- A lényeg hogy nekem egy jól nevelt jégkocka vagy nagy fülekkel és farokkal más meg már csak részlet kérdés.
* Azzal a magasba emeltem a kezem és integetni kezdtem. *
- Szia... További izgalmakkal teli estét.
* Oldalra döntöttem a fejem majd kacsintottam. Mikor már nem láttam elkomolyodtam és felugrottam egy fára és körbe néztem. Egy ideig még ott álltam majd elindultam haza. Apró halk léptekkel mentem a macska köves úton majd észre vettem valakit. Hátra fordultam és fagyos tekintettel néztem az illetőre aki a sötétben bujkált.*
* És csak azért is, hogy idegesítse, a gonosz vigyorát mutatta továbbra is. *
- Egyébként meg, ha jól nevelt lennék, vagyis lettem volna, akkor most nem beszélgetnénk itt, hanem és is 200 éve halott lennék a családom többi tagjával együtt, akkor pedig aligha beszélgethetnénk itt... Hmmm?
* Lassan nekivágott az éjszakának. *
- Viszlát. Még találkozunk!
* Azzal intett, és visszaváltozott párduc alakjába. Majd lassan elnyelte a sötétség. *
- Így se lehetsz rossz a pohosság terén jobb mint a beton. De ne aggódj ha kicsit többet mosolyognál és most nem a gonosz mosolyodra gondolok akkor talán cuki is lehetnél.
* Majd ásítottam egyet. *
- Nem kell haza kísérned a macskák mindig haza találnak. De köszi már az hogy megkérdezted arra utal milyen jól nevelt vagy. De ha szeretnél eljöhetsz velem. Nem fogok tiltakozni. Talán még be is hívlak .
* Azzal emberi alakomba vissza térve felálltam majd felnéztem az égre.*
* Dörmögte, és úgy tett, mintha megsértődött volna, de elárulta a szeme csillogása. Majd hirtelen visszaváltozott. Szerencsére valami varázsbónusz képpen az eredeti ruháiban, és nem azok nélkül. De a macska fülek, és farka megmaradtak.*
- Nos, így már kevésbé vagyok puha, és cuki...
* Dünnyögte az orra alatt. *
- Lassan ideje hazamennem. Te hazatalálsz egyedül is, vagy úriemberhez illően kísérjelek is haza?
- Hű minő gonoszság egy lánnyal szemben. Pedig épp meg akartam masszírozni a hátad. De azért te is szimpi vagy.
* Szokásomhoz híven megnyaltam a mancsom majd valahogy a fejéhez másztam és a homlokára vágtam egy picit.*
- Na most már cimbik vagyunk.
* Majd megnéztem egy kicsit jobban.*
- Te sose mosod meg a füled mögött? Majd mint valami ártatlan kismacska hátrahajtott fülekkel és nagy szemekkel néztem rá. Ami azt illeti eléggé szórakozott hangulatomban voltam. *
- Ami meg az illeti mozgással nem volt semmi bajom. Olyan voltál mint egy vízágy. Meg hát nem voltál ilyen büdös se.
- Te meg hivatásos párduc táppá változnál, ha megpróbálnád...
* Azzal ugrott egyet, és a macsek földet ért egy szemeteszsákon, ami a fürdő mellett vlt kirakva. *
- Vigyázz, én nem vagyok olyan elnéző, mint Damien emberi alakja... Sokkal kegyetlenebb vagyok nála, és jobb is, ha engem kérdezel...
* Ez a párduc alakja volt, aki egy kicsit másképp gondolkozott, mint a " normál, emberi testben. Majd a cica mellé lendült, aki a zsák tetején ücsörgött. *
- Hmmm. Talán nem olyan kényelmes, mint én, de jobban nyugton maradt, nem gondolod?
* A már megszokott ördögi arckifejezés kiséretében ejtette ki a szavakat. *
- Ezer szerencsét, hogy már nem a medencében vagyunk, különben repülnél egy szép hasast!
* Villogott a szeme gonoszan. Azután lopva körülnézett, és mikor úgy ítélte, hogy senki sem látja, hirtelen átváltozott macskává. Jobban mondva párduc lett belőle. A sőrével szinte teljesen beleolvadt az éjszakába, és csak annyiban különbözött egy igazi fekete párductól, hogy kétszer akkora volt, meg a szeme vörösen világított. *
- Na, így jobban tetszem, ciiiica - miiica...
* Modta elnyújtva az i - t. Közben továbbra is gonoszan vigyorgott, már amennyire ez egy macska esetében lehetséges. *
* Megráztam a fejem majd megsimogattam a feje tetejét.*
- A világért se akarok a 13- fejezet és közéd állni. De mond csak milyen macska vagy te ha nem használod az orrod arra amire kellene? És most nem az energia szimatra vagy mire gondolok. Ha használnád azt a valamit amit a természet a két szemed közé tett éreznéd mi is van itt.
* Megpöcköltem az órát majd a hátam mögé tettem a kezem mint aki nem csinált semmi rosszat.*
- Különben sem szoktam szaglászni az energiákat, szóval nem sok szügségem volna egy szál zsepire... Így vay úgy, lehet önteltnek fogok tűnni, de nem igen lehet engem olyan könnyen kinyírni... De amíg ők békén hagynak engem, én is őket, szóval nincs mitől félniük...
* Ravasz csillogás jelenik meg a szemében. *
- Lassan haza kéne mennem... Még a végén nem fejezem be a 13. fejezetet...
- Sok mindent nem tudsz úgy látom. Pedig az éjszaka tele van furcsábbnál furcsább lényekkel akik csak arra várnak hogy egy óvatlan pillanatban lecsaphassanak rád.
* Majd ránéztem és utána körbe a fürdő területét.*
- Kérsz egy zsepit? Lehet csak az orrod dugult el a nagy izgalomban és bemeséled magadnak a dolgot.
- Egyáltalán nem... Csak azt hittem megint talákoztál egy vérfarkassal. Amire persze rettentő sok esélyünk van. Én személy szerint még vámpírt sem nayon láttam, nem nagyon hiszek az ő létzésükben se...
* Előre mered az éjszakába. *
- Van valai furcsa itt a levegőben, amit nem tudok mire vélni. Nem érzem az energiákat, pedig álltalában már abból kitalálom, hogy milyen lénnyel állok szembe. Persze, lehet, hogy csak én hülyültem meg...
* Aprót vigyorog, és vörös szemeivel kezdi pásztázni a sötétséget. Határozottan érzett valami rendkívülit, de még nem tudta micsodát. *
* Beosontam az öltözőbe de senki nem volt ott. Nem volt sok ruhának nevezhető dolog a kosárba amibe pakoltam csak a fehérneműk. Felöltözzem majd kimentem.*
- Mi a baj? Elveszettnek érzed magam nélkülem?
* Mosolyogva jöttem ki az öltözőből majd megböktem az oldalát.*
* Állt fel, és leporolta magát, majd megindult az öltöző felé. A ruháit ott találta, ahol hagyta, felötözött, majd lassan elgondolkozott valamin. Végülis valami különös illat csalogatta be a helyre, és ő meg hagyta elterelni a figemét, és csak úgy beszélgetni kezdett... ~ Pff... Gratulálok Damien, te aztán profi vagy ~ gondolta magában, miközben végre a cipőjét is felhúzta. Fogta a könyvet, ami engedély nélkül emelt el a knyvtárból, és kilépett a fürdőből... A lányt sehol nem látta. *
- Nagyon magabiztos vagy a dolgodban még mindig de addig leszel így vele míg nem találkozol eggyel. Engem is a semmiből kapott el. Olyat dobott rajtam hogy azt se tudtam fiú vagy lány vagyok hirtelen.
* Mondtam majd felálltam és nyújtóztam egyet.*
- Nehogy megfázz itt nekem. Sic az öltözőbe. Már a víz is hideg. Ami meg a jádét illeti még a város környéké se láttam.
* Valami árnyék suhan át az arcán, amint meglátja a karmolást a lány oldalán. *
- Meséhez képest ez elég kezzelfogatónak tűnik... De velem nem tudnának mit kezdeni. Kétszer akkora vagyok mint bármelyikük, meg különben se tudnának kinyírni... Hacsak nincsenek jáde karmaik, amit nehezen hiszek, akkor nincs mitől félnem.
* Közben körülnéz, mintha arra számítana, hogy valaki esetleg lesi őt a sötétből, de nem lát senkit. *
- Különben meg az emberek mindig hitetlenek voltak, ez amolyan faji vonás. És hiába van mindenféle macskás képessége, ez megmaradt... Még szerencse...
* Azután megborzong. *
- Lehet lassan mennünk kéne. Kezd lehülni az idő...
* Hátat fordítottam neki majd a hajamat felemeltem. Egy hatalmas karmolás nyoma kezdett megjelenni a jobb vállamtól majdnem a derekamig.*
- Ha nem hiszel a vérfarkasokban akkor szerinted ezt mi tette? Lehet hogy csak mesének tartod őket de ők nem fognak téged. Éles karmok fogak és piszkosul gyorsak ilyenkor. Én is alig úsztam meg. Ha nem lenne rám is hatással a hold sugara most nem társalognék itt veled. Mázli hogy ez a heg csak ilyenkor mutatkozik meg...
* Azzal elengedtem a haja és ismét mosolyogni kezdtem.*
- Szóval író vagy? Az a nemesek sportja úgy tartották régen.
- Régen, mikor születtem, még nem ismerték őket annyira, mint manapság. A bolygókat római istenek után keresztelték el, mert szinte isteneknek, elérhetetlen céloknak tűntek a szemükben, ahová ember nem juthat el... Dehát, mostanában mégis kezd nekik sikerülni...
* Inkább hátradőlt, és úgy bámult fel az égre. *
- Telihold van. Ha hinnék bennük, azt mondanám, most jönnek a vérfarkasok...
- Egyszer lehet hogy a negatívitás visz majd a sírba...
* Mondtam halkan majd még egy utolsót mártóztam a kellemes meleg vízbe vagyis már hideg volt mert lekapcsolták a vízmelegítőt. Hamar kiszálltam majd a medence szélére kuporodva szemem sarkából felnéztem az égre majd Damienre.*
- Szereted a csillagokat?
* Kérdeztem halkan majd felültem.*
- Olyanok mintha apró szemek amit az embereket nézik és vigyáznak rájuk.
- A negativitásom miatt vogyok itt, és nem valami nagy rácsfalak között. De örülök, hogy ebben a mai világban még létezik nem negatív gondolkodás is. 200 év jégszoborként, elég hosszú idő tud lenni, ha mégcsak le sem tud ülni az ember, vagy a macska.
* Azután hirtelen témát váltott. *
- Most beszáljünk valami vidámabbról, mert ettől letörök, mint a bili füle.
* Az égboltot kezdte pásztázni a tekintetével, és azon tűnődött, vajon mikor sötétedett be, anélkül, hogy feltűnt volna neki. Egy kicsit fejlesztenie kellene a megfigyelő kézségén, különben még a végén a világvégét is simán átbeszélgeti. A csillagok is kezdtek már feltűnni, a szemével kereste a Sarkicsillagot. Persze időközben valószínűleg a fürdőt is bezárták, mert minde medence kiürült. Ilyenkor elvileg már nem volna szabad bent tartózkodni... De Damien Crowfield - et mégis mióta érdeklik a szabályok?*
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
- Pontosan ezt a választ vártam tőled.