- Különleges? Tényleg így gondolod?
* A szemeim csillogni kezdtek majd a füleim ide oda jártak.*
- Sokan nem szeretik a nekokat. Túl vadnak találják őket.
- Hát lehet így is mondani inkább szellem vagyok de jelen esetben ez is megteszi.
* A kezemet nyújtottam a fiú felé.*
- Ájrisz vagyok örülök hogy megismerhetlek kedves...?
* Füleim ide oda jártak majd felálltam a vízbe és a hang forrásáét kerestem. Véletlen elnyávogtam magam de rögtön a szám elé kaptam.*
- Meow... Vagyis csak én...
* Egy kis északi nassoláshoz lett kedven ezért a tengerparton a vízbe vártam egy halat vagy valami ehetőt majd egy idő után ráuntam és inkább úszkáltam. Füleim kilátszottak a vízből és a partot fürkésztem hátha látok, hallok valami finomnak ígérkező dolgot.*
- Sose értettem miért kell a másikat olyan kegyetlenül kivégezni. Barbárságnak tartom az ilyet..* Tettem zsebre a kezem majd elkomolyodott tekintettel nyomtam el a cigim.* - És még az ilyenek nevezik magukat civilizált fajnak. Egy frászt azok.
Pontosan tudom miről beszél. A családomat elég nehezen ölték meg, megkínozták a családtagjaimat a szemem láttára. Senkinek nem kívánom ezt. - Élő példa rájuk a tisztavérűek. - mosolyodok el ismét és hajamba túrok. - Néha kell egy kis csavar bele. - valamiért a sunyi mosolyom nem tört felszínre csak a gyenge kedvességem. -
- Hát gondolom azt tudod hogy a te fajtádnak is több ága van. Van akit nem is lehet megölni. És van akire nem hat se a szentelt víz vagy az ezüst és a karó. De nálam csak egy variáns van. Az is egyszerű. *Majd felnéztem rá és láttam hogy elmosolyodott.*~ Talán ez az igazi mosolya... - Szép a mosolyod amiikor épp nem valami gonoszság rejtőzik meg benne.
Ahogy mesélt akkor kissé elgondolkoztam. Lehunytam a szemem és egy emlékkép tört fel amikor a testvéreimmel voltunk a szobában és előttem vágtak beléjük karót. Akkor kissé megráncoltam a homlokomat és kinyitottam a szemem. - Mintha mi olyan nehezen tudnának megölni minket.. - mondom kissé halkan és rápillantok a cigis szövegre és kedvesen elmosolyodtam.
* Felálltam majd leporoltam a ruhámat és megigazítottam a nyakkendőmet. * - A halálfalók büszke és nemes lények emellett remek fegyvermesterek. Én vagyok az egyetlen aki szégyant hozott a fajtára azzal, hogy korcsként éledtem ujjá. Bár büszkén vállalom, hogy mi vagyok. * Majd ismét rágyújtottam és mélyen letüdöztem a füstöt.* - Veletek ellentétben én könnyedén meghalok ha megtaláljátok a gyengém de ha mégse a cigi szépen lassan végez velem.* Nevettem el magam majd a lányra néztem mosolyogva.*
* Kissé zavarba jöttem szóval eltakartam az arcom.*
- Ne hízelegj hisz macskából vagyok...
* Halkan dorombolni kezdtem de épp csak halhatóan..*