* Damien elég érdekes álmot látott. Ismét a tükör szobájában volt, a letakart tükör előtt. A lepel, amellyel a tükröt letakarták, hullámzott, a falak pedig vérvörösek voltak. Egy hang suttogott a tükörből, amit a fiú nem tudott hová tenni, pedig biztos volt benne, hogy már hallotta valahol *

- Várok rád...

* Suttogta a hang. Távolinak tűnt, mégis fenyegetően hangzott. Azután... felébredt. Nem mondhatta el magáról éppenséggel, hogy jól kialudta magát, mindenesetre pihent egyet. *

- Jó reggelt...

* Azután észrevette, hogy odakinn még mindig sötét van. *

* Bólintottam.*- Aludj csak, amjd én figyelek.. * Mondtam majd felültem és lábam magam alá húztam majd egy kört rajzoltam az ágyra ami halványan világított, elkezdtem keresni a sárkényt a dimenziókban. ~ Nem támaszkodhatok rá, így is hulla. A végén még miattam nyúln aki.. ~ Majd csak néztem az adatokat a körben.*

- Sárkánnyal? Remek... Én ma már emmin sem lepődöm meg...

* Motyogta, miközben visszaváltozott párduc alakjába, és leheveredett az egyik sarokba. Így teljes harckészültségben volt, már amennyire lehetett. Persze ezek a primitív fegyverek, mint a karmok és a fogak nem sokat érnek egy hatméteres óriás gyík ellen... *

- Hát, asszem jobb ötlet lenne aludni, mielőtt még a te sárkányod is megjelenik...

* Mondta már félálomban. *

- Nem állt szándékomban összeesni, csak kicsit furcsán érzem magam, gondoltam szólok nehogy itthagyj.. *Morogtam rá majd bementem a szobába és ledőltem kicsit s közben azon morfondíroztam, hogy mi az ami ekkora hatással van rám. Damient rögtön kizártam, hisz nem is nagyon képes rá, a másik dolog ami szóbalyöhet az egy sárkány volt. ~ Lenen itt egy? Hm.. Viszontha ilyenre képes akkor csak is egy energia sárkány lesz. Áh egyik baj a básik után! ~ Sóhajtoztam majd az ablak felé néztem ahol láttam, hogy be van borulva az ég, rögtön leesett, hogy hogyan tartja fenn magát.*- Villámlás... Végül is már hallottam róla.. * Motyogtam majd észrevettem, hogy magamban beszélek és inkább félre pilalntottam.*-Ne is figyelj rám. Ja, és ne lepődj meg ha egy sárkánnyal futsz össze idebent.

* Meghallotta, hogy szólnak neki, ezért hátra fordult. Úgy látta, a mögötte haladó lánnyal nincsen minden rendben, ezért inkább odalépett mellé. *

- Hé! Lia! Csak nem akarsz itt elájulni nekem, vagy mégis? Lennél szíves felébredni?

* Azzal megcsóválta a fejét. *

- Nehogy azt hidd, hogy szándékozlak körbecipelni ezen a horrorfilmbe illő helyen... Mi a francnak is kellett idejönnünk? Elve haza is megettünk volna... Na mindegy. Gyere!

* Majd benyitott a legközelebbo szobába, ahol volt ágy és lakható állapotúnak nézett ki. *

- Szerintem inkább pihenj le.

* Javasolta. *

* Bólintottam.*- Akkor vezess. * Mondtam de továbbra se engedtem kabárta ujját. Mielőtt lementünk volna még végignéztem a sötét helyen, rossz érzés fogott el. Ha fizetnének se élnék itt, lehet, hogy feladom a pihenőhely keresést és alszok a tetőn ahol tuti semmi baj nem érhet. Ahogy mentünk visszafele egyre inkább azt vettem észre, hogy lemaradok tőle, még az ujjaim közül is kicsúszott a kabátja, egyszer csak megálltam s csak néztem előre. ~ Mi van velem..? Valami.. Valami szívja a maradék erőm.. ~ Látásom kissé kezdett homályosodni.*- Damien..

- Én személy szerint szívesebben mennék haza, mint hogy itt mászkeráljak egy kísértetkastélyban, mint valami bazári majom... DE ha már így alakult...

* Felérve a következő emeletre, azt vette észre, hogy az csak egy nagy, sötét padlásszoba, tele mindenféle kacatokkal, és vackokkal. Még szerencse, hogy Damien kiválóan látott a sötétben. *

- Nincs itt semmi... Pihenőhely meg vékképp... Ez is olíyan horrorisztikus, mint a ház többi része, pont olyan, mintha én írtam volna.

* Halvány mosoly jelent meg az arcán. *

- Szerintem menjünk vissza...

*Feltápászkodtam majd szó nélkül követtem amerre ment, nem igazán akadtam most már leszakadni tőle és még több hülye és veszélyes helyzetbe kerülni, valahogy már nem volt hozzá kedvem és energiám.*- Nézzük meg a másik emeletet, ott biztos találunk egy szobát ahol lehet pihenni.. * Majd megfogta bakátjának ujját és elkezdtem húzni a lépcső felé. Lépéseink kissé vízhangoztak az üres folyosón de nem törődtem vele, épp úgy hidegen hagyott mint a falakon lévő festmények gonosz tekintete.*

- Emlékek nélkül élni még rosszabb lehet... Szerintem... De menjünk, keressünk valami olyan szobát, ami varázstükör és boszokánykör mentes, mert ettől a témától letörök, mint a bili füle...

* Azzal felállt, és az ajtó felé fordult, csak azért, hogy ne lássák az arcán a fájdalmas kifejezést. Kiért a folyosóra, ami ugyanolyan kihalt volt, mint mikor megérkeztek. De mintha valamivel melegebb lett volna, és a fényviszonyok is barátságosabbakká váltak. *

- Asszem, maeste már mindennemű gonosz szellem békén hagy bennünket.

* Jelentette ki, de a biztonság kedvéért körbenézett, egyéb rosszszándékú lények után kutatva... *

* Halkan de hallottam hogy mit mondott. Némán ültem majd az ablak felé néztem.*- Mindenkinek van olyan rész az életében mely boldog és gondtalan s van egy olyan mely sötét és fájdalommal teli. Ezek az időszakok változtatnak meg minket és tanítanak nekünk dolgokat.. * Majd elhallgattam hisz nem is bírtam tovább mondani. ~ Emlékek... Talán jobb lenne ha nem tudnák emlékezni.~ *-Az emlékek rossz dolgok, ezt jegyezd meg.. 

- Ja. 200 évvel ezelőtt ezen a néven születtem...Aztán, 20 évvel ezelőtt megváltoztattam, mert nem bírtam elviselni az emlékeket, amik ehhez a névhez fűződtek...

* Mondta teljesen érzelemmentesen. A szeme üveges volt, és lassan kinyújtotta a lábát, miközben a fejében hallota a szavakat, amelyeket a Béke parkban hallott. Az, is Danielnek szólította, ahogyan a tükörbéli is. Tudta, hogy van valami összefüggés a két dolog között. *

- Az már nagyon régen volt... Amikor... amikor még nem voltak problémák az életben... Mintha egy másik időszámításban történt volna...

* Elég halkan beszélt, és őszintén szólva rájött, hogy egy kicsit túl sokat mondott a múltjáról. *

- Igen, igen.. Óvatlan voltam. * Mondtam majd felhúztam lábaim majd rájuk raktam karjaim s úgy hajtottam rá fejem.*- Pár horzsolás, nem nagy dolog, majd begyúgyulnak..  Te egyben vagy? * Pillnatottam felé majd inkább lehunytam a szemem. Éreztem ahogy testem nehezebb, teljesen elfáradtam, már annyi erő nem volt bennem, hogy fel tudjak kelni.*-Daniel.. * Gondolkoztam.*- Ez a rendes neved? 

* Valahogyan kijutott a szobából, noha már nem nagyon vonszolta magát. Volt egy olyan érzése, hogy aznapra már bőven elege volt a kalandokból. Megtalálta az első útjába kerülő szőnyeget, és ráült. Halkan lihegett, úgy, hogy más ne hallja. *

- Ebből nem kéne rendszert csinálnunk... Az a sok fegyver! Kár, hogy egyet sem hoznam magammal...ű

* Sóhajtott. *

- Mit is mondtál? Hogy mindig mi férfiak kerülünk bajba?

* Nézett rá egy félmosollyal az arcán, több nem igazán telt tőle. Nekitámasztotta a hátát a falnak, és visszanézett a lányra, szemében valami ismeretlen fénnyel. *

- Legalább meg is sérültél, vagy ilyesmi?

* A hangja közönyösen csengett, mintha nem is nagyon érdekelné a dolog. *

* Kapva azon, hogy már nem olyan erősen fogják a lábam kiszabadultam majd lezártam az egész mágikus kört majd a szobát is, bár nem ment éppen zökkenő mentesen hisz a tükörbe zárt nő azért okozott nekem némi energia problémát, meg aztán éppen le voltam merülve mint egy aksi. Mikor sikerült én seggen elcsúsztam a falhoz. *- Oké... * mjad megcsódáltam a padló eredeti színét.*- Kösz.. * Motyogtam miközben a padlót néztem.*

- Mióta vannak ilyen tükrök?! És ki az a hülye aki ilyet tart a házában?!

* Nézett körbe Damien, de mivel jobb ötlete nem volt, fogta a lepelt, és gyzerűen letakarta vele a tükröt, remélve, hogy némileg segít vele. Azután egy hangot hallott a tükörből. *

- Daniel Crowfield, ezzel az égvilágon semmire sem mész, hagyj fel a próbálkozással, ő az enyém, és hamarosan te is az leszel * - sipította egy természetellenesen magas hang. Damien haragra gerjedt aminek eredményeképpenn egy villám cikázott át a labirintus fölötti égen. *

- Már rég nem Daniel a nevem! * - förmedt a tükörre. * - És ezt neked nyanya! 

* Azzal belevágta lándzáját a tükör közepébe. Egy hatalmas energiahullám azonban kettérobbantotta a fegyvert, a fiú pedig a túlsó fanak vágódott. *

- Basszus kulcs...

* Morogta, miközben próblt valahogyan felállni. *

* Amint belépett felé is elindultam az indák csak éppen egy másik jelből. Vicsorogtam a nőre aki csak nevetve húzott egyre erősebben be a tükörbe, én amennyire csak tudtam tartottam magam.*- Oké a semmi ne csinálj alatt azt értettem, hogy segíts! * Majd felnéztem rá ahogy az indákat kaszabolja, valahogy muszáj volt bíznom benne, végül is ketten vagyunk ezen az istenverte helyen, túl kekk élni valahogy mindent.*

- Ne küzdj annyira, így sokkal rosszabb lesz. * Mondta a nő majd megláttam beteg tekintetét. Egy tükörbe zért gonosz lélek aki most próbál szerezni magának egy testet.*

- Ha megadom magam akkor se lesz ám jobb! Ereszs te szipirtsó! *Majd felé dobtam pár talizmánt de mire a tükörhöz értek elégtek. ~ Varázslat védi a tükröt?! ~ Néztem döbbenten a tárgyat majd csak micánkoltam mint a partravetett hal, tök mindegy hogyan csak ki akartam szabadulni.*

- Aha, szóval most se mozduljak meg, hmmm?

* Nézett unott képpel mikor egy kéz nyúlt ki a tükörből, és elkezdte maga felé ráncigálni a lányt. Felvont szemöldökkel nézett rá, arcán felsőbbrendű ábrázattal, innen lehetett tudni, hogy Damien ismét a régi. *

- Akkor, nem csináljak semmit?

* Vigyorgott idétlenül. Az egyik falon a teremben néhány fegyver lógott, pillantása odatévedt. Kritikus szemmel nézegetett egy hosszú, hegyes lándzsát, melyet vörös sastollak díszítettek. A figyelmeztetéssel mit sem törődve lépett be a szobába, majd leakasztotta a falról. *

- Hát, talán nem éppen sörnyitó, de megteszi...

* Azzal elvágta a földből kimászó indákat. *

* Hallva Damien hangját felé fordultam majd abban a pillanatban megrántottak az indák és felmostam a padlót.*- Ne lépj a mágikus körbe! Sőt, jobb ha nem is lépsz be a szobába, elég ha én vagyok nyakig pácban! * A tükörben megjelent egy női alak mely kinyújtotta a kezét, arcát nem lehetett látni mert karamell színű haja az arcába lógott, rögtön az is meg lehetett állapítani, hogy nem a jelen korból való, egy régimódi báliruha volt rajta. Addig nyújtotta kezét míg végül kinyúlt a tükörből és megragadta a lában.*- ?! Mia ?!

* Végigjárta a szobákat, bár továbbra sem nagyon értette, minek. Egy kivételével mindegyik ugyanolyan üres volt. Abban az egyben egy baladahinos franciaágyat talált, két kis komódot, meg egy széles, porlepte ablakot. Nem látszott éppen bartságos helynek, ráadásul semmiféle hang nem hallatszott. Damien nem töltött sok időt a szobában, kiment, vissza a folyosóra. *

- Hahó! Lia?

* Semmi válasz nem érkezett. Damien vállat vont, és nekiállt meegkeresni a sárkánylányt. *

- Méghogy mi fiúk nem bírunk vigyázni magunkra...

* Dörmögte magában. Végül benyitott az utolsó szobába a másik oldalon. Rögtön észrevette a túlsó falról nyíló ajtót, aminek semmi értelmét nem látta. Benyitott rajta, és rögtön megtaláta akit keresett, miközben a padlóból kinyúló fekete indaszerűséggel vívot élet - halál harcot. *

- Aha, szóval itt vagy?

*Elmosoloydtam majd én is elkezdtem végigjárni a szobákat. Az első üres volt, csak pár fehér lepedőféleség volt a földön meg vörös függönyök az ablakokon, a második szobában volt egy kandalló s a két szabad falnál pedig könyvespolcok valamint szintén vörös függönyök. A harmadig szobába már találtam festményeket és két kanapét is, valamint egy régi teázóasztalt melyen még rajta voltak a csészék és a kancsó, igen szép darabnak tűntek még így porosan is. A többi szoba rendes hálószoba volt, leszámítva az utolsót melyben volt mégegy ajtó ami egy különálló szobába vezett tovább. A szoba sötét tapétával volt bevonva és mivel egy ablak sem volt a szobában így eléggé sötét volt. Mikor kettőt léptem befelé hirtelen világos lett. A gyertyák meggyulladtak s szemem elé került a szoba berendezése. Középen pont velem szembe egy hatalmas tükör állt mely félig le volt takarva, a padlóra egy mágikus kör volt megrajzolva.*- Ahogy elnézem szerették a huncut sötét idézéseket.. Emberek.. Szeretik a veszélyes dologat. * Jegyezte meg majd amint beljebb lépett az egyik körbe lábait megragadta valami ami a padlóvól nyúlt ki.*