* Aznap eltöltöttem egy kellemes kis estét majd másnap reggel tovább is álltam hisz kaptam egy levelet egy új sárkányról.*

* A nagy bolyongás alatt szinte csontig fagytam, így mikor visszaértünk a hotelbe és Raven felkísért én egyenest a fürdő felé vettem az irányt, hogy kiáztassam hibernált testem. A hosszan elnyúló fürdés után felöltöztem majd egy könyvet véve a kezembe a kanapéra hasaltam és olvasni kezdtem. Eme lefoglaló tevékenységemet egy ott dolgozó lány szakította félbe aki szólt, hogy a ma valami ünnepi est van lent a nagy teremben, s ha van kedvem csatlakozzak a lent mulató társasághoz.*

- Hát őőő mennyünk arra. * Mutattam az egyik irányba de nem volt jó így irányt váltottunk de az se volt jó majd egy órát bolyongtunk mire vissza értünk. Elkísértem Liát a szobájába majd én is kivettem egyet.*

* Elmosolyodtam majd kezem a vállára tettem.*- Minden esetre szép munka volt. * Majd belekaroltam.*-Remélem emlékszel, hogy merre kell menni, ugyanis én csak jöttem utánad és nem néztem az utat. 

- Ne is tedd nem valami vonzó egy élettelennek látszó test. *Mondtam majd elszívtam a cigit és elnyomtam.* -Raven vissza a helyedre. * Makacsan de megindúlt persze nem bírta megállni hogy ne  koppintson a fejemre egy nagyot.* - Erre miért volt szükség? * Ráztam meg a fejem. *

* Le pillantottam majd halvány mosoly jelent meg az arcomon, miután ránéztem a madárra az leszáll és engem is letett, én imbolyogva de megálltam a lábamon.*- azt hiszem jó ideig nem akarok kilépni a testemből.. * Fogtam a fejem.*

- Ez is megteszi válasznak. Vége a finomkodásnak Kerberosz. búj elő vagy leváglak itt helyben. * Emeltem fel a hangom mely koránt se volt már emberi. Tekintetem fagyos és eszelős volt. a kezemben lévő bot lassan felvette igazi formélyét megy egy kasza volt.* - Nem akartam használni ellened de ha hamar végezni akarok veled muszáj lesz bevetnem Pandórát. * Azzal megforgattam a kezemben és éreztem a hátam mögött lévő jelenlétet. Egy gyors mozdulattal csapást mértem rá melytől a fizikai teste megsemmisült.  Ekkor a testemből ismételten láncok törtek elő amik a lelkét körülvéve a testembe húzták.* - Ezzel meg is volnánk. Megúszhattam volna ezt a felesleges cécót ha rögtön így kezdem.* A kasza eltűnt a kezemből és a hangom is ismét normális lett. Rágyújtottam majd Ravenre néztem.* - Most már lejöhettek.

* Amint elhangzott a kérdés pár kék szikra volt látható majd a burok összetört mint egy leejtett tükör. Lelkem visszatért a testembe bár a sok energia változás miatt emberi teste is szikrázni kezdett. Mikor a burok minden darabja lehullott láthatóvá vált minden. *

* Vártam hogy Lia megszüntesse a burkot. közben a láncok csörömpölésével követtem a lányt majd mikor már teljesen biztos voltam a helyéven a fegyver előrántva rálőttem. El is találtam de nem volt hatással rá. Megráztam a fejem majd eltettem vissza az övembe.* Nem hagytál más választást. * A földre tettem a kezem majd egy fekete bosszú botot húztam elő melyen vérvörös borostyán futott végig. A láncok vissza tértek a testembe így hagyva hogy a lény közelebb jöjjön hozzám.* - Lia hogy haladsz?

*Amint átléptem a másik dimenzióba nagy erőt engedtem szabadjára amivel gyorsabban ment a keresés. A külső dimenzióból egyszerűbb volt megtalálnom azt a helyet ahonnan ez a hatalmas energia jön. A lelkem gyorsan halad a fák között majd a sok keresés végre meghozta az eredményt. Érzékeltem egy olyan energia szálat mely eltért az ottaniaktól így azt követtem míg végül egy kőhöz nem értem. Megálltam előtte majd csak nagy szemekkel néztem, amint közelebb akart lépni a kőben megmozdultak az emberi lelkek. ~ Szóval ebből nyeri a burok az erőt, az emberi lelkek hátralévő éveiből és energiáiból. Cseles.~ Majd lehunytam a szemem és megpróbáltam elpusztítani az akadályt. Eközben a hús-vér testem mozdulatlan maradt.*

- Rendben de most át kel hogy adjalak. Raven vigyáz rá és fogjad erősen mert ha nem megkopasztalak,  * Mondtam ekkor egy hatalmas varjú jelent meg melynek a fején nem volt hús se toll. A szemei helyén sárga fény  pislogott. Átadta a lányt majd eltűntek a szárnyaim és zuhanni kezdtem. * - Gil te bolond... * Mondta a madár majd a lányra nézett. Én amikor már láttam a földet nagyjából talpra érkeztem majd a földre ültem és  körülöttem rengeteg lánc jelent meg. Csendben ültem majd vártam.* 

* Amint átkaroltam a nyakát, hogy kapaszkodjak már emelkedtünk is. Mikor megláttam hatalmas fekete szárnyait hirtelen még a lélegzetem is elakadt majd elmosolyodtam.*-Még egy kicsit magasabbra. * Majd mikor elértük a megfelelő magasságot éreztem, hogy fent már tudom használni az erőm. Lehunytam szemeim majd erősen koncentráltam egy hatalmas erőforrásra ami következtetéseim szerint a burok fenntartója. Mivel nem nagyon akart menni a dolog jobban kapaszkodtam.*- A tudatomnak át kell lépnie egy másik helyre, hogy megtaláljam azt a dolgot, ha eszméletemet vesztem kérlek kapj el. * Majd kis várakozás után felfénylett a testem.*

- Milyen magasra akarsz felmenni? Most kapaszkodj jól meg a nyakamba. * Mondtam és elengedtem óvatosan közben az övembe csúsztattam a fegyverem.* - Remélem nem félsz a magasban.* Azzal már a levegőbe is emelkedtünk. Két hatalmas szárnyam erőteljesen csapkodott ezzel felemelve minket.*

* Hiába voltunk magasan még mindig nem lehetett semmit se látni.*- Olyan érzésem van mintha egy elzárt burok alatt lennénk. Ha ez így is van akkor csak meg kell keresni az állandó erőforrást ami kétlem, hogy az a valami lenne. Ha tudnám használni az erőm.. * Majd gondolkozni kezdtem és felnéztem a fiúra*-Milyen magasra tudunk felmenni? 

- Ha tudnád mi is vagyok nem aggodnál ennyire értem. * Simogattam meg a fejét majd felvettem és elkezdtem a kiutat keresni de ismét a láncok csörgését hallottam. Nem volt biztonságos a földön maradni ezért felugrottam egy fa tetejére.* Úgy látom itt kell közlekedni ha meg akarjuk úszni.

* Csak nagy szemekkel néztem rá majd hirtelen megöleltem és a kabátjába markoltam.*- Hülye.. Ne mond, hogy semmi bajod, hisz látom. * Motyogtam majd úgy maradtam.*-Nekem nincs nagy bajom, pár perc és lábra tudok majd állni. 

- Halkabban nem hallom így merre jár. * Mondtam csendesen majd leguggoltam mellé és mosolyogva néztem rá.* - Semmi komoly bajom nincs egy két borda meg egy pár karcolás de hamar rendbe jövök nem kell aggódnod. De te rendben vagy?

* Mikor a semmiből hirtelen hozzáért valami vagy valaki a vállamhoz felsikoltottam majd a szám elé kaptam és rögtön fejem abba az irányba fordítottam. Mikor láttam, hogy Raven az, kissé megkönnyebbültem, bár szívem még mindig hevesen vert.*- A.. A frászt hoztad rám.. * Majd láttam, hogy nincs rendben, aggódó tekintettel néztem rá majd közelebb csúsztam hozzá.*- Megsérültél? Ha igen hol? 

- Lia! * Hallottam ahogyan a földre esett ekkor a tekintetem fagyossá és komorrá vált. Minden érzésemet férre tettem majd a fülemre bíztam magam és a fájdalom központomra.  Az ujjabb ütés mielőtt teljesen eltalált volna kikerültem és a bőréhez érve láncsok tekerték körbe a kezét és vájtak a húsába. Éreztem a vérét és a láncok is zörögtek ahogyan mozgott de még mindig ismeretlen volt hogy mivel is állunk szembe. A földet tapogatva haladtam előre és kerestem Liát. Mikor éreztem hogy valaki fekszik előttem megnyugodtam hogy ő az de tévedtem. Egy szétmarcangolt tetem volt az. Vicsorogva kerestem tovább csendben majd megfogtam a vállát.*

- Semmi bajom, jól vagyok! Egyenlőre.. * Tettem hozzá halkan majd körbenéztem, bosszantott a tény, hogy semmit se tudok tenni. Hiába próbáltam idézni nem sikerült, a sárkányok se feleltek a hívásomra, újból próbálkoztam volna mikor erősebb ütés érte lábaim s a földre estem.*