- Nincs kedve meg inni egy teát vagy langyon tejet? * Kérdezte vigyorogva a bajsza alatt, nem mintha lenne neki.*
- De igen. Elfogadok egy pohár langyos tejet. * Fel álltam, de szöget ütött a fejemben.* - Honnan tudja hogy szeretem a tejet?
- Mindig is szeretted. Nem igaz Maori? * Még nagyobb vigyor ült ki a képére.*
*A számhoz kaptam és sírva nevetni kezdtem.* - Te felismersz engem? De hát hogyan hiszen, minden más lett azóta és- és ......
- Nyugalom. Gyere ide. * Magához húzott, majd a fülembe súgta.* - Hogy felejthetném el annak az illatát aki napokig nálam dekkolt? * Ekkor még jobban sírtam.* - Menjünk be.
*Ahogy így el voltam magammal kínosan felnevettem, és azon töprengtem hogy Dante a mostani alakomban nem is látott és fel sem ismerne. Ettől meg jelent egy könny csepp a szemem sarkába. Ekkor egy ismerős hang szólt hozzám.*
- Jó napokat szép hölgy. Mi járatban erre felé, ahhol már a madár sem jár?
* Rá meredtem és nem akartam hinni a szememnek. Szívem szerint mint a régi Mao a nyakába ugrottam volna, de így nem tehettem. Inkább más opciót választottam. *
- Jó napot. Csak sétálgattam egy kicsit. Némi egyedül létre vágytam. Ez a hely pedig sok szép emléket őriz a számomra.
- Valóban? Mondjuk igaz ami igaz itt nagyobb élet volt annak idején. Sajnos azóta egy kissé romos lett a házam. * Nézett az otthonára bosszúsan.*
- Tényleg nem így nézett ki anno. * Elkuncogtam magam.
*Ahogy bandukoltam céltalanul egyszer csak ismerős környéken találtam magam. Elmosolyodtam mivel nagyon rég jártam itt utoljára. Akkoriban még minden mennyivel egyszerűbb volt. A kedven padom és a kedvenc fám amin aludtam és ahova mindig eldugtam a ruháim. Majd leültem a padra és felidéztem pár emléket.
- Én mint fekete macska és az első szerelmem aki nem is tudott róla, hogy mennyi érzelem volt bennem. Aztán egy test két lélek. Szegény Midori. Vajon ő most hogy van?* Tettem fel a kérdést magamnak.* Mennyire hiányoznak. * Végül elváltak útjaink.*
Gyere nagylány öltözünk fel szépen aztán mennyünk haza. Ja és ha már nem emlékszel semmire akkor figyelmeztetlek hogy nálam a hűtő vérplazmával van tele.
*Segítettem felöltözni neki majd megfogtam a kezét és mutattam neki az utat. De elötte írtam egy üzenetet Dánténak " Remélem kisült a szemed"
-Még jó hogy nem vagyunk. *Megfogta a sajgó orrát.* Legalább ebben egyet értünk. Hiszem olyan szép vagy hogy mindjárt meg vakulok. *Majd eltakarta a szemét.* De szerintem inkább hagyd hogy Maori döntsön.
-Hogy mi vagyok? Vérmacska és ráadásul nemesi? Ő meg vadász és nem bánt minket? Ezt nem értem. Mi folyik itt? Az anyukámat akarom.
*Fel ugrottam a kanapéról és kiakartam rohanni az ajtón, de Dante nem engedett.*
-Nem mehetsz ki egyedül. De jobb lesz ha tényleg Rosarioval mész. *Belökött a karjaiba.* Nincs kedvem bohóckodni. De Rosario figyelmeztetlek ha baja lesz te felelsz érte.
*Üvöltöttem a fájdalomtól ahogy az áram a végig futott a testemen mozdulatlanul hevertem a tiszta vízben mely számomra növényi olajok nélkül óriási kínt okozott.*
Köszi megvolt a napi vitamin adagom. De látom neked is hiányod van. *Elővettem én is egy répát a hűtőből majd Dánte nyakába vágtam a lábam ennek eredménye hogy jól bepucsított és a seggébe nyomtam a répát aminek köszönhetően szétszakadt a nadrágja egy hosszú csíkban.*
Te most komolyan kitakarítottál? És mi ez a répacsücsök dolog? Láttál már valaha egyáltalán répát? De ha csak hiányod van szépségem, azon könnyen segíthetünk.
*Komoly fejjel elment a hűtőhöz, kivett egy répát, majd oda ment Rosariohoz.*
*Lassan visszaváltoztam emberré. Lefektetett a kanapéra és betakart, majd leült a székébe.*
Keres valami helyet magadnak és ülj le. Aki pedig az előbb elment az Maori másod unoka tesója volt és tanította, de valamin nagyon összekaptak, mert Maori majdnem megölte az előbb.
-Dimitri elég! *Szólt rá Dante kicsit erőteljesebben.*
-Jól van na. Ebből is látszik hogy sokat kell még tanulnia.
-Elég volt belőled te beképzelt isten csapása. *Üvöltöttem rá Dimitrire, teljesen el kattant bennem az utolsó húr is. Átváltoztam megint Párduccá és meg támadtam. Le is terítettem. Nem volt ideje védekezni. Morogtam rá és csattogtattam a fogaim, majdnem bele is haraptam, ekkor egy ütést éreztem a fejemen. Elsötétült a világ és összeestem.*
-Mi olyan mókás?Csak nem elismered végre, hogy tudok is valamit?
-Szerintem felkéne öltöznöd. *Jelentette ki higgadtan.*
-Mi?! *Végig néztem magamon. Ebben a pillanatban leesett hogy NINCS RAJTAM RUHA!!!!!! Körülnéztem és egy rakás szempár szegeződött rám. Szégyenemben elengedtem és összekuporodtam, becsuktam a szemem és azt mondogattam.* Semmi baj, ez csak álom.*
-Azt hiszem kell szerezni neked valami hozzád illő szerkót.
*Közben megérkezett Dimitri is.*
-Te jó ég itt meg mi folyik?
*Meglátott és elkezdett nevetni. Majd egyszer csak éreztem hogy valami huppant a hátamon. Dante rám adta a kabátját.*
*Nem hagyhattam neki hogy megint eltaláljon így elkaptam az üres kezét. Nem akartam átlukasztani, de azért egy darabig ott fog virítani a foglenyomatom. Ezután felém indult a kard , de visszaváltottam emberre. Természetes így már nagy falat lett volna a karja, elengedtem a fogammal de szorítottam az egyik kezemmel a másikkal pedig megint elkaptam a nyakát, közben csináltam egy csodás terpeszt, így a lábammal visszatartottam a kardot, de súrolta a nyakam. Majd hirtelen Dante elmosolyodott.*
-Még nincs vége. áááá* Már erőteljesen jelzett a karom a kicsavarás miatt hogy fáj.*
-Még mindig nem adod fel? *Tekert még egy kicsit rajta.*
*Ekkor átváltoztam macskává, így kicsúsztam a szorításból. Neki mentem a lábának és beleharaptam, mint valami foxi. Sajnos nem tartott sokáig mer akkorát lendített hogy kirepültem az ajtón. Ő meg persze jött utánam. Röptömben megint váltottam, mivel most tiszta volt a fejem sikerült megint párduccá válni. Épphogy csak földet értem, már rám támadt a kardjával.*
*Elő rántotta a kardját és felém suhintott vele. Én előrehajolva kikerültem, majd közben megfordultam és hasba vágtam ököllel. Na mersze hogy meg sem kottyant neki.*
-Ez minden?*Nevette el magát.*
-Nem!
*Majd ismét hasított, ezt már nem sikerült teljesen elkerülni és kicsit megvágta a vállam. Oda kaptam*
-És így akarsz elhupálni? Mao-Mao ez még édes kevés.
-Én sem így gondoltam.
*Majd a gyorsaságom kihasználva mögé kerültem és elkaptam a torkát. Körmeim bele próbáltam vájni, de elkapta a kezem és maga elé elrántott. A földön kötöttem ki.*
*Mikor visszaértem, éreztem hogy jó fáradt vagyok. Kicsit kivett belőlem az a változás. Nem volt már kedvem semmihez csak aludni akartam. Amit természetesen Dante meg akadályozott.*
-Hát te hova-hova cicuskám? *Kérdezte érdeklődve és felkapott a grabancomnál.*
-Ne már, tegyél le léci. *Lógtam a kezében, mint egy darab rongy.*
-Arról nem volt szó hogy elmész. És ha megint összeesel?
-Ehhez most nincs kedvem, kezdesz olyan lenni mint az anyám.
Hát ez az , én olyan szétszórt vagyok, kelleni fog egy kis edzés. Majd gyakorolhatunk is te vén banya. Menjünk kicsit sétálni az csak nem fog megártani.
Szerintem azt fogják megtanítani, hogy tudom kontrolálni és egyben írányítani az erőm. Az nem hiszem hogy olyan sokáig tartana. Nekem nem verekedni kell megtanulnom, hanem az átváltozást írányítani.
Nem tudom, gondolom tőlem függ hogy milyen gyorsan fogok tanulni. Lehet csak pár nap, de lehet hogy hetekre elvisz magával. Viszont fogalmam sincs még hogy mit fogok tanulni és hogyan.
Még jó, hogy Vörös vagyok! * Néztem Dante után jelzés képen.* Semmi bajom, na. Miért hiszi mindenki hogy beteg vagyok? Komolyan megáll a macska esze. Mondjuk már nem számít, hogy mit láttam vagy mit nem. Rendbe jövök teljesen és elfogok utazni az egyik rokonommal edzeni a telkére.
*Dante meg fogta a fejét, majd megcsóválta. Nem szólt semmit behúzta az ajtón Rosariot, majd becsapta azt.*
-Hagylak beszélgetni titeket szépségeim. *Fejét simogatva elvonult a felső emeletre.*
-Tegnap láttalak titeket, és elfutottam. *Lecsaptam a füleim, és mereven néztem előre.* Később meg itt ébredtem fel. A vadász aki bántotta Shizut, meg vágott és mérgezett volt a kardja. De már jobban vagyok hála Dante-nak.
-Á ú! Lehetnél kicsit finomabb is. * Mordultam rá. Majd mikor meg láttam milyen közel van megint elvörösödtem, zavaromban előjöttek a füleim is meg a farkincám is.*
- Ha nem ellenkeznél mindig, nem lennék olyan durva sem. * Kajánul elvigyorodott.*
-Hogy te mekkora.....
*Ekkor kopogtattak az ajtón. Dante szépen, komótosan oda sétált és kinyitotta.*
-Hello szépségem. Milyen kedves vagy hogy benéztél látogatóba. *Vigyorodott el.*
*Másnap dél fele kipihenten és jó kedvűen ébredtem. Végre fel tudtam kelni és a saját lábamon mosdóba menni. Majd éhesen levánszorogtam az alsó szintre Dantét keresve. Nem láttam sehol, így leültem a kanapéra hogy meg várjam. Ekkor a hátam mögött kinyílt az ajtó és a fejét törölgette félmeztelenül. Elvörösödve magam elé bámultam. *
-Értem. Szóval nem csak sima mezei cica mica vagy. Majd ha jobban leszel kipróbáljuk. *Rám kacsint.*
-Heee?? Ugye most csak vicceltél? * Néztem rá érdekesen.*
-Nem. Kíváncsi vagyok hogy mire vagy képes kicsi Maori.
*Meg emeltem a kezem hogy nyakon vágom, ha már úgy így közel van, de közben a szemébe néztem. Pechemre elkapta az amúgy is erőtlen karom. Fel dobta a lábam az ágyra, elforgatott és lerántott, a fejem a párnán landolt. *
*Elkezdtem a történetet az elején. Szépen lépésről-lépésre elmondtam mindent, azt is hogy mit tudtam meg. Láthatóan nagy meglepetést okoztam neki ezzel.*
-Te nem tudsz róla, hogy volt vadász a városba? *Néztem rá furán.*
-Nem. Honnan kellett volna? * Fintorodott el.* Csak egy szerencsétlen flótást találtunk akinek kitépték a karját és lerágták a fejét. Mondjuk volt mellette démon vér, ami ezek szerint a barátnődé és egy nagy macska lábnyom a tócsába.
-Hát igen az a flótás volt a vadász. Megakarta ölni a barátnőm. A lábnyom pedig az enyém.
-Azt értem hogy ők verekedtek, de tudtommal te kicsi macska vagy.
-Azért jó lenne ha lassan abba hagynád a sírást 3 okból is.
-És mi az a 3 ok? *Kérdeztem vissza szipogva. Közben elengedtem és meg törölgettem a szemem.*
-Az egyik, hogy elázik a kabátom és összefog menni. A második hogy a szobámat nem hajónak tervezték és végül nincs semmi komoly bajod csak megmérgeztek.
-Lehetnél kedvesebb is. *Szipogtam tovább, majd leesett az utolsó érv is.* Hogy mi?? De az hogyan vagy mikor?
-A kezed meg van sérülve. Mérgezett lehetett amivel megvágtad.
-Akkor az tuti hogy a vadász volt aki bántotta Shizut.
*Ki támogatott a mosdóba, ráültetett a WC-re, majd betámasztott háttal nekem.*
-Dante? Lennél kedves ki menni amíg elvégzem a dolgom?
-Nem szívesen teszem, de rendben. Ha végeztél visíts.
*Mi után végeztem, megint megpróbáltam felkelni, de elterültem mint az olajtó. Dante persze rám rontott.*
-Mi az ördögöt művelsz már te Lány. Meg mondtam, hogy szólj.
-Miért nem tudok, járni? Mi van velem? *Néztem rá könnyes szemmel, ami el is eredt. Magához ölelt én pedig átkaroltam a nyakát. Fel emelt és visszasétált velem a szobába. Leültetett az ágyra, nem akartam elengedni. Valahogy a lábával sikerült maga alá húzni a fotelt, így nem is kellett.*
*Sírva rohantam a sétányon. Már elhagytam a kávézót, majd nem otthon voltam, de nem bírtam tovább az izgalmakat, minden elsötétedett és összeestem. Mikor magamhoz tértem, egy ismeretlen szobában voltam. Kicsit még szédültem, ezért nem akartam nagyon mozogni de WC-re kellett mennem. Ezért oldalra fordítottam a fejem és meg láttam Dante-t az ágy melletti fotelban aludni. Óvatosan felültem, majd megpróbáltam eljutni valami mosdó szerűséghez. Valamiért nagyon gyenge lettem, nem bírt el a saját lábam és összerogytam. Menet közben Dante elkapott.*
*Mivel Dante látta rajta hogy kimerült, hagyta aludni egy keveset, madj felkeltette.*
-Ébredj Maori. Ideje haza menned.
-Tessék? Dehát nem úgy volt hogy maradhatok?
-Beszéltem anyukáddal és várnak haza.
-De hogy várnak megfognak ölni, azért amit csináltam. Hát nem érted?
-Nem fognak veled semmit csinálni, lebeszéltem velük a dolgot.
*Ölbe kapta a félkómás és egyben dühös lányt, majd elindult vele hozzájuk. Zavartalanul haladtak, nem volt egy árva lélek sem aki meg merte volna közelíteni őket. Pontosabban volt, de csak egyetlen egy! Rosario aki a háttérben ígéretéhez híven figyelt. Féluton azért Maori meg kérte had sétáljon a saját lábán. Még mindig nem értette hogy-hogy haza mehet. De ráhagyta a dolgot. Végül megérkeztek.*
*Maori ismét helyet foglalt a kanapén a férfi pedig most mellé ült.*
-Hallgatlak cica? *mondta vigyorogva*
*A éány nem tudtam hogy hol kezdje és idegességében tördelni kezdte a kezét.*
-Ugyan már ne feszengj nem foglak bántani, de tudod nagyon sexi a füled.
-Most összeakarsz zavarni? *full vörös*
-Ezt meg teted magdtól is. *vigyorog tovább* -Had segítsek kicsit. Legyünk közvetlenebb viszonyban. Date vagyok. *majd bele harap egy pizzaszeletbe*
-Izé én meg Maori... örvendek. *elmosolyodik*
*A lány végül felengedett és elmesélt Danténak mindent, aki figyelmessen végig hallgatta.*
-Értem szóval telennél az utolsó a fajtád királyi véréből. Hát ha ez segít nem kell itt maradnod haza kisérlek.
-Én nem hiszem hogy az jó ötlet lenne, meg különben is láttad mekkora tudok lenni, elférek egy lazanyás dobozban.
-Végülis itt maradhatsz a kanapén. Én úgy is elvonulok olvasni.
-Köszönöm!
*Maori hálálkodott még egy darabig, majd megette ő is a pizza részét. Mivel a mai napja igen csak hosszúra nyúlt igen elfáradt. Elfeküdt és szinte azonnal elaludt.*
*A hívás óta csönnd volt. És mikor kopogtak Maori elsőként fel ugrott és siettet kinyitni az ajtót. Meg rökönyödik, földbe gyökerezik a lába majd ennyit nyög ki.*
-Áruld el nekem, hogy honnan tudtad hogy a fán lévő ruhák az enyémek?
-Mert láttalak már nem egyszer azon a fán. És meg kell hagyni csinos hátsód van, még macska ként is.
*A lány teljesen elvörösödik majd kiugranak a fülei.*
-Jaj ne, már megint! *Kiált fel és megpróbálja lenyomni a füleit.*
-Hagy csak nem zavar, de neked fájni fog ha mindig lenyomod.
-De hát neked nem kéne megölnöd engem?
-Hmm, nem is rossz ötlet. *A férfi megindult Maori felé. Egyik kezét megtámassza a támlán a másikkal meg fogja az állát és mélyen a szemébe néz. * -Jobb ötletem van annál.
-És pedig mi lenne az? Itt helyben letepersz? Nem félsz hogy bántani foglak?
-Először is te bántani engem?! Ez jó vicc *hahaha*, másodszor megfordult a fejemben, de végső soron inkább beszélgesünk kicsit.
*Felegyenesedett majd a szokásos aztalához ment és leült a székébe. Majd telefonálni kezdett.*
-Te kész pizzát?
-Ő..Hát én nem is tudom....
-Kérsz vagy nem? Utolsó lehetőség.
-Kérek.
-Egy pizzát kérek, minden mehet rá csak olivát ne. Értette? (csönd lett és letette)
*Egyszer csak váratlanul hozzá érnek a vállához. Kinyitja szemét és közvetlen fölé van hajolva a férfi. Maori ijedtében felakar ülni de megfejeli, ettől a férfi kicsit meghátrált és a homlokára csapott.*
-JAJ, de fáj a fejem! Jesszus ne haragudj!
-Figyelhetnél jobban is legközelebb.
-Tényleg sajnálom, de nagyon meg ilyesztettél.
-Nem kéne ilyen ruhában a padon fetrengeni. Amúgy miért is alszol ide kinn?
-Hát az hosszú történet. Ne haragudj most mennem kell.
-Felőlem, de a tejed nefelejtsd el! *Ezzel a férfi sarkon fordult és tovább állt*
-Honnan tudod, hogy én vagyok az? *kiabált utánna, de válasz már nem jött vissza!
- Értem, rögvest indulok. Hát cica most mennem kell, de legközelebb jobban dugd el a ruháid.* Egy ajtófelé mutat.* Ott átöltözhetsz.
*A férfi ismét meg fogta a grabancát és letette a földre, majd elviharzott. A lány nyelt egyett és meglepődve nézett bután hogy ez most mi volt?*
-Honnan tudja hogy azok az én ruháim? (morgolodott magában)
*Bement a résnyire nyitva hagyott ajtón és felöltőzött. Kidugta a fejét hogy van e ott valaki de senki sehol. Majd olyan gyorsan ment az ajtó felé ahyogy csak bírt.*
-Végre kinn, de na, a vakargatás nem volt rossz és az a méretes szerszám. (halkan motyog)
*Mivel nem akart haza menni pár házzal odébb letelepedett egy padra majd hanyattvágta magát. Majd kicsit ábrándozva az előző estén azt kívánta : bár megint eljönne! Behunyta szemét majd bekapcsolta a zenét. Ettől minden gondja elszállt és magában táncolni kezdett. Végül 1-2 óra múlva fáradtan ledölt ismét a padra.*
*Majd meglátja kiterülve Maorit aki halálra van rémülve és teljesen a földhözlapul. A férfi felényúl de a lány fujtat rá.*
-Ne féj kis cica nem bántalak.
*Ezt olyan kedves hangon mondta hogy a lány hagyta magát meg fogni a garabancánál. Majd a férfi felállította a széket és leült majd az ölébe tette a macskát is. Simogatni kezdte amitől Maori rögvest dorombolni kezdett. (Prrrr-hrrr, prrr-hrrr). Ez így volt egy órán keresztül, mikor meg csörrent a telefon. A férfi halál nyugodtan fel vette majd bemutatkozott.*
*Egyszer csak valami koppan Maori fején. Ettől mérgesen felkapja a fejét, majd a sok alvástol és vátozástól megszédül és leesik a fáról.*
-Ezt nem hiszem el! Le tojt egy galamb. Na megáljatok.
*Mégresen megindult fel a tetőre vadászni. Eleinte nem sikerül neki, folyton elrepülnek a madarak. Most már nagyon-nagyon felvan húzva ezért a macska énjére hagyatkozva meg lapul az árnyékban és csendben vár. Egyszer csak jön az első galamb kör. Leszállnak, csipegetni kezdenek. Maori a jó macskához híven erőteljesen koncentrálni kezd és mikor már látja előre az eredményt megmozgatja lapockáit és neki lódul. A galambok ilyedtükben felröppentek egy kivételével amelyik a lány szájában kötött ki. (Most meg vagy!) gondolta ám nagyon nem figyelt a talajra ugyan is nem vette észre hogy ahova érkezne ott egy ablak van ami történetesen nyitva van. Akaratlanul is de ilyedtében elengedte a félig halott madarat és megpróbál kapaszkodni a peremben. Ám az vizes volt és beesett egyenes az ott lako ölébe.*
*Nagy lihegve megérkezik a város egy eldugott kis pontjára ahhol egy kis idroda működik.*
De szeretek itt lenni, mindig kapok friss tejet.
* Megissza majd az egyetlen fára ami még ott áll felmászik, eldugja a ruháit az ágak között, majd egy kicsivel odébb elfekszik és szokásához híven durmolni kezd.*
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Menjünk kicsit sétálni az csak nem fog megártani.
- Nincs kedve meg inni egy teát vagy langyon tejet? * Kérdezte vigyorogva a bajsza alatt, nem mintha lenne neki.*
- De igen. Elfogadok egy pohár langyos tejet. * Fel álltam, de szöget ütött a fejemben.* - Honnan tudja hogy szeretem a tejet?
- Mindig is szeretted. Nem igaz Maori? * Még nagyobb vigyor ült ki a képére.*
*A számhoz kaptam és sírva nevetni kezdtem.* - Te felismersz engem? De hát hogyan hiszen, minden más lett azóta és- és ......
- Nyugalom. Gyere ide. * Magához húzott, majd a fülembe súgta.* - Hogy felejthetném el annak az illatát aki napokig nálam dekkolt? * Ekkor még jobban sírtam.* - Menjünk be.
* Átkarolt és bekísért a romos lakásba.*