*pislogok majd lazán lehuzom az egészet* érdekes íze van az biztos....

*mondom kedvesen*

- Harcsa mája, Zöld moszat, Gólem por, Madraguja könnye és Orhidea gyökér. * Néztem rá és azzal a lendülettel kinyitottam az ajtót.*

-azért kérdem mert van pár dlog amie alergiás vagyok...

- Csak az után hogy megittad. Nem akarom hogy az legyen a vége hogy be se veszed. *Mosolyodtam el majd felálltam és megigazítottam a köpenyemet.*

*Nézek rá és elveszem*Engem azért érdekelne.. hogy mit tartalmaz.. szóal -.... légyszíves áruld l nekem..

*nézek rá kérdőn

- Hát eléggé érdekes a fajtád ahogy elnézem az életmódotok is majdhogynem egyedi. Ezt idd meg és utána mehetsz. Egy két nap mire rendbe jössz de ez felgyorsítja a dolgot. Ne kérdezd mi van benne hidd el nem akarod tudni...*Majd egy zöld folyadékkal teli apró fiolát nyújtottam át neki * - Fenékig egy csepp se maradjon benne.

Nézek rá és pislogok.. sóhajtok és gondolkozok hogy hogy és mit mondjak neki...*

Az a hely ahonnan jöttem egy olyan világ ahol Naplények ...alias varázslók és éjlények...alias én fajtám él... én olyan vagyok mint az éjlények nagyja. nincsen szívem, májam,vesém.... meg ilyen létfontoságu szerveim..mi anélkül is megvagyunk. Viszont mi nyers hússal táplálkozunk többségébe ugyanis nem szeretjük a meleg ételeket nagyon. illetve a nagy meleget se szeretjük. Vérünk színe vagy zöld ,vagy fekete...de az enyém ezüst..... ami nagyon ritka és egy ritka allergiára utal állitolag ..de ez még nem jelentkezet... Mi éjlények nagy erővel rendelkezünk, sok fajta varázslásra vagyunk képesek, bár én még nem...többiek szerint majd egyszer eljön az is hogy az én erőm is előjöjjön...de nem hiszek benne...

*mondom halkan neki és sóhajtok*

Ja...és mi éjlények...örökké élük ha nem ölnek meg minket aminek az a módja hogy levágják a fejünk..

* Hátradőltem majd elővettem egy szál cigit és rágyújtottam.* - Akkor hallgatlak. * Majd csendben ültem és figyeltem. Egy ideig csak a fali óra hangját hallottam mert a lány se kezdet neki rögtön. A folyosón halk léptekkel közlekedett az ügyeletes orvos és a nővérem majd minden egyes szobába benézve nyugtázták hogy minden rendben. A tekintetem össze vissza ugrált a szobában majd megállt és a mennyezetet kezdtem el bámulni és ebben a pillanatban megszólalt!!!!* 

-Nos azt keresheted mert biztos nincs benne...az éjlényekről nem ír egy könyv se csak  szájról szájra terjednek a dolgok rolunk....*mondom halkan neki *

- Sajnálom lehet hogy nem hallottam. Eléggé szétszórt vagyok pár napja. * Vakartam meg a fejem majd hátradöltem.* - Ha el akarod mondani akkor meghallgatlak de minden kép kikeresem a nagylexikonból, hogy kicsit tájékozottabb legyek

*Csak nézek rá és pislogok....mondtam neki hogy mi vagyok már... miért nem érti?* -Már mondtam...éjlény vagyok..... nem tudod mi az az éjlény ?

*kérdem kissé ,.oldalra döntött fejjel tőle és tüsszentek egyet*

elmagyarázzam??

- A ultrahang azt mutatta ki hogy pár szerved nincs a helyén vagy egyáltalán nincs. De még nem volt alkalmam meghallhatni a légzési és a szívverési funkcióidat. *Azzal elkezdtem a lány életjeleit vizsgálni de csak a légzését hallottam a szívverését már nem.* - Ahogy sejtettem. Egy pár szerved tényleg hiányzik és neked a legfontosabb szerved az. A szív. Mi is vagy te pontosan? *Ültem le egy székre majd levettem a szemüveget és ránéztem.* 

nézek és lassan leülök* Szív...mit? *pislogok* Az éjlényeknek nincs szívük........*mondom halkan...és pislogok..kissé félredöntött fejjel és értetlenül nézek rá * akár hogy is akarja azt meghalgatni....nem fog semmit se hallani....

* Felsóhajtok majd eltolom a nyakamtól a katanát és elkezdem írni a kis lapot amin az adatai vannak.* - Nem gond. Minden " Betegem" aki magához tér meg akar ölni. Viszont jó lenne ha nem tennél egy kis ideig ilyen hirtelen mozdulatokat mert felszakadnak a sebeid és nem tudlak rendesen megvizsgálni. * Mondtam majd letettem a papírokat oda léptem hozzá.* - Most szeretném meghallgatni a szív ritmusodat. Persze csak ha nem bánod.

fekszek jó ideig majd lassan kezdek ébredezni...elsőnek megmozditom icipicit a kezem......majd semmi...ezután hirtelen egyszercsak felpattanok neki Jeremynek....a megszokás......lázadás alatt  mindig vigyáznom kellett ha elaludtam... szóval a hirtelen előkerülő katanát tartom nagyba nyakához...... és nézek rá vörös szemekkel*....bocs.....meg..szokás

* Miután beértem vele egy régi barátommal neki álltunk rájönni mi lehet a baj és mi az oka hogy ilyen állapotban van a lány. Hosszas vizsgálatok után megkaptam az eredményeket melyek nem teljesen voltak tiszták számomra hisz még ilyet nem láttam. Csendben beléptem a sötét szobába ahol pihent majd megálltam az ágya végében és átnéztem még egyszer az adatokat és elmerengtem a dolgokon.  ~ Vajon mi ő pontosan? Ha felboncolnám biztos kiderülne de ezt nem tehetem hisz még él... Viaskodtam a gondolataimmal majd feltoltam a szemüvegem a helyére és a lányt néztem.* 

*Jeremy még időben elkapott...és elvitt a kórházba engem..én meg úgy egy két órán át biztos hogy nem kellek fel...elég sok zuzodásom ,sebem van..... nem vagyom túl jó börbe...*

*Aprót morranva kászálódott ki az ágyból, majd az ablakhoz lépve széttárta azt, és kitekintett. Az utca, s az épületek mik szemei elé tárultak, ismeretlenek voltak a számára. Viszont szívét megkönnyebbülés járta át, mikor megpillantotta az ágya melletti széken pihenő holmijait.* -Rosa...- *Ahogy szép lassan visszatértek az emlékek, szemei kikerekedtek és sietve látott neki a felöltözéshez.* -Mennyi idő telhetett el!? Milyen napot írunk!?- *Kérdezgette magát hangosan, s tekintetével sietve járta újra és újra körbe az aprócska szobát, naptárat keresve.* -Remélem jól van...- *Mikor végzett a felöltözéssel, kikotorta táskájából a szemfedőt, és jobb szemére simította azt. Az anyagban nyugvó cérnák, akár egy horrorfilmben, mozogni kezdtek akár a férgek és egymás után fúrták bele magúkat Dimitri szeme körül a húsba. Mikor már érezte, hogy az utolsó cérna is tartja a szemfedőt, kiropogtatta nyakát s felkapva táskáját egy gyors ugrás keretében már ki is pattant az ablakon. Földet érve egyből eltörtek jobb lábában a csontok, de pár másodperces reanimálást követve újból biztosan állt rajta.* -Először is... körülnézek... Asszem.- *Azzal a föld megnyílt alatta, és pillanatok alatt elnyelte a fiút...*

~Halál... a véget nem érő sötétség... Párszor már átéltem ezt... Annak ellenére hogy már réges rég meghaltam... Miért vagyok most újra ebben a veremben?.. Had gondolkodjak... óhh már emlékszem... Küzdöttem... és használtam a halál kaszáját... de ki ellen?.. Ki ellen és miért?.. Nem megy... nem tudok emlékezni... de érzem ideje felébredni...~ *Dimitri szemei lassan résnyire nyíltak. Enyhe fény sütött be a tőle pár méterre tornyosuló ablakból. Jól érezhetően sötét volt, s csupán az utcalámpa adott némi látóteret a szűk szobában. Bár teste már nem érezte régóta a fájdalmat, most mégis nyögdécselve ült fel. Csontjai, akár a zongora billentyűi, hangosan ropogtak minden egyes apró mozdulatnál. Testét ólom nehéznek érezte, s gondolkodni is csak gyötrődve sikerült neki.* -Hol vagyok?..- *Szólalt meg mély, rekedtes hangján, majd körbe tekintett.* -Egy kórház... de hát...- *Tapogatta végig mellkasát.* -Halott vagyok... biztos nem tartanának itt egy halottat... ha ez egy átlagos kórház lenne...- *Ismét körbe tekintett, majd nagyot sóhajtott.* -Most jól esne egy cigaretta...-

" Hirtelen felébredtem és a mellkasomhoz kaptam."