka folyamán először kúszik egy halvány mosoly az arcára. *

*A leülő alakra nézek és sóhajtok ....közbe unottan piszkálgatom a hajam...és a táncolókat nézem változatlan....* 

~ mind nagyon szép...lányok...ilyen sose leszek...~

- Ez az egész nem az én stílusom...

* Motyogja, és lassan átjut a túloldalra, az italos pulthoz. De amint meglátja az előtte álló kilóméter hosszan elhúzódó sorokat, rögtön elment a kedve mindennemű ivászattól, így inkább elindult keresni valami nyugodt helyet, amit persze nem nagyon talált, mindenütt párocskák táncoltak összebújva a véleménye szerint idegesítő zenére, és ha eddig nem volt rossz kedve, hát most lett neki. Végül meglátott egy ülőhelyet a sarokban. Azzal nem igazán foglalkozva, hogy ül is ott valaki, végül egy kicsit messzebb elhelyeszkedik, és nézi a táncoókat. *

*Vörös rózsákkal hajambe fehér ruhámba lépek éppen be a bál helyszínére és nézelődök...*

Már megint egy bál...

*szemeim forgatva ülök le egy sarokba mert tudom úgy se kér fel senki..... vagy ha igen az furcsa lesz

* Damien öltönyben és nyakkendőben állt a bálterem előtt. Első gondolata ez volt ~ Mégis mit keresek én egy ilyen helyen? ~ Nagyot sóhajtott. Nem volt az ő világa sem a tánc, sem a különösen puccos helyek, de ezúttal csak a hely kisugárzása miatt jött el. Úgy érezte, a hely hemzseg a természetfelettitől, éppen ezért jöt ide, kinyomozni. Egy újabb sóhajtós kíséretében végre bevetette magát a báliruhák tömegébe. Próbált természetesen viselkedni, habár halovány fogalma sem volt róla, hogyan kell természetesen viselkedni egy ilyen helyen... *

- Gyere meg a végén még a nap is felkel és nincs kedvem macska eledelt játszani vagy épp egy karóra se vágyom. * Szégyenkezve meghunyászkodott majd a kijárat felé indult. Még egyszer vissza nézett zsebre tett kézzel majd fejét rázva kilépett a helységből. *

* Ismét mosolyogva néztem rájuk majd a légfrissítő mutatványra megrántottam a vállam.* 

**pislogva figyelem Samet amit mond majd vállat vonok...* akkor menjünk... u várj...* fapofával veszek elő légfrissitőt és jól a vámpírra fujom* bocs....rémes szagod ..*és esernyőm elővéve nézek Samre* -Ja... mellesleg...igen... két lábon járo lexikon vagyok...de ez neked csak rosszat jelent...*kacsintok és hajamba túrok*

* Egy halvány mosoly jelent meg az arcán majd az arca elé tette a kezét.* - Szóval erőkorlátozás? Még nem hallottam ilyesmiről. Bár az tény és való hogy az illatod elárul akár milyen jól rejtegeted az igazi valód a vér amit kiontottál árad a testedből. * Majd a két nő közé állt.*- Had végezzem el a feladatom és már itt se vagyunk. * Tudta ha most harcba bocsájtkozik lehet nem kerül ki élve innen se ő se a lány.* - Ha ősvámpír vagy te is akkor már hiába próbálnálak megölni nem igaz?  Csak az álom csapda marad. De a témától eltérve mi az a vármacska? * Ám már nem a vörös hajó lány volt ott hanem egy tigris.* - Na jó gyere mennyünk... 

* Visszafordultam a sráchoz.*

- Elnézésed kérem, de fenyegetést jelentesz a gazdám számára mint mondtam. És mit olyan ezt nem kultiválom.

* Hideg mosolyt vettem rá. Ekkor a lányra néztem.*

- Senki nem mondta hogy gyenge vagy. És én is fürödtem ma már. És hogy mi vagyok nem tagadom.

* Ekkor át változtam tigrissé.*

- Kis gazdám bármiben számíthatsz rám. Örök hűséget esküdtem, rendelkezz vele.

* Majd meg hajoltam.*

- Ha egy pár vagytok ha nem akkor is ugyan az a felállás marad. nem engedem hogy bárkit meg öljetek aki  számít is valamit. 

*Forgatom szemeim...imádom mikor gyengének néznek...* -Nekem is feltünt ...csak úgy büzlik... , de nem egyet öltem már meg aki ilyesfajta erős volt...*majd a másikra nézek* -De ő nem vámpír....hanem vérmacska...  

*mikor megkérdik hogy egy pár vagyunk-e elkezdek nevetni* -  Alig 2 órája ismerem.... szóval...  

*Cicusra nézve pislogok* -Láttál már életedbe esernyőt amugy ? 

* forgatom meg esernyőm és eltünik* -Akkor most mi legyen Sam? már épp kezdtem élvezni a müsort....

* Sóhajtva bele ment a táncba. Végig táncolták a termet majd mikor véget ért elengedte a nő kezét.* - Remélem ezzel megvolnánk. Requirem jobb ha a nagyobb szintű vámpírokat elkerülöd azokat nem bírod megölni egy sima lefejezéssel vagy szíven szúrással és ez itt egy S osztályú szörny.  Speciális felszerelés nélkül én se tudok nagy kárt okozni benne. * Mondta mély hangon majd a másik nőre nézett aki le férfi állatozta.* - Egy pár? Sajnálom de itt valami tévedés van. Ő csak segít nekem... Miért kéne szégyellnem magam? Az előbb te neveztél férfi állatnak!