* Damien a szemét forgatta. De nem vette el a kezét, egyenlőre... *

- Figyelj, a keezem teljesen jól, van, ráadásul nem halálos sérülés... De mégis mit fog szólni a kapitány, ha holnap bekötött kézzel jelenek meg nála?!

* Megcsóválta a fejét. *

- Az én vérem mindenki másnak gyógyító, kivéve neked, ha gondolod...

* Azzal elfordult, és a kötést piszkálta. *

- Kisebb sebek itt-ott, nem vészes, de a te sebed viszont csúnya, szóval add a mancsod. * Fogtam meg a kezét majd megkerestem rajta a sebet és gyógyítani kezdtem.*- Nem kell játszanod a kemény legényt, nem szégyen ha valaki meggyógyítja a sérülésed. * Majd miután végeztem azért úgy döntöttem bekötöm. Letéptem a szoknyámból egy kis részt majd lekötöttem a sebet. *- Meg ne lássam, hogy leveszed mert a kezedre csapok és büntibe raklak. 

- Jól vagyok, mondtam már...

* Állt fel, de valahogyan úgy nézhetett, ki mint egy részeg, aki hazafelé megy a kocsmából. *

- Bár legközelebb, lehet, hogy inkább a várost nézem meg az erdőben való rohangálás helyett... Mosmár csak haza kell találnom...

*Nekitámaszkodott egy fának. *

- Te jól vagy?

* Bólintott.* Kösz.. Gyerünk kislány, már nem kell sok vissza.. * Mondtam a sárkánynak majd szegénykém addig bírta míg a labirintus elé nem kerültünk. Eltűnt majd mi szépen seggre estünk. Én pár percig feküdtem majd feltápászkodtam.*-Ajajajj... De legalább kint vagyunk.. * Néztem körbe majd odamentem Damienhez.*- Mutasd a sérülésed. 

- Nincs semmi bajm, majd később foglalkozom a kezemmel. Inkább előrefelé figyelj sárkánylány...

* Azzal elfordult. *

- Félkézzel kapaszkodni, miközben a másik kezedet tegnap nyírta ki egy kígyószörny? Pompázatos...

* De úgy tett ahogyan kérték. Időközben érezte ahogyan hirtelen zuhanni kezdenek, mert a sárkányt eltalták egy nyílvesszővel. Veszélyesen zuhantak, majd, már nagyon közelinek tűntbszámára a föld. Damien a pillanat törrtrésze alatt cselekedett. Hirtelen szélvihar támadt, amely valamivel feljebb emelte a sárkányt. *

- Majd később megköszönöd...

* Nézett a lányra. *

- Bocs nem ment valami zökkenőmentesen az indulás.. A sebed miatt ne aggódj, begyógyítom amint leszálltunk egy biztonságos helyre. * Mondtam majd megveregettem a sárkány nyakát, hogy gyorsítson. Eléggé ügyesen kellet manőverezni a folyamatos nyílzápor és egyéb dolgok miatt. Csak morogtam majd kitaláltam valamit.*- Kapaszkodj erősen! * Szóltam hátra neki majd a sárkányt lefelé irányítottam azokra a valamikre akik lőttek minket. A sárkány hatalmasra nyitotta száját majd elfújta a legtöbbet így szabad utunk lett, már majdnem elhagytuk a labirintust mikor eltalálták a sárkány szárnyát.*

* Damien a szemét forgatta, majd kimászott a külső ablakpárkányra. Rögtön kapott gy nyílvesszőt a karjába, és több másikat, amik sikeresen elkerülték. Közben már hallotta a csörtető lépteket a háta mögött, és kezdte azt hinni, hogy bekerítették. Ráadásul a tíz méteres magasságban egy húsz centis kiszögellésen álldogáni sem éppen kellemes. Mikor végre megjelent a sárkány, nem sokat gondolkodott, elrugaszkodott, és a hátán landolt. *

- Na, azt hiszem, még élek...

* Majd a vérző kezére nézett. *

- ... még egy ideig...

* Tette hozzá. *

- Bízd ide nyugodtan, van bővel választék, de ide inkább gyors sárkány kell.. * Másztam fel én is majd kerestem egy olyan tetőablakot melyet még ki lehetett nyitni. Nagy erőlködés után sikerült annyira knyitni, hogy kiférjünk.* - Amíg megidézem préseld ki magad. * Néztem vissza rá majd kimásztam a tetőre és megidéztem egy levegősárkányt, hamar megjelent a hófehérke majd halkan landolt a tetőn.*- Ha kislány, kéne egy fuvar. * Csak pislogott rám majd fujt egyet beleggyezés képpen. *

- Aha, szóval meg kell tenned valamit...

* Majd megállt egy pillanatra. *

- At én is nagyon remélem, hogy tudom merre kell menni. A padlásra akarok jutni, azután kinyitni az ablakot. Ideális esetben a "repülő jármű" már ott vár minket, és szépen elszárnyalunk a naplementében, anélkül, hogy egy golyóval is hátbalőnének minket...

* Mondta komoly hangnemben, majd tovább indult. Végül felmászott egy lépcsőn, és kilyukadt egy poros, sötét helyiségben, ahová mindenféle lomot zsúfoltak össze. *

- Hát, a padlás megvan. Már csak a sárkány kell...

- Hogy hova? Ahova kell, szerinted csak szabadban lehet sárkánnyal repülni? * Mosoloydtam e majd kérdése ez hamar le is hervadt, loholt mellette.*- Azt mondta mekk kell tennem valamit, de a tükrös eset utén minden tárgy hagyjon szépen békén, már nyugit akarok. * Követtem a hossz folyosókon és a kanyargós lépcsőkön át mikro elgondokoztam.*- Remélem tudod merre mész..

- És a repülő járművet idebenn, vagy odakinn gondoltad? Én egyébként úgy terveztem, hogy a kastély legtávolabbi pontján lógunk meg, mármint amely a legmesszebb van az ajtótól. Mikor pedig keresni kezdenek minket, mi már régen odakinn leszünk. Remélem ezek az izék, amik kinn várnak, nem gondolatolvasók. Mert akkor nagy bajban vagyunk...

* ~ Ó, mért' nem lógtunk meg tegnap este, mikor lehetőségünk lett volna rá? ~ tette hozzá gondolatban. Azzal megindult a bejárati ajtóval ellenkező irányba. *

- És mit mondott neked az ajtó? Hmmm?

* Kérdezte. *

- Hallottam valami onnan bentről, de nem lényeges. * Mondtam majd elgondolkoztam a tervén, vállat vontam.*- Más tervünk úgy sincs, szóval csináljuk. A lényeg, hogy ép bőrrel elhagyjuk eza helyet, az, hogy milyen módon tsszük ezt meg az már részlet kérdés.. És a kastély mely pontján akarsz lelépni? Ha gondolod adhatok egy repülő "járművet".

- Hogy lehet véletlenül nézegetni az ajtót?

* Csóválta a fejét. Közben pedig egy terven gondolkozott. És lassan körvonalazódott is neki egy. Gyorsan megfordult. *

- Mit szólsz ahhoz, ha hagyjuk, hogy betörjenek, mi pedig addig meglógunk? Hmm..?

* Kíváncsian nézett a lányra, miközben egy nem túől bizalomgerjesztő reccsenés bizonyította, hogy a bejárati ajtó már nem fogja sokáig húzni. Akkor kellett cselekednikük, különben nem lesz második esély. Ami esetükben elég rosszul jött volna ki. *

- Na? Vélemény?

* Felkaptam a fejem és Damien felé fordultam. Kellemetlenül elmosolyodtam majd elndultam felé.*- Bocs, nem votlt direkt.. * Majd feltűnt neki a nagy zaj ami lentről a bejárati ajtótól jött. Odaérve Damien mellé felnézett.*- Még szép, hogy jövök, a végén még rám fognád ha megsérülsz.. Ami azkat a valamiket illeti.. Hagyjuk, hogy bejöjjenek vagy mi rontunk ki?

- Lia! Hát ezt nem hiszem el... Még ma tervezünk kiérni innen, vagy esetleg ebédeljek is meg, amíg te azzal az ajtóval vagy elfoglalva?!

* Nézett hátra ismét, mikor észrevette, hogy a lány egy ajtó tanulmányozásába kezdett bele. És úgy viselkedett, mint aki hall valamilyen hangot noha a fiú semmit nem hallott. Félredöntötte a fejét, és karba tette a kezét, majd a falnak dőlt, várva, hogy majd lesz valami. Közben a bejárati ajtó felől dörömbölés hallatszott, mintha valaki be akarná törni. ~ Nahát ez remek. Még az kéne, hogy mindenütt idétlen lények rohangáljanak itt is... ~ gondolta, és hangosan sóhajtott. *

- Jössz végre? Vagy harcoljak egyedül, esetleg?

- Megyek nem kell aggódnod. * Mondtam majd lemásztam az ágyról és némán mentem utána Kezembe fogtam a medálom majd azt nézegettem, hogy a befogott példányom mennyire akar kiszabadulni az elkülönített dimentióból ahova beraktam. Kis idő múlva elengedtem majd kezem a hátam mögé tettem és csak baktattam, egészen addig semmi problémám nem volt míg meg nem halottam egy hangot mely engem hívogatott. Megálltam egy hatalmas ajtó előtt majd felé fordultam s így kicsit lemaradtam Damientől. Nagy szemekkel néztem a nagy fa ajtót majd megpróbáltam elolvasni a belevésett szöveget ám a hang megint megszólalt.*
- Neked kell megtenned, itt az idő...!

- Nos te akartál összeesni tegnap, nem én, tőlem akár tegnap este is elmehettünk volna innen, és akkor nem kellett volna itt aludnunk. És én azért vagyok fáradt, mert egyel több fekete sötétség szörnyet nyírtam ki tegnap, mint te, szóval...

* Vette sértődöttre a figurát. *

- Menjünk... Még mielőtt egy táncoló madárilyesztő is megjelenik...

* Mondta továbbra is morcosan, majd választ nem várva indult el az ajtón kifelé, a folyosóra. Odakinn eleredt az eső, hirdetve a világ felé, hogy Damien nincs éppen rózsás hangulatban. *

- Jössz?

* Nézett hátra. *

- Nekem aztán teljességgel mindegy, én eddig rád vártam cicók.  * Mentem oda majd kezem a vállára tettem.*- Nekem megfelel minden, én kipehntem magam, újra tele vagyok erővel. A kérdés az, hogy te mennyire érzed jól magad, az alvásod előtt eléggé oda voltál... * Levettem róla a kezem majd az ágyra puhhantam és csak figyeltem, hogy mit fog csinálni. Elaküdtem majd csak néztem.*- Nos, hogy döntesz?

* Damien - továbbra is a párduc alakjában - nyújtózkodott egyet. *

- Oh hurrá, úgyis már rég harcoltam egy jót. És ha meegtudhatnám, mik azok a valamik? Újabb ködszörnyek. Mert abból mára bőven elég volt...

* Majd morogva az ablak elé sétált. Azután köztes alakjába változva, hátul összefogott kezekkel lenézett a vár elé, az várárokba, ahol valóban mozgolódtak valamik. A fiúnak az jutott eszébe, a várúr valaha így nézhetett ki az ostromló tömegre az ablakból. *

- Akkor mi lesz itt? "Védjük meg a kísértetkastélyt" akció, vagy "fussunk ahogy tudunk" című?

* Vette viccesre a figurát. *

* Az ablak meleltt álltam a falnak dőlve karba font kezekkel s néztem kifelé mikor Damien köszönt. Felé pillantottam.*- Reggelt. Kipihented magad? * Kérdezte majd továbbra is akinti világot kémlelte, szemével kisebb energiamozgásokat követett. Pár perc múlva odament hozzá majd leguggolt elé.*- Remélem elég erőt gyűjtöttél mert nem lesz egyszerű kijutni innen. A kastély körülvették valamik, pluszba pedig egy ujabb ködburkot vontak a hely köré így a labirintus újbból rémálom lett.. * Majd picit kedvesen.*- De majd kitalálunk valamit.