*Végül ahogy elértem az erdő szélét még egyszer visszanéztem*
-A csatát elvesztettem, de a háborúnak még nincs vége! *mondtam halkan és vissza indultam a városba elláttatni magam... már csak egy jó fedősztori kellett...*

----VÉGE---

*Ahogy haladtam kifelé lassan pisztolyra kellet váltanom, mivel a törött csuklóm már nem bírta tovább,így már néha közel értek az élőholtak és primitív fegyvereikkel be is vittek egy-két kisebb vágást. Amikor végül kijutottam a felszínre rögtön a város felé indultam ,még mindig futva. Most már gondolatban elkezdtem felmérni a sérüléseimet, tudtam, hogy le kell a fegyveremet tennem a kórházba menetel előtt és azt is tudtam, hogy nincsenek súlyos sérüléseim, ami miatt benn tartanának huzamosabb ideig. Ekkor sóhajtottam fel, hisz megúsztam.. immáron sokadjára volt mellettem fortuna*

*Ahogy falat fogtam az eléggé fájt nekem, de gyorsan talpra ugrottam. Szerencsére a gépfegyvert a szíj utánam húzta így ismét képes voltam az alakra lőni, majd amikor közelért egy utolsó húzásként kést rántottam és megpróbáltam leszúrni őt*

*Az alak állta a golyókat, mint eddig is ,majd a szúrásnál egy könnyed mozdulattal eltörte Victor csuklóját. Végül a férfit a torkánál fogva a levegőbe emelte és a szemeibe nézett fehéren izzó szemeivel.*
-Távozz innét és többet ne térj ide vissza! Ha nem teszed csatlakozol a nyugtalan holnak közé! *mondta a férfinek végig a szemeibe nézve majd az ajtó felé dobta őt, ezzel is nyomatékosítva a mondatát*

*Én pedig lassan felálltam.. és rögtön kiléptem a szobából, az ajtó bevágódott mögöttem és bezárult ismét. Én pedig próbálgatni kezdtem a törött csuklómat... érezve, hogy nem tudom vele fogni sokáig a fegyvert megindultam kifelé a jeleim mentén, immáron futva, menet közben lőttem az utat elállókra, hogy minél előbb kijussak. A fejemben csak egy dolog járt: "Túl kell élnem!"*

*Én tárat cserélve ismét sorozni kezdtem az alakot, hátha most hatni fog, most már hátrálni is kezdtem ezzel együtt*
~EHH?.. golyóálló?.. Gondolkozz?.. mit tudsz még tenni, hogy likvidáld.. elvileg nem tud elmenni innen, hisz akkor már rég megtette volna... gondolkozz Victor *gondoltam, közben a meglepettség is kiült az arcomra egy pillanatra*

-Csak ennyi? Ez még viccnek is rossz... *mondta az alak és egy pillanat alatt Victor előtt jelent meg és a bal alkarjával gyomron vágta olyan erővel, hogy a terem jobb falán kötött ki*
-Ha harcolni akarsz, akkor kezdj harcolni.. *mondta az alak és indult meg ismét Victor felé*
 

*Én reakció nélkül léptem még egyet a terem közepe felé, ekkor a zseblámpám fényében egy alak kezdett kirajzolódni. Hosszú fekete szárnyak, szarvak.. semmi kétség.. ez egy démon, vagy csak egy lélek, ami annak akar látszani? Biztos, ami biztos alapon én köszönésképp egy tárat nekiküldtem, remélve, hogy az nem lesz hatástalan*
~Szerintem inkább neked kéne távoznod, vissza a pokolba.. vagy mit tudom én te honnan tévedtél ide.. *gondoltam*

-Látom az emberek nem váltzonak az idő alatt... még mindig ugyan olyan balgák vagytok... *mondta az alak és elnevetve magát folytatta*
-már kezdtem elfelejteni, hogy milyen jó sport a harc a halandókkal... *ezzel fejezte be és megindult felém lassú léptekkel, mintha a golyók nem is érdekelték volna* 

*A nyíló ajtó nyiikorgásán kívül mást nem hallottam, így lassan befelé indultam. Ám ahogy átléptem a szoba küszöbét valami szél csapta meg az arcom és mozgást hallottam magam elől. Egyetlen reakcióm a fegyverem célra rántása és egy sorozat leadása volt, hátha betalál, de csak a golyók lepattanását hallottam a falról*
~Hmm.. nem tetszik ez nekem.. *gondoltam miközben még egy óvatos lépést tettem befelé*

-Távozz halandó! Távozz innét, vagy az életeddel fogy fizetni! *szólalt meg egy a széllel érkezett hang*

*A következő fél-egy óra harccal telt, szerencsére nem ért egyikük sem közel hozzám, de azért elég sok lőszert ellőttem rájuk. Miután megbizonyosodtam róla, hogy ellfogytak az ajtó felé fordítotam a figyelmem ismét és megpróbáltam azt kinyitni, először kézzel, majd a puska tusát felhasználva. Végül,amikor az ajtó zárja megadta magát kinyitottam azt és felkészültem a harcra*
~Hát.. most megtaláltam, akármi is az.. vagy itt van, vagy nincs.. *gondoltam magamban és még vártam, hátha előjön.. közben síri csend uralkodott..*

*Ahogy kezdtem egyre beljebb haladni a folyosókon elértem egy helyet, ahol megint csak egy út maradt. Azon végighaladva egy ajtóba ütköztem. Ekkor zajt hallottam magam mögül így visszafordultam és vártam. Fegyerem a sötétet kémelte és vártam, hogy feltűnjön valami a zseblámpám fényében. Az első dolog,amihez szerencsém volt az egy ronda arc, amit rögtön egy szép sorozattal jutalmaztam, majd a következőt és az az utánit is. Közben az elmémben pedig nyomdafestéket nem tűrő módon záporoztak a káromkodások. Annyit tudtam, hogy még jönnek...*

*Végül úgy döntöttem, hogy lemegyek, így elővettem a zseblámpát és a fegyverem elejére erősítve azt megindultam lefelé a mélybe. Ahogy mentem le egyre sötétebb lett és lassan már csak a hallásom és a zseblámpa fénye adott támpontot. Lassan haladtam a folyosókon, egy-egy falat megjelölve az utamon.* 

*Ahogy beljebb értem a terülten rögtön fel is tünt az első delikvens, aki kért a koponyájába egy-kis speciális lőszert. Majd csendben haladtam tovább a területen. Egyszer csak egy vastag fa törzsébe vájt alagút lejárat tűnt fel előttem. Most megálltam egy picit felmérni a helyzetet*
~Nem teszik ez nekem... ,de amit keresek odalenn van.. szóval le kell mennem.. *gondoltam magamban, közben figyelve magam köré, hogy ne tudjanak meglepni*

*Ahogy visszaértem az erdőbe ismét afelé a hely felé indultam, ahol annó az élőholtat megtaláltam. Sok lőszer volt nálam és most egy géppisztoly is volt nálam. Ahogy közeledtem egyre jobban lassultak a lépteim és egyre jobban figyeltem az esetleges támadókra. A fegyverem végén egy hangtompitó volt, hogy ne hallják a lövéseket.*

*A vágtát végig tűrtem meglepve, majd a végén visszafordultam Maori felé *
-Neked is minden jót és köszönöm a segítséget!
*Köszöntem el és indultam vissza a város felé. A fegyveremet vizsgálva és az számolva, hogy mennyit is lőttem el összesen. Közben az agyam már azon járt, hogy mégis majd hogy fogom megoldani a jelenlegi problémát esetlegesen egyedül. Makacs ember voltam az biztos..*

*Megint zörgéseket hallottam. No azért nem rezeltem be, de azért egyedül nekem is inamba szállna a bátorságom. Így egyett értettem Viktorral és visszaindultam mögötte.*

- Hát lehet hogy ide még a segítség is kevés lenne. Viszont mi meg iparkodjuk ha életben akarunk maradni. Ültél már tigrisen? Ha nem akkor most itt a lehetőséged kipróbálni.

*Nem vártam meg a válaszát. Futólépésben neki indultam majd harapás nélkül elkaptam a karját és feldobtam a hátamra.*

- Kapaszkodj a bundámba.

*Ezzel megindulta a vágta. Életemben nem loholtam még ennyire. De a lényeg hogy minden bajt elkerülve kiértünk az erdő szélére. Ott megálltam, majd miután leszált elköszöntem tőle.*

- Minden jót Viktor, remélem még találozunk, de most mennem kell.

*Hátat fordítottam és elkezdtem visszarohanni a tóhoz ahhol Ayanot elvesztettem. *

-Szerintem is távozzunk innen angolosan, amíg tudunk... Ha azt akarják, hogy beljebb menjek, majd adnak mellé segítséget.... *mondom komolyan és eltéve a fegyverem megfordultam és visszaindultam*

- Azért mögötted leszek és fedezlek.

*Mondtam nagyon komolyan és követtem is. Engem is meg lepett ez a látvány.*

- Hogy az a....... de hát ennek bűzenie kéne.

*Lehajoltam meg szagolni.*

- Ennek semmi szaga. Ez nagyon gyanús. És tuti hogy több van?

*Ekkor elkapta a bundám és tátogatta volna a szájáját hogy meg harapjon csak nem volt mivel mert az állkapcsot ellőtte Viktor én meg kedvességből letéptem a maradék fejét és ráléptem kilapítva azt. Éreztem a mancsom alatt a csontok recsegését és romlott agyvelőt agogy szétfolyik.*

- Hát ez nem adta könnyen magát. Ha a többi is ilyen lesz kemény harcnak nézünk elébe, de most inkább azért fohászkodjunk hogy a többi nem hallott meg és nem fog ide özönleni.

-Akkor én megyek előre... *mondtam egy nagyot sóhatjva, majd óvatosan megindultam. Odaérve egy elég furcsa látvány fogadott.. egy olyan emberé, aki elvileg már évek óta nem járkálhatott volna a teste állapotát nézve.. Azaz egy élőholtat fogtam*
-Hát.. ahol egy ilyen dög van, ott több is van... élőholtak... Bár azt nem tudom, hogy mi, vagy ki keltette az urat fel.. *mondom komolyan kifejtve az észrevételem, közben megállva a test felett*

*A puffanásokat jó jelnek vettem, de nem lankadt a figyelmem. Továbbra is feszítve volt minden izmom harcra készen. Akár mennyire is néztem előre nem láttam semmit.*

- Nekem sem tetszik a dolog de örökké nem várhatunk. Ami pedig az előzőt illeti nincs gond, nem tudhattad.

*Mivel a hang nem hallgatott el én rásoroztam egyet a fegyveremmel fejmagasságban. A találatokat néhány puffanás jelezte, majd egy másik, nagyobb puffanás jelezte azt, hogy amire lőttem összesett*
-Még ne mozdulj! Várunk! Nem tetszik még mindig nekem ez... és elnézést a tapintatlanságomért. *mondom hangosan és tovább célzok abba az irányba*

- Mint mondtam 9szer tudok testet cserélni. És igen haltam már meg.

*Lesütöttem volna a szemem, de nem akartam célt téveszteni. Ahogy kiabált egyre jobban vicsorogtam és morogtam.*

-Nem őrültem meg. Épp az a gond, hogy neked sem 100% az esélyed a túlélésre. Engem felkészítettek arra, hogy minden nap az utolsó lehet, de te felkészültél a halálra, ha esetleg olyan helyzetbe kerülsz? Előre is köszönöm a segítséget!
*Mondtam még mindig nyugodtan és tovább célozva a hang irányába*
-Álljon meg vagy lövök! *szóltam oda a hang irányába, hátha engedelmeskedik, de a léptek hangja tovább közeledett*