- Nem cica, legfeljebb macska, de nem baj, sokan eltévesztik... Különben meg éppen az imént láttam gy bokornyi macskamentát, ami az én esetemben teljesen hidegen hagy.

* Kissé félredöntötte a fejét. *

- És te? Mi járatban errefelé? Az előbb mintha úgy láttam volna éppen a homokban ültél és beszéltél... magadban...

* Csak egy kicsit volt gúnyos amit mondott, bár nála ez már megszokott volt. Damiennél a normális hangnem olyan ritka volt, minta fehér holló, vagy a fekete jegesmedve. Közben ahogy végigmérte a lányt, leesett neki, hogy valósznűleg még be sem mutatkozott. *

- Öhmm... Egyébként nem tudom érdekek - e, de a nevem Damien, Damien Crowfield, és ha lehet, a cica - fiú - t mellőzzük...

* Éppen használni akartam az erőm mikro egy ismerős hang szólalt meg tőlem nem messze. Mikor felismertem elmosolyodtam.*- Cicafiú ? Csak nem macskamenta van a környéken, hogy itt talállak.? *Majd felálltamés abba az irányba fordultam amerre állt, nem kell sok lépést tennem, hogy előttem legyen.*

* Lassan kezdett leereszkedni a köd körém. Egy pillanatra morgotta útját a feltételezet, mint a macska, amit alaposan feldühítettetek, de végül inkább folytatta az útját a feltételezetkijárat felé. A levegő kezdett kicsit lehülni, nem mintha ez bármi problémát jelentett volna neki azután, hogy több mint a fél életét egy jégbörtön belsejébe zárva töltötte. Azután hirtelen megpillantott egy emberi alakot a lába előtt nem sokkal, a tejfehéren gomolygó ködben, aki mintha éppen beszélt volna valakihez, és szavai nem hatottak finom bókoknak. A fiú képessége alapján meghatározta, hogy valahol már érezte ezt a fajta kisugárzást, és egy pillanat múlva be is ugrott neki hol. *

- Nocsak, nocsak. Sárkánylány... Ki gondolta volna hogy pont "itt" találkozunk?

* Vigyorodott el. *

* Csak mentem körbe körbe majd sóhajtottam és leültem a fenébe, csak szidtam azt aki csak úgy kialakított ide egy labirintust.*- Legalább táblákat látnák vagy valami! * Majd észrevettem, hogy kisebb köd vette körbe a helyet, sóhajtottam "hurrá"*

* Damien úgy döntött, tesz egy felfedezőutat a környéken. Persze, a tegnapi esetből okulva, úgy döntött inkább nem a város útveszőjében bolyongva tölti az idejét, és inkább a természetbe ment. Egy ideig az erdőben sétált, azután egyszer csak egy valódi útvesztőben találta magát, kétefelős egyenesre nyírt sövények vették körül. *

- Na hurrá!

* Motyogta, és a szemét forgatta. Az előző kalandjából kifolyólag a keze még mindig használhatatlan volt, így arról is lemondott, hogy felkapaszkodik az egyik bokor, vagy fa tetejére. Ígyhát elkezdett menni az egyik irányba, gondolván egyszercsak úgyis megtalálja a kiutat. Bár azt senki nem határozta meg neki, mennyi idő az az "egyszer csak" .

* Elmentem sétálni csak úhy találomra, hogy kissé kiszellőztessem a fejem ám hirtelen arra lettem figyelmes, hogy egy teljesen ismeretlen helyen sétálok. Akármerre mentem jobbrol és balról bokrok vettek körül. Megálltam majd csak néztem körbe körbe.*-Eltévedtem volna? 

- Körübelül 12 órája azt keresem de nem tudom merre lehet és kezdek bedilizni ettől a helytől. * Mondta majd elhalkult.* - Nem szeretem az útvesztőket. 

-nincs cilinderem,de még kalapom se-mosolyogtam-van ötleted merre van a kijárat?

- Tele vagy meglepetésekkel. A végén tényleg előhúzol egy nyulat a cilinderből. * Mondta mosolyogva és ment tovább remélve hogy nem lesz újabb támadás.*

-Nem terveztem-mondtam komolyan majd a tetemhez lépve földdé változtattam-Ne rohadjon már itt

- Hogy érted mi legyen vele? Remélem nem akarod kibelezni majd megsütni és megenni?  * Ki is rázta a hideg a gondolattól is majd a tetemre nézett.* 

-Meg van-mosolyodtam el-mi legyen vele?

* A nagy lendülettel fenékre is ült majd  feltápászkodott és leporolta magát.* - Minden megvan amire szükséged volt vagy volt még valami amit benne felejtettél? 

*Én is neki veselkedtem és huztam,végül,nagy erölködés után hatalmas cuppanással kicsusszant a koponyából

- Gyere segítek kihúzni. * Állt oda mellé és megfogta a markolatot.* - Háromra húzzuk. Egy kettő Három. * Majd kitámasztotta magát és húzni kezdte ahogyan csak tudta.* 

-Hé a kardom...-estem a földre mikor a lény megindult a fejében a kardommal-most már nincs kardom-fordultam Saya felé

* A lény a fejére mért csapástól össze rogyott épp hogy ideje volt arrébb menni. Hátrább lépett és figyelt.* 

*A lény fejét rendesen elkaptam bele is állt a kardom-(well this was easy) ez könnyű volt-mondtam miközben probáltam kiszabadítani a kardom-azt hittem hogy erősebb lesz amekkora állat volt.

* A dolog hallatán eléggé régimódinak érezte magát de inkább nem gondolkozott sokat oldalról lecsapott. A lény vastag bőrén nehezen de sikerült átvágni.* 

-Ez a legolcsobb trükjeim közé tartozik-vigyorodtam el majd hirtelen a lény mögött jelentem meg és a feje felé vágtam