*Hosszú órákon át csak csöndesen gubbasztott a fa tövében. Ki tudja miken gondolkodott ilyen hosszú ideig, de még lélegezni is elfelejtett közben. Jól esett neki most egy kis csönd, hogy egy kicsit észhez térjen. Egyszer csak valami lassan előmászott a mocsárból, alig pár méternyire tőle. Jól láthatóan egy majd 3 méteres százlábú volt. A lassan terjedő halott hús szaga csalhatta ide, s csápjaival hangosan csattogtatva közeledett Dimitrihez, majd egy jól irányzott elrugaszkodással teljesen átharapta a fiú lábát. De Dimitri még mindig csak csöndesen pislogott maga elé.*
~Mit kellene most tennem... miért is küzdök... nap nap után...~ *Szeme hirtelen kikerekedett, majd a kezéből előtörő, hatalmas csontfullánkal egy laza mozdulattal szétválasztotta a bogár fejét a testétől.*
-Azt hiszem ideje lesz összeszednem magam...- *Lefeszítette a lábán csüngő lény fejét, majd feltápászkodva gyorsan elmormolt egy nekromanta varázslatot, amitől pillanatok alatt helyrejött a szétzúzott végtagja. Ezt követve lassan elkezdte kimozgatni minden végtagját. Csontjai fájdalmasan ropogtak egész testében. Mikor már csak ujjai kiroppantása maradt hátra, lassú léptekkel elindult ő is a dolgára.* -Az ilyen problémákra megoldást kell találni...- *S eltűnt a fák sűrűjében.*
- Ez nem gyengeség. Egyszerűen mind a ketten a másikat akarjátok védeni de nem tudjátok hogyan. És egyébként is én rontottam el mindent amikor egymásnak feszültünk. Ha nyugton maradok most nem vesztetek volna össze és talán még a karácsonyt is együtt tölthettétek volna. De így kétlem hogy lesz belőle valami.
* Lecsapott fülekkel indultam én is el a kis utamra amit már be kellet volna fejeznem.*
- Szerintem csak le kell ülnötök és megbeszélni mindent. Ne haragba teljen a szent este.
* Több órán át mozdulatlanul öltem a lának dőlve majd körbenéztem. Felálltam és meg indultam a város felé hátha találkozom egy ismerős arccal. * ~ Még egy akkora marhát nem hordott a hátán a föld mint én...* Motyogtam majd egy tócsa mellet elhaladva amin megpillantottam a tükörképem kezdtem rájönni mi itt a baj.*
- Szóval így állunk... Vicces. Kölyök korom óta nem láttam a tükörképem. Valóban öregszem.
* Minden féle gondolat keringett abba az ostoba fejembe és azon agyaltam hogyan kérjek bocsánatot a mai napért.
*Csak némán figyelte, ahogy Rosa távozik. Ajkait hatalmas sóhajtás hagyta el, mikor a lány eltűnt a fák között.*
-Ezt jól megcsináltam...- *Bánnia kellett volna a mostani tettét, de egyáltalán nem érzett ehhez hasonlót. Lassan indult volna tovább, de ebből is csak az lett, hogy ismét a fa tövében, összekuporodva kötött ki.*
-Gyenge vagyok...- *Szólalt meg halkan, mikor Ájrisz odalépett hozzá.* -Ugyanúgy ahogy Rosa is mondta... csak bajt és fájdalmat tudok okozni... ezért próbálkozok mindig távol maradni másoktól... Az emlékeim lassan felemésztenek... hiába is próbálok erős maradni.- *Lassan beletúrt saját hajába, majd ismét nagyot sóhajtott.* -Jobb lesz, ha most elmész... Szeretnék egy kicsit egyedül lenni.-
*Ahogy elnéztem nem volt épp a legjobb Rosario kioktatása Dimitrire nézve. Megtöröltem a szemem majd végig néztem rajtuk. Szinte megfagyott a levegő körülöttünk. Mikor Rosario megsimogatta a fejem nem értettem miért kaptam. Néztem ahogyan elmegy majd oda mentem Dimitrihez.*
- Jól vagy?
* Látván hogy milyen hatással volt Dimitrire az amit mondtam lehajtottam a fejem majd arrébb álltam.*
- Én bolond...
* Mondtam halkan majd felnéztem az égre.*
- Azt hiszem jobb lesz ha én most távozok. Úgy látom csak bajt és fájdalmat tudok okozni másoknak.
* Meg indultam ki a mocsárból. Ahogyan elmentem Ájrisz mellett megsimogattam a fejét majd lassan lecsúszott a kezem a haján és haladtam tovább. Még egyszer vissza néztem.*
- Sajnálom...
* Lassan kikeveredtem a mocsárból majd mikor már véget ért az erdő ökölbe szorítottam a kezem és egy egyik fára vágtam ami ki is dőlt. * ~ Valóban. Lehettem volna kicsit tapintatosabb is hisz ő nem egy tárgy. * Merengtem el a gondolataimban majd a mellkasomra tettem a kezem és elüvöltöttem magam.*
- Ez az én szerencsém.
* Neki dőltem a kidőlt fának majd szépen lassan leültem és elkezdtem kínomba nevetni.*
*Úgy tűnik a szemfedő levételére mégsem volt szükség. Dimitri aprót lépett hátra, ahogy Rosa fojtogatni kezdte Ájriszt.*
-Elég... hagyd abba!- *Rivallott rá, majd szeme hatalmasra kerekedett Rosa egyetlen mondatára.*
~Védem ami az enyém...~ *Teste teljes mértékben lefagyott ahogy az újabb, még mesterével együtt töltött időről szóló emlékroham végig söpört elméjén.*
~Ami az enyém... az enyém... az enyém~ *Jól emlékezett erre a folytagotó, folyamatosan visszhangzó mondatra, s csak némán bambult ki a fejéből, míg Ájrisz a földön kötött ki, majd könnyeivel küszködve pillantott fel rájuk. Szarkalábas szeme szép lassan visszasiklott eredeti méretére. Arca fájdalmat, és gyötrelmet kezdett sugározni.*
-Már megint... az én hibámból...- *Lassú léptekkel odakullogott kosarához, majd jól láthatóan remegő kézzel vette fel azt.*
-Én nem vagyok senkié...- *Kezei közt szorongatva az aprócska kis pakkot fordult ismét Rosa felé.*
-Legközelebb használd jobban az eszed... mielőtt dobálózni kezdesz a szavakkal... Rosa.- *Pillantott komoran a lányra, majd felcsatolta maszkját.*
* Dimitrinek feszülve fújtattam és készen álltam a halálra de ekkor a levegőbe találtam magam. Végig hallgattam a lány mondandóját és tudtam hogy valahol igaza van. Mikor ismét a földön voltam eltűnt a bunda a testemről és lecsaptam a fülem.*
- Ennyire fontosak vagytok egymásnak?
* Törölgetni kezdtem a szemem. Apró könnyek hullottak a földre majd elfordultam.*
- Lehet hogy én is csak egy olyas valakire vágyok aki ennyire vigyáz rám. Ez akkora bűn?
* Ahogy elnéztem az egymásnak feszülő versenyt a rózsafüzérem enyhén felfénylett és Maka kezdett eltűnni. Mikor ismét a saját bőrömbe voltam nyújtóztam egyet majd melléjük álltam és elkaptam Ájriszt a grabancánál. *
- Na most jól figyelj mert nem mondom el többször és kezdek ideges lenni. Ha túl is léptem egy határt az csakis azért van mert védem ami az enyém. Nem szeretem ha megpróbálják elvenni azokat akiket szeretek. Ezzel általában mindenki így van szóval tartsad tisztában mások életét és keres magadnak egy olyan férfit aki szingli vagy személyesen mutatom meg miért hívták apámat karóba húzó Vládnak. Sajnálom ha beletapostam a kis lelki világodba. Törődj bele.
* Azzal lettem a földre a lányt és a fejemhez nyúltam.*
- Ekkora felhajtás egy kis iszap miatt. Maorival soha nem voltak ilyen problémák.
-Igen tudom!-
*Szólalt fel hangosabban, s ellen állt Ájrnak, majd előrelendülve egyenest homlokon fejelte a Macska szellemet.*
-Tudom, hogy átlépett egy határt... és tudom, hogy most a vérét akarod ezért... de nem hagyhatom, hogy akár egy újjal is hozzáérj. Remélem megérted...- *Homlokaik egymásnak feszültek, s Dimitri már nyúlt is saját arca felé, hogy letépje az odavarrt szemfedőt...*
- Áj az utamból zombi! Ez itt már nem rólad szól hanem a becsületemről. Egy halott hogy merészel így bánni velem?! Letépem a fejét!!!
* Csattogtattam a fogaim ide oda majd Dimitrinek feszülve álltam meg.*
- Félre az útból nem mondom többet.
* Hirtelen egy csengettyű hangja csapta meg a fülem.*
- Hanekawa...
-Fenébe...-
*Megszívta fogait. Már az első pillanatban érezte hogy Rosa egyetlen rossz mozdulattal is képes lehet Ájriszt kihozni a sodrából. Elvégre egy macskaszellemről van szó, azoknál pedig kevesebb büszke teremtmény létezik.*
-Ezt jól megcsináltad... Te meg a gyerekes féltékenykedésed...-
*Pillantott a fa tövében ücsörgő Rosa-ra, s közé és az épp elszabadulni készülő Ájrisz közé állt.*
-Ha sikerül lenyugtatnom, beszélnünk kell.- *Hangja komolyan csengett. Komolyabban mint eddig bármikor.* -De adig is maradj csak ülve, és ne csinálj mégtöbb butaságot...-
* Amint kijutottam az iszapból a földre feküdtem majd köhécselni kezdtem. Mikor már kellőképp kiköhögtem magam a karmaim lassan nőni kezdtem és Rosa felé indultam.*
- Ezért megfizetsz. Nem alázhat meg senki se így!
* A testem kezdte elveszíteni az emberi alakját. Az erőm megduplázódott és kezdett fehér bunda nőni a karjaimon és a lábamon majd nekirugaszkodásból a lány felé vetettem magam.*
- Most az egyszer... Tudod Ájrisz lehet hogy öreg vagyok de hülye nem. Tisztába vagyok vele hogy szemtől szembe ebben az állapotban 1 percnél nem húztam volna tovább. De így az apró lények lassan felzabáltak volna. Szerencséd hogy itt van Dimitri vagy különben már az alján úszkálhatnál.
* Gyilkos tekintettel nézem még egyszer Ájriszta majd egy pillanatra megálltam. Kis idő után a kezemet nyújtottam a lány felé és elkezdtem kihúzni.*
- Van az a mondás hogy nem az a baj ha nyakig ülsz a sz.... ban hanem ha lötyögtetik. Így akard más párját elszedni. ^^
* Mosolyogtam rá kedvesen majd végleg kihúztam.*
- Azt hiszem én nyertem.
* Azzal össze csaptam a kezem majd elmentem mellettük és a fa tövébe leültem.*
-Rosa...
*Pillanatok alatt ott termett a lány mögött, s gyengéden megfogta a vállát.*
-Engedd kimászni.
*Szólalt meg hideg hangján, majd lassan húzni kezdte hátra.*
* zavaromban el is feledkeztem arról hogy épp valami iszapban dagonyázok. Mivel Rosario volt olyan kedves és rásegített a sülyedésemre kapálózni kezdtem.*
- Húz ki ez nem fer.
*Ekkor valami átmászott a hasamon az iszap alatt. A hideg rázott ki majd megmerevedtem.*
* Épp hogy nem értek össze az ajkaink. Persze nem is akartam semmit a lánytól csak szórakoztam vele de abban a pillanatban mikor Dimitri felhívta a figyelmünk az iszap lakó kis ocsmányságokra úgy ugrottam ki onnan mintha az életem múlott volna a dogon bár nagy kárt nem okozhattak volna.*
- Ájrisz van kedved velem kettesben tölteni az estét? Hagyjuk Dimitrit és rúgjuk ki a ház falát.
* Közben a lányon volt az egyik lábam és nyomtam lefelé az iszapban. Mikor már eléggé mélyen volt felsóhajtottam majd vállat rántottam.*
- Elnézést kérek a kellemetlen színjátékért de nem szándékozok alul maradni senki ellen pláne ilyen téttel. Ha az erőmet nem tudom használni akkor cselhez folyamodok. Ezért fogsz most csendben bele fulladni az iszapba.
* Kezdett elő jönni a kegyetlenebbik változatom de valahogy mégse akartam megölni.* ~ Mit szólnának a többiek ha ez kiderülne?
- Na fel adod és akkor kihúzlak vagy fojtatod a harcot és megfulladsz.
*Már félt attól hogy ezek ketten tényleg egymásnak esnek, és közbe kell majd avatkoznia, de látszólag a női perverzió nem ismer határokat még egy több ezer éves vámpírnál sem. Megnyugodott sóhaj hagyta el Dimitri ajkait, majd elnyomta a leégett csikket.*
-Azért csak óvatosan...- *Döntötte oldalra a fejét.* -Nem akarok vészmadár lenni, de a mocsár kellős közepén vagyunk... Vannak dolgok az iszapban... amikkel még én sem kerülnék közelebb kapcsolatba.-
*S ismét egy aprócska gonoszkás mosoly ült ki az arcára.*
- Oda lesz a szép fehér hajam.!!!
* Kiáltottam el magam majd már az iszapban feküdtünk. Arra számítottam hogy fojtogat vagy ilyesmi de lecsöcsörészett. Kitágult a pupillám majd felcsaptam a füleim.*
- Még nem de.-..
* Zavarba jöttem.*
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
*Hosszú órákon át csak csöndesen gubbasztott a fa tövében. Ki tudja miken gondolkodott ilyen hosszú ideig, de még lélegezni is elfelejtett közben. Jól esett neki most egy kis csönd, hogy egy kicsit észhez térjen. Egyszer csak valami lassan előmászott a mocsárból, alig pár méternyire tőle. Jól láthatóan egy majd 3 méteres százlábú volt. A lassan terjedő halott hús szaga csalhatta ide, s csápjaival hangosan csattogtatva közeledett Dimitrihez, majd egy jól irányzott elrugaszkodással teljesen átharapta a fiú lábát. De Dimitri még mindig csak csöndesen pislogott maga elé.*
~Mit kellene most tennem... miért is küzdök... nap nap után...~ *Szeme hirtelen kikerekedett, majd a kezéből előtörő, hatalmas csontfullánkal egy laza mozdulattal szétválasztotta a bogár fejét a testétől.*
-Azt hiszem ideje lesz összeszednem magam...- *Lefeszítette a lábán csüngő lény fejét, majd feltápászkodva gyorsan elmormolt egy nekromanta varázslatot, amitől pillanatok alatt helyrejött a szétzúzott végtagja. Ezt követve lassan elkezdte kimozgatni minden végtagját. Csontjai fájdalmasan ropogtak egész testében. Mikor már csak ujjai kiroppantása maradt hátra, lassú léptekkel elindult ő is a dolgára.* -Az ilyen problémákra megoldást kell találni...- *S eltűnt a fák sűrűjében.*