- Én azt hallotam hogy akik be menek azok netudnak már kijöni, de én ugy tudom hogy vannak külön féle lények és a rémséges edöben vagy egy forrás ami álítolag be gyógyítja a sebeket.
Ő elméletileg vannak szállók melyeket a városban érkezőknek ajánl fel a város ingyen ott meghúzhatod magad vagy aludhatsz nálam addig én a nappaliban aludnék.
" Ajánlottam fel neki mosolyogva majd megittam a teámat."
- Azt tudom de utána egy hét allat meg szoktam a népemet meg az erömet is.
- Csak 2 hétel ezelöt folyamatosan harcoltam, de most már nem jön az elenség nagyon csönd be van. És hová menjünk?
*kiváncsian kérdezi*
- Sajnos már nem fog ez helyre jöni semmi.
- De azt ugy képzeld el hogy egy tiszta vérű vámpir és egy nemesi démonbol állok azért én frász kaptam amikor meg hallotam a népemtöl.
*erösen öleli és reszked*
- Hát az ugy történ hogy a csládom ki választota a férjemet és amikor vele voltam ketesbe akkor meg tutam hogy ö egy vámpir de egybe démon is és ö volt a császáruk és akkor meg harapot és az öszes erejét meg kaptam de ö megg halt és adot elöte egy levelet el olvastam másnap és az volt írva hogy rám hagyja a démonok és a vámpirokat és ez történ 2 éve ezelöt de a szüleim nem tudják ezt .
*szomorú-an monta neki miközbe sírt*
" Elindultam keresni valamit amit meg is lehet inni. Sajna teán kívül nem nagyon találtam mást. Kifizettem majd vissza mentem és oda adtam neki a frissen főzött teát. "
" Megfordultam hogy lássam ki lehet az. Egy szőke lány állt előttem de sajna nem emlékeztem rá hogy ki lehet ő de abban biztos voltam hogy felismert az új testem ellenére. "
" Épp a napi sétám közepén voltam mikor a városi fesztivál kellős közepére kerültem. A Vattacukor illata beterítette a levegőt én meg mint egy kisgyerek izgatottan mentem az illat után."
Shiorinak és téged ? Amúgy nagyon jó ruháid vannak *kedvesen mosolyodtam rá és csillogott a szemem hogy miylen jó ruhái voltam ...a ruha mániám megint előtőrt *
*Unatkozva járkál Velencében , mert már nagyon megunta hogy otthon üljön állandóan ...hirtelen a tömegből egy igazán különleges ruházatú lányt lát meg akit csak későn vesz észre ezért neki megy ...* S-sajnálom nem volt szándékos ...*lehajtja a fejét *
Shita:*vigyorogva sétál Velencében ,néha megnézik ..lehet a ruhája miatt vagy akát amiatt hogy errefele ritka a miqo'te... * Jaaaj de unaaatkooozok...nincs kivel szórakozni...*gondolja magába*
*Mosolyogtam ahogyan mesélt a régi énjéről majd belé karoltam és elindultunk haza felé. Egy csodás nap volt izgalmas és kellemes na meg fárasztó de az nem lényeg.*
-Majd máskor is eljöhetünk.- *Mosolygott, s Rosa-t követve ő is kiszállt.* -Pedig betoji egy kölyök voltam. Este sose mertem kimenni a házból, mert féltem hogy valak ielrabol és elad rabszolgának.- *Vigyorodott el.* -Bár... ezt a sorsot úgy tűnik mégsem tudta melkerülni...- *Mosolya lelankadt, de gyorsan új erőre kapott, és a karját nyújtotta illedelmesen Rosa-nak.* -Induljunk haza.-
*Ezekre a gondolatokra mosolya eltűnt, és komoly arcot vágott.* -Már szinte nem is emlékszem arra, milyen volt mikor még éltem. Csak egy egyszerű favágó voltam, egyszerű családi körülményekkel, és egyszerű célokkal. Család alapítás, egy kellemes élet kialakítása. Ilyenek...-
*Mosolyogva kormányozta a ladikot, s komótosan áthaladtak egy híd alatt.* -Ugyan miért lennék... ezek miatt?- *Tekintett körbe, majd aprót ciccentve vállat vont.* -A világ csak a miénk, szóval nem érdekel hogy mások mit gondolnak.-
*Nevetve állt fel, és folytatta a csónakutat.* -Nem hittem volna hogy ilyen könnyen bele lehet téged vinni a rosszba...- *Pillantott le Rosa-ra, akinek jól láthatóan forrt a feje.*
*Körbenéztem és láttam hogy az emberek nagyon figyelnek.*
Ez nagyon kellemetlen.
*Majd leszálltam Dimitriről és leültem a csónakban. Nagyon kellemetlenül éreztem magam a dolog miatt vissza kellet volna fognom magam. Boszantott a dolog kicsit mármint hogy bámulnak*
*Mosolyogva megcsóválta fejét, majd tenyereit Rosa arcára csúsztatta, és nyomott a szájára egy cuppanósat.* -Csak félek hogy túlzásokba esek.- *Öltötte ki nyelvét vigyorogva. Elvégre fényes nappal volt, és így is már nem egy ember figyelte végig a gátlástalan románcukat.*
*Jól esően hümmögött egyet, s szinte már kezdte is érezni, ahogy a férfi ösztönök lassan beundilnak a testében. Gyöngéden símogatta kedvese testét ahol érte, s egyre mohóbban, és mohóbban kezdett kapkopdni Rosa nyelve után. Egy kis idő után viszont lassan megállt.*
-Akkor jó...- *Csupán ennyit tudott kinyögni, s újfent rátapadt Rosa ajkaira. Minden másodpercét élvezte, ahogy nyelveik lágy táncot járnak egymás körül, s arra gondolt, hogy az ilyen pillanatok bárcsak sose érnének véget.*
*Aprót kuncogva letörölgette vizes arcát.* -Nos, lehet hogy egy idegesítő gyermeké a lelked...- *Majd nyomott egy lágy csókot Rosa ajkaira.* -De a csókjaid akár egy istennőé...- *Mosolyodott el bágyadt arckifejezéssel, majd ismét nyomott neki egy édes ajakpuszit.* -Vagy mint a legjobb drogé? Csakmert már pár másodperc után vágyom rá ismét...-
*Óvatosan hátra dőlt, hogy Rosa ne előre dőljön el, hanem hátra, a mellkasának.* -Mi a baj..? Fáradt vagy..?- *Suttogta halkan, majd gyöngéden bele túrt a lány hajába.*
-Dehogy várjuk... Ez a hajó most csakis a miénk.- *Elég volt neki egy szabad kéz is, amivel el irányítgathatta a hajót. Másik kezével átkarolta kedvesét a hasánál.* -Nem nem zavar... és nem is sértettél meg...- *Szólalt meg immáron lágyabb hangnemben, majd elengedte az evezőlapátot, és immáron mindkét kézzel ölelte Rosa-t.* -Így ni... így most pár percig nyugtunk lesz...-
Értem de a gondola tulajdonost nem kellet volna megvárni?
*Épp a háttérben kapálózott de már messze volt kicsit mulattatott a dolog hisz még nem ültem lopott gondolában. Lassan felálltam és Dimitrihez mentem majd leültettem és az ölébe ültem.*
Így kényelmesebb remélem nem zavar és nem sértettelek meg az előbbivel.
-Cöhh...- *Húzta fel az orrát sértődött arckifejezéssel.* -Ne nézz tudatlannak.- *Majd óvatosan megfogta az evezőlapátot, kioldotta a kötelet, és elkezdte magukat beljebb lökni.* -Gondoláztam már... csak nem éppenséggel itt...- *Azzal beakasztotta az evezőlapátot a tartóvillába, és a hajó lassú siklásba kezdett.*
*Megeresztett egy vigyort, majd elindultak. Nem is kellett sokat sétálni, hogy Dimitrinek megakadjon valamin a szeme.* -Gyere...- *Kezdte el húzni Rosa-t, majd megálltak egy csónak mellett.* -Hajókázzunk egy kicsit.- *Majd beszállt, és a kezét nyújtotta.* -Hercegnőm...-
-Erre a kérdésre nem hiszem, hogy én lennék a megfelelő ember, aki helyes választ adna.- *Karolta át kedvesét.* -Még mindig nem ismerlek eléggé... de én azt mondom, hogy helyesen tetted... mániákus félisten ősfater ide vagy oda.- *Mosolyodott el, és nyomott egy cuppanósat Rosa homlokára.* -Mennyünk...-
Igen az jó lenne és meg is nyugodnák, hogy egyben haza ért és a főzetet is a megfelelő helyére kerül.
*Majd megfogtam a kezüket és elindultunk a Roxáná otthona felé. Mikor megérkeztünk a a szer a földbe került és lassan felszívódott. El búcsúztattam majd Dimitri kezét megfogtam és a vállára hajtottam a fejemet.*
-Próbálom kiérdemelni a bizalmatokat.- *Ölelte vissza Rosa-t, és nyomott a homlokára egy puszit.* -Ha eljön az a szörnyeteg... egy még nagyobb szörnyeteggel fogja szembe találni magát.- *Itt ismét elkomorodott a tekintete.* ~Ők még nem tudják milyen voltam...~ *Gyöngéden bele túrt Rosa hajába, majd aprót sóhajtott.* -Haza kísérjük a kisasszonyt? Biztos fáradt lehet, ha még a hangja is elhagyta.-
*Rosa "elkedvtelenítő" magyarázatára csak még inkább felizzott benne a harcolhatnék.* -Halhatatlanok vagyunk. Az évek már nem többek puszta számoknál. Lehet erősebb, gyorsabb és tapasztaltabb nálam...- *Simított végig szemfedőjén.* -De engem sem érdemes fél vállról venni....- *Feltekintett.* -Nem volt még olyan ellenfelem, akit ne öltem volna meg az elmúlt 50 évben.- *Vissza tekintett Rosa-ra.* ~Most biztos valami önfeláldozó manőveren törheti a fejét...~
Kedves vagy és örülök neki hogy itt vagy nekem de ellene még 3-an is kevesek vagyunk. Ő volt az elsők között volt akik a fajt alapították ő még nálam is idősebb. De ha eljön az ideje nem engedem Velence közelébe.
*Csöndben hallgatta végig a történetet. Tekintete végig a földet pásztázta, majd mikor Rosa elhallgatott, szorosabbra fogta keze szorítását és szemeibe tekintett. Szabad keze megmozdult, és Roxána buksiján kötött ki.* -Ígérem... nem fogom hagyni, hogy bármi bajotok essen.- *Tekintett felváltva a két lányra.* -Ha rátok talál... itt leszek. És ha kell, megállítom... akár erőszakkal is.-
Nos hát őt eléggé régről ismerem mindig is egy céltudatos magabiztos férfi volt aki elérte amit akart és könyörtelen volt a csata téren. Aztán az apám elhatározta hogy hozzá ad ami napokon belül be is következett. Nem volt szerelem vagy valami ilyesmi csak a kötelesség. Idővel megismertem jobban és tudtam hogy egy szörnyeteg fekszik az ágyamban. Elmenekültem de már állapotos voltam Roxánával. Noáh volt aki segített világra hozni őt de csak kis ideig lehettem vele mert az apja égen földön kerestetett mert meg tudta hogy gyereke fog születni.
-Szóval Akashiya Roxána...- *Hajolt lejjebb, hogy arcuk egy szintbe lehessen a lányéval.* -Le se tagadhatnád. Ugyan olyan szép vagy, mint édesanyád.- *Tekintett fel Rosario-ra mosolyogva, majd kiegyenesedett. Kezét katonásan a mellkasához csapta.* -Az én nevem Dimitri. De szólíts csak Dim-nek.- *Kissé zavarodottan megvakargatta tarkóját, majd a fiolára tekintett.* -Mi ez?-
*Roxána elfogadta a kezét és megrázta majd bólintott.*
Szegényemnek elment a hangja sokat énekelt a napokban a fesztiválon. Jaj majdnem kiment a fejemből ezt kérlek a házad előtt törd szét és hagyjad, hogy a föld beszívja a szert.
~Jah igen a lánya...~ *Szinte egyből bekapcsolt a szokásos bunkó nézése és már lassan elkezdte végig mérni a lányt, mire egyáltalán eljutott az agyáig hogy most pont nem ezt az arcát kellene mutatnia. Megrázta fejét, zavarodottan pislantott párat, majd elmosolyodott.* -Szia. Örülök hogy megismerhetjük egymást.- *Szólalt meg kedves hangon, és a kezét nyújtotta.*
*Épphogy csak sikerült rágyújtania, mielőtt ráncigálni kezdték.* -Ejha de energikus itt valaki...- *Motyogta az orra alatt és megeresztett egy aprócska mosolyt, majd nagyokat pöfékelt a cigiből.*
*Sunyin tekintett körbe, ahogy kopogott lábuk a macskaköves úton.* -Még nem... de itt... sokan vannak...- *Aprót sóhajtott, majd előhúzott egy szál cigarettát.* -Nem nagyon szeretem a tömeget... viszont a város szép.-
*Végig néztem a felvonulást és egy érzés kezdett felerősödni bennem talán ez a büszkeség és az anyai ösztön keveréke lehet? nem tudom de nagyon jó érzés. Majd hirtelen kép foszlányok ugrottak be. * Ez ő... Al....
Még a nevét se merem ki mondani....
*Lehajtottam a fejemet *
Ő lenne az apja? *Majd felálltam intettem Roxánának és írtam egy cetlit. anim az állt hogy " Hamarosan vissza jövök hozzád de most meg kell keresnek valakit. Nagyon szeretlek és büszke vagyok hogy az édesanyád lehetek."*
*Megkerestem Rosariot majd láttam, jogy egy lánnyal beszélget. Nem ő a fényépr-- Odamentem én is és láttam, hogy bekönnyezett. Leültem és csendben figyeltem*
*Már nagyon fáradt és szomjas voltam ezért úgy döntöttem iszok valamit és keresem tovább.Bementem egy kávézóba és leültem a pultnál majd rendeltem egy pohár vizet és a képet leraktam magam mellé és lehajtottam a fejemet.*
Ha jól emlékszem itt született bár még homályosak az emlék képeim.
*Elindulta a város szíve felé épp nagy készülődés volt valami felvonulás lehet mert a karnevál arrébb van még. Szinte mindenkihez oda mentem és megmutattam a képet reménykedve hogy valaki felismeri és elmondja hol van. Már a fél város végig kérdeztem de semmi eredmény nem volt. Gyorsan repült az idő és azon gondolkoztam hogy hogyan mondom majd el neki hogy én vagyok a szülő anya.*
*Valahogy sikerült egyben eljutnom ide is. Mászkálgattam majd megtalált a karnevál. Mindenki jól érezte magát, hát akkor tegyünk egy próbát. Belevetettem magam a tömegbe*
Mondták már hogy rohadt mód undorító vagy? Néztem rá mérgesen. egyszer csak elkezdődött a karnevál* Gyere! *Ráhúztam egy maszkot és berángattam a tömegbe majd neki álltam táncolni.* Na táncolj velem vagy ha nem tudsz jó lesz az a rángatózás amit csinálni szoktál mikor az orrod a konnektorba dugod.
*Mivel senki nem volt, magaslati levegőt keresve felmásztam egy ház erkélyére és onnan nézelődtem. Majd meg hallottam Plútót hogy keres. Gondoltam hagyom még egy kicsit szaglászgatni.*
Ez nem az én múltam hanem a nagybetűs múlt és az ott nem a mi Leonak hanem a régi itt a családja is életben van még. Én csak annyit akartam hogy kerüljek el a nagy velencei karneválra erre nem csak a hely hanem az idő is megváltozott... Itt még az anyám is életben van de nem sokáig. *A háttérben épp kezet fogtam Leóval és kicsit erősen tettem azt mert szépen torzult a feje..*
- Akkor miért nem látogatsz meg a te idődben? Vagy már annyira megvénültem hogy nem akarsz úgy látni?
-Nem vénültél meg.... Meghaltál.. 5 év múlva meghalsz.
*Karoltam át és bőgtem tovább.*
-Na Rosa kicsim ez a természet rendje élünk és meghalunk de az én lányom nem szokót nyilvánosan sírni szóval fejezd be szépen és álljunk fel a testvéreid már egy ideje célba dobost játszanak. Vedd fel a maszkot és gyere velem.
-Igen arra emlékszem hogy Akua engem akart megdobni de Kalua nem engedte
*Ismét könnyek szöktek a szemembe mikor láttam az arcán a meglepettséget.*
- Én vagyok az!!! *Bőgtem a földön össze kuporodva.*
-Az lehetetlen hogy te legyél az. *Magához ölelt és megpuszilta a fejem.
-Te nem ide tartozol. De akkor mit keresel itt? És hogyan jöttél vissza az időben?
*Szipogva de válaszoltam neki.*
-Egy teleportálón jöttem át de nem hittem volna hogy a szívem mélyén ebbe az időbe akarok vissza jönni. Eredetileg csak Velencét akartam de úgy látom valójában téged akartalak látni.
(Minden emlékem és érzelmem összegyűlt bennem és minden vágyam az volt hogy anyámat átölelhessem.)
*Mikor kiszálltak a gondolából én is azt tettem és követtem őket minden hova. Egyszer csak eltűntek előlem bárhol kerestem őket nem láttam sehol. Hirtelen megragadta valaki a vállam és a földhöz nyomott.*
- Miért követsz minket? És ki vagy te?
*Meg se bírtam szólalni mikor láttam hogy anyám épp megölni készül de nem bántam volna ha ilyen végem lett volna de nem bántott.*
- Én...én...én
-Az a füzér olyan mint amilyet Rosarionak készítettem a jövőheti szülinapjára. Tán tolvaj vagy? *Majd bele nyúlt a zsebébe és elő vette a medált.* Szerencséd van hogy nálam van különben a fejedet vettem volna.*Majd levette a maszkot rólam.*
- Akua ne ordibálj mert mindenki minket néz. És lehet nem vagyok az anyátok de a sajátomként szeretlek titeket.
(Akua már itt utálta anyámat és megölte volna ha elég ereje lett volna hozzá.´) *Majd elgondolkoztam aztán rájöttem hogy itt volt terhes a húgommal Kokoával.* Úgy döntöttem hogy követni fogom őket amíg csak tudom feltűnés nélkül.*
(Kaula mint mindig most is csendben engedelmeskedett ő sosem dacolt az anyánkkal hisz sajátjaként szerette őt.)
Régen mikor még anyám élt ide hozott minket a nagy karneválkor és utána gondoláztunk egy nagyot a városban. *Merültem el az emlékekben. Majd feltettem a maszkot. Elindultam a fő tér felé ahol már lázasan készülődtek a tavasz karneválra.* Istenem de szép! Mintha újra gyerek lennék. *Elkezdtem körbe körbe forogni és élveztem ahogyan a ruhán pörög.*Még van egy pár órám a karneválig lehet hogy keresek egy gondolát és körbenézek.* Így is tettem. Kerestem egyet majd megkértem vezessen körbe a városban. Kényelmesen elfeküdtem és hallgattam ahogyan beszél és beszél.*
*A szemem még mindig csukva volt de éreztem hogy valami nem stimmel.* Zuhanok!!! * Hirtelen földet értem és bevágtam a fenekem.
- Mikor vissza akarsz térni a kapuhoz csak azt kell mondanod kapu vigyél haza és én majd eljövök érted.
*Még megköszönni se volt időm mert eltűnt. Felálltam hogy leporoljam magam de láttam hogy egy gyönyörű Velencei karnevál ruha és egy maszk volt nálam.* Nahát sikerült ! *Kiáltottam fel de valami nem volt rendben.* Ez itt nem e jelen hanem kr.u 452. *Nem akartam hinni a szememnek a város még a régi pompájában ragyog az emberek mit sem sejtve arról hogy mi lesz hamarosan. *
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
- Akkor indujunk a rémségek erdejébe.