- Hmmm... Nem vagyok gonosz? Akkor az valami nagyon erős méreg lehetett...
* Továbbra is a Holdat nézi, és a gondolataiba merül. *
- Igen, azt hiszem jobb lenne lasan hazamenni, még mielőtt a végén még nevetni is elkezdek, vagy kedves leszek... Mert az már tényleg nagyon gáz lenne...
* Azután lassan lerakrja a macskát a padra, és feláll, nyújtozkodik egyet. Azzal persze nem számol, hogy az egyik karját kinyírta, ezért elég fájdalmas arckifejezés ül ki az arcára egy pillanatra, amit a lány nem lát, mivel éppen háttal állt neki. *
* A hirtelen ölbe vétel nagyon meglepett. Először arra számítottam hogy jól fejbe vág vagy valami hasonló de kellemeset csalódtam. Halk dorombolásba kezdtem majd fenéztem rá.*
- Lassan ideje lenne. Kezdek álmos lenni.
* Nyújtózkodva ásítottam egyet majd felültem.*
- Nem is vagy olyan gonosz. De nehogy megforduljon a fejedben hogy most beveted valamelyik sötét oldalad mert biz isten agyon nyalogatlak.
- Eddig is sikeresen megvoltam mindenfajta segítség nélkül, és ezután is megleszek majd... Különben meg, a duzzogás, az az én műfajom... Neked nem áll jól...
* Majd fogta a macsekot, az ölébe rakta, és szórakozottan simogatni kezdte a még ép kezével. *
- Lassan haza kéne mennünk cica - mica, nem gondolod?
* Szúrós tekintettel néztem rá majd keresztbe tettem a kezem.*
- Hát legyen akkor gondoskodj magad a sebedről de ha elfertőződik az a te bajod lesz nem az enyém. Úgyse láttam még három lábú párducot. Most utoljára fordult elő hogy segíteni akartam valakinek.
* Duzzogni kezdett vagyis igyekezett úgy csinálni. Mérgében kis házi macskává változott majd felugrott a padra és elfeküdt. Csendben szuszogott majd becsukta a szemét.*
- Lehet hogy a te kezed és a te bénázásod az oka de ha egyszer valaki segíteni akar azt ne utasítsad el mert lehet többé nem segít mikor kéne. Túl büszke vagy. pont mint egy nagymacska...
* Félre rántja a kezét, és kicsit sértetten néz rá. *
- Hidd el semmi bajom nem lesz ettől a méregtől... Megölni nem bír... Egyébként meg csak a saját hibám, hogy megkóstolt az a lény, ha edzésben lettem volna már a tigriseb nélkül is elbántam volna vele...
* Azután morogni kezd, mint a macskák, mikor mérgesek. *
- Csak azt remélem, hogy nem lesznek rendszeresek ezek a támadások...
* Azzal visszarakja az ölébe a kezét amely még mindig fáj, de jól titkolja... *
- Hülyén fog kinézni de vedd úgy hogy nem történik semmi.
* Oda mentem hozzá majd elkezdtem a kezéből kiszívni a mérget. Mikor úgy gondoltam talán sikerült mindet elkezdtem nyalogatni a sebet.*
- Az igazat megvallva ezt neked kéne csinálnod. A párducok nyálában több az a baktérium ami megtámadja a nem oda való idegen anyagot de most az egyszer kivételt teszek veled.
* Lecsapott fülekkel szomorkásan tisztogattam a sebét majd mikor abba hagytam szembe fordultam vele.*
- Sajnálom az én hibám hogy megsérültél. Ha kicsit jobban oda figyelek akkor Hanekawa nem veszi át az uralmat és hamarabb közbe tudtam volna lépni vagyis segíteni...
* Fájdalmas arccal nézett Ájrisz felé, de lassan összeszedte magát, és megeresztett egy mosolyt, bár elég halványra sikeredett. Lassan kerített magának egy padot, és leült rá. *
- Nem, nem volt szerencsém...
* Suttogta. *
- Most aztán kínyírták a kezem, sőt, még a sörnyitómat is lenyúlták...
* Hatásszünetet tartott. *
- Ráadásul ezt a szerencsétlen akármit csak két emberke küldhette rám, és az egyik lehetőség rosszabb mint a másik.
* Közben lassan érezni kezdte a kezébe nyilalló fájbalmat, de úgy tett, mintha észre sem venné. Az a rohadt kígyó - micsoda mérgező volt, már első pillanattól fogva tudta. Nemrég olvasott egy könyvet a veszélyes mágikus lényekről, és ez köztük volt... *
* Megráztam a fejem majd hagytam hogy a tigris énem csinálja a dolgát. Hátra dőltem és onnan figyeltem. Mikor a lény elpusztult és érzékeny búcsút vett Damientől intettem egyet és lassan eltűnt a tigris is. *
- Csak nem egy féltékeny barátnő?
* Mentem oda hozzá majd elkaptam a sérült kezét.*
- Ha szerencséd van akkor nem volt mérge. Szépen helyre lehet hozni csak idő kell hozzá.
* Ránéztem és láttam hogy olyan fehér mint a fal.*
- Most vagy új alapozót használsz vagy nagy bajba keveredtél.
* Morogta. Közben az akármi felé csapott a farkával, amely leginkább ostorra hasonlított, így odébb kellett ugrania, hogy ne csapják poofán. A párduc vicsorgott, és ismét a lényre vetette magát. A fehér tigrissel együtt sikeresen a földre terítettük a szörnyeteget, amely ezernyi arany szikrává robbant szét. *
- Ez csak figyelmeztetés volt, Daniel Crowfield... * - Hallatszott egy hang. * - Még találkozunk, és akkor nem lesz ilyen szerencséd...
* A fiú visszaváltozott, arca falfehér volt. Tudta... *
* Egy fa mögé szaladtam és onnan néztem az életre halálra menő küzdelmet. De ismételten elkapott a fejfáját. Ide oda ráztam a fejem majd vissza változtam. A szívverésem felgyorsult majd mikor kinyitottam a szemem a hátam mögött lassan kezdett megjelenni az igazi lényem. Leültem a földre majd előre mutattam a lényre. Közben Damien bénázását figyeltem.*
- Tudod van előnye annak ha az ember szellem így nincs konkrét fizikai test amit megsebezhetnek.
* Ekkor egy fehér tigris lépett elő ami a fogait csattogtatva megindult a lény felé és rávetette magát.*
- Bocs az előbbiért ha egy kicsit is lazítok a test tulajdonosa előkeveredik.
* Hökent meg a fiú a lány átváltozása láttán. De nem volt ideje vele foglalkozni, ugyanis ekkor egy bazi nagy pikkelyes kígyúhoz hasonló izé állt előtte. Volt vagy négy méter magas, villás nyelve, volt és négy szeme. *
- Hát ez gyögyörű...
* Makogta Damien. *
- Hol a padhajigáló vámpírcsajszi, amikor kellene...
* És mikor ismételten párduc alakjában volt két méteres magassága még mindig eltörpült a lényével szemben. Morogva, és fújva támadt a szörnyetegre, és a szájában tartott sörnyitót a szörny felé hajította. Amivel persze csak azt érte el, hogy még jobban felbosszantotta azt. A párduc morogva a lényre támadt, és könyörtelenül a hátára vetette magát, végighasítva tízcentis karmaival. A lény ide - oda dobálta magát, míg Damien - párduc végül széles ívben lerepült róla, és egy fának csapódott. *
- A francba...
* Lassan feltápászkodott, még mielőtt a kígyó - micsoda a lányt fogyasztaná el előételnek. Egy nagy darab kavicsot kapott a képébe a szörny, de nem volt elég ideje a fiúnak félreugrania a harapás elől, és hamarosan egy nagy vérző seb tátongott a bal melső mancsán, melyből arny vér folyt. *
* Kiálltott fel, és fújt mint egy dühös macska. Az utolsó pillanatban elugrott egy fémes csillogású valamicsoda elől, ami éppen felé repült. Kotorászott a zseebében valami fegyver után, de az egyetlen, amit hatalmas jóindulattal fegyvernek lehetett volna nevezni, az egy sörnyitó volt, amit a zsebében talált. *
- Na ezzel sokra megyek, főleg ha ez az, amire én gondolok...
* Továbbra is úgy érezte, hogy valami nagyon nincs rendben, azután egy mozgó alakra lett figyelmes a háta mögött. Megpördült, de csak egy elmosódott körvonalatt tudott kivenni a holdfényben, az a valami, ami rá akart támadni, igen jól álcázta magát. Damien nem sokat tétovzott. Egy harci kiálltással rávetette magát támadójára. Idő közben fekete párduc alakot vett fel, így a kedves lény egy párducharapást kapottelibe, sörnyitóval megspékelve. Egy súlyos test esett a földre. *
- Nem jó emberrel kerdél ki öreg...
* Morogta Damien, és segített Ájriszna kiszabadulni a fémhálóból, ami baromi nehéz volt. *
* Nem törődve az eseményekkel felálltam majd átváltoztam denevérré és haza mentem. Mielőtt látótávolságon kívül értem volna még egyszer vissza néztem majd egy gyenge mosolyt megeresztve eltűntem a sötétben. *
* Komoly tekintettel néztem Damienre majd megpöcköltem a fülét.*
- Gondolom nem szokásod futni? De ha mégis akkor remélem gyors vagy. Bármi is van előttünk nagyon nem tűnik barátságosnak és nem egyedül van.
* Ekkor ismét mozgásra lettem figyelmes. A szemeim össze szűkültek és leguggoltam.*
- Úgy érzem ez most nagyon fog fájni...
* Épp hogy kimondtam egy lövés hangja zavarta egy az eddig csendes környék nyugalmát. Valami háló repült felém amibe bele is akadtam. Valamiféle fém volt amit nem nagyon bírtam elszakítani mert elvágta a kezem. Ordítani kezdtem majd a szemeim lassan vérben kezdtem úszni.*
* Kédezte Damien, de ő maga hiába nézett akármerre, nem látott semmi különöset. Azután hirtelen jeges légáramlat söpört végig az egész parkon, amitől véletlenül előjöttek a fülei, meg a farkincája. ~ Furcsa, ilyen velem nem tudott törtnni. De jobb is ez az alak, így jobban tudok harcolni... ~ gondolta komolyan. A komolyság pedig a köztes alakjának nem erősssége... *
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
- Nem tudom hogy mi a fárasztó és mi nem neked. Annyira még nem ismerlek