Integetem neki és mosolyogtam"Megfontolom. De viszlát." ezzel meghajoltam és eltűntem a kapúból és ismét a tron termemben voltam. Vissza ültem a tronra és vártam az eljövendő holnapot. melyben a csillagok, csak az éj sötétjében mutatják meg igazi szépségüket.
- Nem hízelgek csak te megadtad azt amit más nem tudott és ezért nagyon hálás vagyok de ha kérhetem ez maradjon köztünk és essünk túl rajta minél hamarabb.
* Majd megindultam a kijárat felé.*
- Ha most nem bánod haza megyek és alszok egy nagyot.
* Azzal vissza tettem a rózsafüzért a helyére és vissza változtam emberré.*
- Többször össze futhatnánk meg ha unod az itt lépett fenézhetnél a városba hátha találkozol egy régi ismerőssel.
"Ne hízelegj, mert még elpirulok." Majd miután megpuszilta a hamlokom, csak kedvesen rá mosolygok "Rendben.", majd oldalra nézek "De ne hidd, hogy ennyi miatt kegyesebb leszek veled, mikor fizetésre kerül a sor." és némán mentem tovább míg nem hallkan szinte magamban "Köszönöm."
Mosolyogok "Hát biztos lehetsz benne, hogy nagyon fog fájni és csepet se fogod élvezni." Elkomolyodok"Amúgy még én se tudom, majd még kialszom." Kezére teszem a kezem "Egy kis extra." egy billog jel jelenik meg Rosa kezén majd halványodik el. "Bármikor lejöhetsz ezzel a billoggal." mosolygok rá. Elindulok és fejem mögöt átkulcsolom a karom.
* Még meg se mondta mi az ára de ő már alkukötésről papolt. Megráztam a fejem majd Roxy felé fordultam . Lassan kezdett magához térni majd felismert. Több mint 3 órát beszéltem vele és bocsánatot kértem tőle hogy nem tudtam megvédeni. Mikor végeztem elindultam kifelé majd Kei mellé álltam és a vállára tettem a kezem.*
- Köszönöm. Az adósod vagyok. Bár kíváncsi vagyok miről is szól az alku vagyis a rám eső rész
Elmosolyodok "Az alkú megkötetett!!" csetintek egyett "De nem most van itt a fizetés ideje." Integetek a lánynak. "Kicsit arrébb megvárlak." és eltűntem a helyszínről.
- Nézd el nekem de nálam a gonosz mást jelent mint nálad de azért köszi. Mit kérsz fizetségért?
* Megemeltem a szemöldököm majd ránéztem.*
- Eléggé kellemetlen hogy végre viszont látom a lányom aki jelenleg egy szobanövény. Méltóképp szeretnék végső búcsút venni tőle ezért hajlandó vagyok mindent megadni.
Vállat vonok és oldalra nézek. Majd vissza rá "Hahó én vagyok a fő gonosz, ne várd, hogy mindent megoldjak helyeted. Az eddigiek is csak a közös múltunkra való tekintettel voltam a segítségedre." majd hátat fordít és várja, hogy induljanak, majd hátra fordítja a fejét "Ha továbbra is a segítségem kell, akkor fizes."
- Ugyan kérlek az én vérem is részben az apja meg egy... Nos ennyitől nem ijed meg.
* Haladtunk tovább majd egyszer csak megálltam.*
- Roxy!!!
* Elég hangosra sikeredett de a hatása megvolt. Egy elmosódott női alakot vettem észre mely mozdulatlanul állt szinte velünk szembe. Üveges tekintettel bámult maga elé. Ahogyan közelebb mentem már tisztán láttam hogy ő az. Megsimogattam az arcát majd de nem reagált rá. *
Nem sokkal Rosa után én is beléptem. "Rosa remélem nem félős a lányod." ekkor hatalmas erővel dübőgtem egyet a lábammal, emiatt minden gyenge és gyáva kárhozott elillant. Majd mentem tovább zsebre tett kézzel. "Menjünk."
* Épp pislogtam mikor a purgatórium bejáratánál voltunk. Kei illedelmesen bekopogott melynek hála az ajtók ripityára törtek.*
- Nagy ez a hely és eléggé tele van nem hiszem hogy meg fogom rögtön találni. De az apámat már kiszúrtam.
* Oda mentem az apámhoz majd kőrbe jártam. Csont és bőr volt. *
- A falánkság ellentéte az éhínség. Milyen találó. Életében még százával fogyasztotta az emberek vérét most meg olyan mint aki sose táplálkozott. Szánalmas.
* Azzal tovább mentem és a hatalmas tömeget kezdtem el kémlelni.*
Egy halovány mosoly ült ki az arcára"Hát én is." Felemelte kezét és mikor leengedte a purgatóriumba vezető kapunál voltak, majd berugta azt. "Ne várakoztasd meg őt." majd elindult.
- Csak nem Maori és a te közös gyermekedről beszélsz? Nekem is volt egy lányom de sajnos már lassan egy éve a purgatóriumban van. És oda az alvilágon át vezet az út. Ezért jöttem ide hogy pontos legyek.
* Majd megpöcköltem a mellbimbóját.*
- Kíváncsi lettem volna milyen apa lettél volna. sajnálom hogy nem jött össze.
* Komolyodott el a tekintete majd hátba vágtam Keit.*
- Vegyél már fel valamit te fél nudista zsebisten!!!
Oldalra tekintettem"Hogy pontosak legyünk. Volt. Vagy akár lehetett volna, a pontos kifehezés. De nem akarok a miértekről és a hogyanok miatt ilyesmiről beszélni." kicsit nyugodtan álltam, majd némán a szemébe néztem.
"Kulcsra már nincs szükségem, annál inkább tűrelemre, hogy porhüvelyed ki ne töröljem a létezésből." probáltam magamra erőszakolni egy mosolyt mert kezdet iritálóvá válni a kicsinyes és gyerekes poénkodása melyel valószínüleg igazi gyengeségét próbálta palástólni. "Nem azok előző úralkodó tulajdonát képezték és valami ereklyét képviselnek az itteniek számára. De a dobozra viszont." ott termek egy lehetenyi távolságra az ajkaitól és miközben ezen megdöben kiveszem a dobozt a kezéből "elveszem, mert azt a gyermekemé." majd eltűntetem azt. "De még mindig azt mondom, hogy túl sokat beszélsz és kevesett cselekszel." Fülébe súgom, közben végig simítom a testét.
- Hű szóval már bűvész trükköket is tudsz? Jót tett neked az alvilág. De sajna engem a menny és a pokol hidegen hagy. Elkárhozott vagyok a purgatóriumban a helyem ahova isten be nem teheti a lábát legyen az bármilyen tökös gyerek. Vagy már oda is van kulcsod.
* Kérdeztem majd mikor a kezemet hátra csavarta ki is ugrott a helyéről.*
- Na mi van most jön a kóstolgatós rész?
* Azzal hogy ellökőt megindultam a trón széke felé majd érdekes dolgokat találtam. Egy korona és egy vöröses palástot kis bundával meg spékelve. Felvettem a koronát és a palástot majd leültem.*
- Most komolyan ezeket hordod mikor nem lát senki?
* Közben éreztem hogy rá ültem valamire. Egy apró doboz volt. *
- Hű mi van benne? Ebben van a férfiasságod? mert a " kockáiddal" nem nyűgöztél le.
* Gonoszkodtam kicsit majd felálltam és vártam mire készül*
Mi után elengedett megmozgatam a válam. "Hm Rosa nem is tudtam, hogy csont kovács is vagy." nézek rá majd elmosolyodok. "Magam se tudom, hogy mit akarok tőled, de azt tudom hogy akarom és ennyi pont elég."elhallgat egy kis időre "De had mutassak valamit, hogy miért nem számít igazából, hogy hányan kik vagy mik vannak ellenem mivel a világot teremtő és azt elpusztító erő bennem egyesül. " Egyik kezében a 7 bugyor legmélyebb kinyaiból születet lángok másik kezében a mennyország reményteli és megváltó fénye ragyogott, majd ökleít össze szorította, ekkor a lángok és a fény csillapodott. "És a hazai pálya fogalma emiatt elég tág fogalommá vált számomra." ekkor ismét elkapta a karját és hátra csavarta és végig nyalta a nyakát hátulról. "Nagyon izletes vagy" és el lökte magától "De kezdjük is az előjátékkal." elkezdte kigombolni az ingjét.
- Csak viccnek szántam de mikor ilyet láttam utoljára jöttek a papok...
* Mikor magához rántott nem tudtam mire véljem a dolgot és az újabb puszit se bírtam hova tenni. Komisz mosoly jelent meg az arcomon. Leoperáltam a keresztet magamról majd szépen lassan átváltoztam. Előbújt az igazi énem majd átkaroltam Keit és jól megropogtattam.*
- Mi a helyzet zsebisten? Ha akarsz valamit mond a szemembe ne pedig az időmet húzd.
* Azzal elengedtem és nyújtóztam egyet.*
- Lehet hogy te vagy hazai pályán de az itt lévők többen vannak mint te.*
Integetem neki és mosolyogtam"Megfontolom. De viszlát." ezzel meghajoltam és eltűntem a kapúból és ismét a tron termemben voltam. Vissza ültem a tronra és vártam az eljövendő holnapot. melyben a csillagok, csak az éj sötétjében mutatják meg igazi szépségüket.