* Na ez a megjegyzés célba talált. *

- Köszönöm, de egyedül is át tudok nézni hat szobát. Esetleg ha tudnám pontosan mit is nézek, még meg is találnám...

* Morogta. Mikor leesett valami a padlóra, hátrafordult, de persze nem látott senkit. Viszont volt egy olyan érzése, hogy valaki a bolondját járatja velük. Mindenesetre felmordult, és benyitott az első szobába, ahol nem volt semmi, csak por, por és por, meg persze a padlózat. Semmi bútor. *

- Méghogy macska...

* Dörmögte a második szobába menet. *

- Hát elkéne erre a szintre is egy alapos takarítás.. * Majd megézva a port tüsszentettem egy nagyozt mely vízhngzott az üres kastélyban.*- Tudod mit? Te nézd meg a bal oldali szobákat, én meg a jobb oldalikat, oké? *Fordultam hátra hozzá majd láttam, hogy nagyon figyel mindenre, tekintete kissé ideges volt.*- Menjek veled vagy megbírkozól vele egyedül is? *Néztem rá majd meg hirtelen valami leesett a padlóra és nagy zajt csapott, azoonal hátrafordultam de a folyosón semmi változás nem volt.*- Biztos csak egy macska... Vagy valami olyasmi.... 

* Morogva lépett be a házba, bár nem nagyon akaródzott neki. Valami már kezdettől fogva nem tetszett neki a helyben, de csak nem aart gyávábbnak mutatkozni egy lánynál. Ígyhát követte a lépcsőn felfelé is, mely nyikorgott a lépteik alatt. ~ Hát, ez pazar... ~ gondolta, és minden apró neszre megfordult, mert olyan érzése volt, mintha követnék. Itt biztosan nem lesz képes nyugodtan tölteni az éjaszakát akármilyen fáradt is. *

- Nem tetszik ez nekem...

* Motyogta, és tovább haladt a rémkastélyben, míg végül felértek a lépcső tetejére, egy folyosóra, ahonnan kétoldalt ajtók nyíltak. *

- Ezt csak úgy mondkják, nem kell komolyan venni. * Majd beléptem a nkastélyba. Látszott rajta, hogy elhagytatott, minden poros és pókhálós volt, ám a gyertyák égtek midnenhol. A terem közepére érve alaposan körbenéztem, a falakon különös képek voltak melyek néha megváltoztak.*- Heh, elvarázsolt kastély mi? * Majd hangokat lehetett hallani, hangokat melyeket nem lehetett kivenni, átlag esetben tehető lenne egy alapzanak de így inkébb ijesztő volt.*- Keressünk valami helyet ahol tudunk pihenni.. Az emeleten biztos vannak hálószobáűk vagy vendégszobák. *Mondtam majd elindultam a lépcső felé, hiretelen különös érzés fogott el, minden porcikám tiltakozott az ellen, hogy tovább menjek. ~ Az örületbe kergető labirintushoz tökéletes passzol ez a régi elhagyattott kastély. Ha a labirintusban nem őrültél meg itt tuti megfogsz. Áldom a tervezőket és a kviitelezőket. ~ Majd sóhajtottam sé tovább indultam.*

* Majdnem elaludt amíg a toronyhoz értek. De végül sikerült valahogyan ébren tartania magát. Mikor végre odaértek, teljesen éber volt, és követte a lányt a kapu felé. Lassan maguk mögött hagyták a baljóslatú labirintust, amely mérhetetlen megkönnyebbüléssel töltötte el Damien - t, habár nem mutatta.*

- Milyen medve?

* Kérdezte étetlenül, majd benézett az ajtón. *

- Tisztára, mint egy horrorfilmben...

* Jegyezte meg. *

- Ravien. Egy hím, a sötét sárkányaim közül ő a legjobb. * Ugrottam fel én is a sárkány hátára majd elindultunk a tornyok felé. Mikor odaértünk én elzártam a sárkányt majd felnéztem a magas épületre mely bajlósan borult fölénk.*- Akkor lássuk a medvét. *Felmentem a lépcsőn majd meglöktem a nagy ajtót ami ki is nyílt teljesen nagy hanggal és nyikorgással.*

- Akkor hát, irány a torony, éss a sárkány...

* Sóhajtott lemondóan. *

- Egyébként ennek neve is van, vagy egyszerűen sárkány?

* Kérdezte, miközben felmászott a hüllő hátára. Nyújtózkodott egyet, majd arra gondolt, de jó lenne aludnia. Megrázta a fejét, és elűzte magától a csábító látomásokat. Inkább előre szegezte a tekintetét, ahol végtelennek tűnő labirintus nyújtózkodott. *

- Nincs más hátra mint előre...

* Morogta. *

-Hm... Mikor repültünk tornyokat láttam nem messze innen, a sárkánnyal elmehenténk arrafelé, biztos van valami segítség ott, sőt, még pihenni is tudunk. *Mondtam majd meg sem várva a választ már hívtam is a sárkányt mely leszállt tőlünk nem messze majd felénk nézett.* - Gyere.

- Öhmm... Köszi... De tudod, és harcos vagyok. Nekem ez semmi...

* Mondta és a lábára nézett. *

- Tudod mi a vicces? Hogy az én vérem mindenki másnak gyógyító, csak nekem nem...

* Zsebrevágott kézzel indult el, bár még mindig fogalma sem volt, hogy merre van a kijárat. Az egész területen túltengett a mágikus eredetű energia, még azt sem tudta volna megmondani, merre van észak. *

- Van egy rossz hírem. Még mindig el vagyunk tévedve...

- Köszi, elfogadom. * Majd felkeltem úgy, hogy térdeltem előtte, kezem a sebére tettem.*- Egyik pöcsös se tud magára vigyázni, ez tuti a véretekben van.. *Motyogtam majd kissé megyógyítottam sebét, pontosabban pont annyira, hogy ne fájjon és ne vérezzen annyira. Felálltam majd én is leporoltam magam, vettem egy nagy levegőt majd felnéztem az égre.*- Halványan de érzem, hogy itt van még. Szerintem arra vár, hogy elfuvarozzon minket erről a helyről, sőt, biztos vagyok benne. * Majd felé fordultam.*

- A nagyon megsérülés tegnap volt a program. Ma inkább halott vagyok... De mivel annak az izénak nem jádévól voltak a karmai, nem valószínű, hogy meg tudott volna ölni... De mostmár komolyan elmegyek egy fjlesztő programra, mert ez már kibírhatatlan, hogy ennyitől kivagyok...

* Lassan felállt, de úgy nézhetett ki, mint valami részeg. *

- Remélem itt van még a gyíkbarátod, mert én tuti nem gyalogolok így haza...

* Motyogta, miközben leseperte a ruháját. A testén több sebből vérzett, arany vére egy helyen eláztatta a polóját. De ezzel mit sem törődve a zsebébe nyúlt, és kivette belőle a mentolos cukorkát. *

- Desszertet?

* Vigyorgott idétlenül. *

* Felvettem a pecsétet majd a burokkal lassan elindultam a fiú felé nagy ívben kikerülve a lényt mely most mozdulatlanul volt, szerencsére. Ahogy odaértem mellé raktam a pecsétet.*- Már levegőt vehetsz.. * Megveregettem a vállát majd leültem mellé a földre és vettem egy nagy levegőt.*- Szép munka volt, Damien. * Lehunytam a szemem majd kitámasztottam magam s csak pihentem.*- Nagyon megsérültél? 

- Oh... Hurrá...

* Közben lázasan gondolkodott valamin. ~ Egy ekkora valamit tuti nem terít le egyetlen villám, de arra jó, hogy kibillentse az egenysúlyából. A sövényeket valami varázslat védi, hogy ne lehessen áthatolni rajta. Ha esetleg... ~ és egy kicsit változtatva az eredeti terven, párduccá változott, majd a lény felé vetette magát. Imádkozott, hogy időben lecsapjon az a villám, mert ha nem, ő tuti megfullad a védőburkon kívül. Ha előbb agyon nem csapják... A teste áthatolt a lényén, de a villám célba talált. Csúszva állt meg a homokban, levegőt alig kapott. Nem igazán akart megmozdulni, és azt látni, hogy a lény még mindig talpon van, mert akkor nincs más hátra, mint a megalázó futás. De amint hátra nézetta lény félig a sövényen feküdt, és testét mintha áramütés rázta volna. Damien visszaváltozott, és hátrafelé elterült a földön. Nem emlékezett rá, volt - e már valaha ilyen fáradt, de nemre tippelt. *

- Most egy darabig nem... háborgat... senkit... Hál' istennek volt védővarázslat...

* Levegőt nem igen kapott, és úgy érezte menten meghal, de nem igen volt ereje magát odébb vonszolni sem. *

- Nagy bajom akkor sem lenne, maximum aludnák pár napot.. *Szívesen meggyőzködtem volna tovább ám mikro megjelent az a lény kissé lefagytam, érezve nagy erejét picinek éreztem most magam, nyeltem egy nagyot. ~ Nem egy ekkora lényről volt szó! ~ Néztem meredten majd Damienre pillantottam.*- Hát oké.. Gyűjts erőt, addig én tartom a burkot, hogy ne nagyon támadjon ránk. Mivel nem tudom, hogy meddig bírom fenn tartani javaslom gyorsan szedd össze magad...! *Majd a földre egy jelet rajzoltam majd rátettem jobb kezem s a burok megvastagodott.*

- Már elnézést, de te még nálam is rosszabbul festesz. Szerintem okosabb lenne, ha te lennél a vésztartalék, tekintve, hogy senki nem akar haláosan kimerülni. Én...

* De egy vérfagyasztó üvöltés szakította félbe ezúttal. Ahogy megfordult, szembe találta magát valami hatalmas, fekete árnnyal, mely kis hasonlóságot mutatott az előzővel, amivel megközdött. Csak éppen háromszor akkora volt méret, és varázserő ügyileg is. *

- Ó, te szentséges égbolt...

* Suttogta Damien elhűlve. *

- Túl kockázatos, nem biztos, hogy ép bőrrel megúszod, te is eléggé nyúoattnak tűnsz. *Majd karjaim megremegtek. Nagy nehezen feltápászkodtam majd imbolyogva, de megálltam.*- Ha már hülyeségre készülsz segítek én is valahogy, használhatjuk a maradék kis erőm. Mégis csak több mint a semmi.. *Majd arcomra egy fáradt mosoly ült.*- A cél az az lesz, hogy ép bőrrel megússzuk a dolgot, a többi egyenlőre nem lényeg. *Medálom a nyakamban halványan villogott jelezve, hogy nem lenne valami biztonságos használnom a tartalék energiám, de persze mint mindig, most sem figyeltem az ilyen figyelmesztetésekre.*- Akkor rajta, mond mit tegyek. *Néztem rá elszántan.*

* Lia - n látszott, hogy már elérte ereje végét ráadásul nem is nagyon bízik a fiúban. Damien tudta, hogy cselekednie kell valamit, mielőtt mindkettejüket megeszi egy szörny, vagy ami még rosszabb, még a végén gyengének fogják tartani. Ezérthát olyannal próbálkozott, amivel tudta, hogy ha lehetősége van, nem fog mégegyszer. Párduc alakjában villámot idézni? Őrült ötlet, tekintve, hogy a köztes alakja is teljesen kész volt a művelettől. Mindenesetre egy próbát megért... *

- Mikor valahogyan sikerül visszaváltoznom, küldök egy villámt arra, aki szórakozni mer Damien Crowfield - del. De rohadt pontos célzás kell mert nincs második esély...

* Ismertette a haditervet, amit leginkább az emberi őrültségek közé lehetett sorolni. De, jobb mint tétlenül várni, hogy majd megsegítsenek az istenek... *

- Ennél azért.. tökösebbnek..gondoltalak! * Mondtam neki majd összeszedtem azt az erőm amit még tudtam használni s próbáltam egy mezőt vonni körént mely majd segít, próbálkozásom nehezítette az, hogy nem igzán tudtam mozogni. Belefektetve minden erőm és koncentrálásom sikerült egy burkot vonni magunk köré, a levegő a burkon belül normális volt. Én térdre esem majd kissé lihegtem.*- Oké... Innentől te jösz, elfogyott az erőm... * Majd csak a földet néztem. ~ Milyen remek már, hogy pont most fulladok ki, nem kellet volna használnom az erőm a múltkor.. Vajon ki tud majd valamit találni? ~ Erre megráztam a fejem. ~ Ha kitudna már rég cselekedne. A jelenlegi állásunk nulla. ~ Majd sóhajtottam.*

- Én mondtam...hogy... csapda lesz...

* Nyögte ki nehézhesen, majd a zsebébe nyúlt, hátha talál valamit, amit fegyverként használhat, mint a minap a sörnyitót.*

- A francba...

* Káromkodott, mikor csak egy papírzsebkendő, és két mentolos cukorka került elő a zsebéből. ~ Hát ez kiábrándító... Villámidézéshez valószínűleg nincs elég energiám, a párductestem levegő nélkül szintén hasznavehetetlen, az embertestem meg tönkre megy, ha most átváltozom... Ráadásul nem érzek semmiféle lnyt sem a közelben, ezk szerint vagy megbolondultam, vagy a képességem is leblokkolt ~ gondolta végig a helyzetüket. *

- Valószínűleg... elvesztünk...

* Mondta leginkább magának, de eléggé hangosan ahhoz, hogy a lány is hallja. *

- Nem fontos.. * Mosolyogtam tovább majd lépni akartam, de hirtelen testem nem mozdult tovább. A lélegzetvétel egyre nehezebb és nehezebb volt, szinte már megeröltető feladat. Damien felé pillantottam, aki szemmel láthatólag nem igazán tűrte a levegő változását. Bólintottam.*- Jó...megérzésed... van... *Mondtam nehézkesen majd a másik irányba pillantottam, oda ahol az előbb megmozdult valami. Próbáltam segítséget kérni a sárkányomtól de nem felelt, eltűnt.*