Úgy látom vinnem kell téged.*Majd felemeltem és elindultam vele az emberek világába.* Rosario ne maradj je majd gyüjtesz máskor szuvenirt!

Ha egy kicsit is jobban leszek ezért a beszólásért még kapni fogsz.

*Majd elmosolyodtam és esetlenül bele kapaszkodtam.*

Nekem bejon igazi kebel csoda lettél.* Majd elkeztem nevetni.* Gyere segítek felállni *Majd megnyitottam a kaput *

Nem!? De hiszen az előbb még együtt voltunk és fürödtünk egy tóba. Nem értem én ezt, meg mi az hogy új test?

*Néztem rá furán. Majd a szemében meg láttam magam.*

Te jó ég! Ezt még szokni kell. És vörös? Ugye ez most valami rossz tréfa akar lenni.

*Tapogattam végig magamon.*

Na jó egész tetszetős.

Látom kezdesz magadhoz térni ennek örülök. Midorit elvitte Zu többé már nem találkozhatok.*Majd ránéztem.* Csini az új tested.

*Nyöszörögve kezdtem magamhoz térni.*

Igen hallak, csak kérlek ne kiabálj, mindjárt szét megy a fejem.

*Kezdtem tisztán látni. Lassacskán meg próbáltam fel kelni.*

Hol van Midori? És mit keresek már megint a pokolba?

Ti ismeritek egymást? *Néztem rájuk értetlenül  Majd Maorihoz futottam. *Héj Mao hallasz engem? 

Nincs a pokolnak jelenleg más ura! Engem meg nem érdekelnek a pitiáner ügyeid és nem szeretem ha fenyegetsz ok nélkül! A lányok pedig fontosak mert az új uram barátai. Ha nem segítek rajtuk így is úgy is megölnek.

*Mordultam rá. Végül felkaptam az erőtlen Midorit és elrepültem vele.*

Látom még mindig fontoskodó vagy de legyen. Ja és mégvalami ha bárkinek is szólni mersz hogy én itt jártam levadászlak ^_^

-Szia Leonárd! Hát nagylelkű volt az új uralkodó. Megkért vigyázzak a helyére amíg visszatér. De most ketté szedem a két lányt. Ha ez megtörténik én elviszem Midorit a saját testével. Te meg vidd el innen Maorit.

Á te vagy az Zu rég láttalak. Hallom te vagy az átmeneti főnök.* Majd megvakartam a fejem és a testre néztem.* Dögös...

*Az őrület egyre fokozódni kezdett, de itt legalább nem tudok kárt tenni másokba. Mao pedig most nincs a közelben.*

-Sárkány segíts!

*Kiabáltam elkeseredetten. Majd negyedórán át szenvedtem a sérült testemmel. Mire megérkezett a böszme jószág.*

-Itt vagyok kis hölgyek! Ez meg mi a fene? Hogy néztek már ki?

-Maori megőrült! Segíts szétválni!

-Ahhoz kell egy test vagy Maori meg hal!

-Ő marad. Én megyek.

-Nos, nem kell menned. Igazából van egy ajándékom a számodra. De csak mert szórakoztató voltál.

*Elő vette egy női teste és elém tette.*

-Ez meg mi a ...

-Ez tetszeni fog Maorinak. De egyetlen feltétele van. Nem maradhattatok egy helyen soha többet.

- Vissza akarom kapni a régi testem. Csak ennyi.

- Még nem jutottam vele sokra.. Használd ezt.

- Nem érted! Na gyerünk ide magammal! *Nyúltam az egyik kiporsó felé mire rácsapott a kezemmel valami bottal vagy mivel*

- Te és az ügyeid.. Gyere velem te zakkant démon, de előre szólok a test még nem tökéletes.

- Majd az lesz. *Mentem utána teljesen hátra majd megálltunk egy koporó mellet, felnyitotta majd láttam magam*- Király, nincs is rossz állapotban.

- Külsőleg.. *Majd a kezembe nyomott egy medált*- Ez majd segít egyenlőre.. Ha problémák jelennek meg gyere vissza.. Ennél többen nem tudok tenni..

- Megteszi ennyi is. Kösz öreg! *Felvettem a medált majd furcsa érzések után kinyitottam a szemem, felkeltem a koporsóból*- Fura.. De megteszi. Vigyázz addig a másik testemre.

*Majd dúdolva kipattantam onnan és visszamentem*

*Mikor beosontam egyenesen az ottlévő öreg fószerhez mentem. Nem szeretek itt lenni de most muszáj segítenie*

-Ízé.. Itt vagy öreg? *Mocorgást hallottam a koporsók mögül majd előlépett*

- Shizuka? *Nézett rám csodálkozva*- Nem a pokol mélyén kellene lenned?*Majd jobban megnézett*- Új test?

- Hosszú történet.. Segítened kell.. Megint..

*Sóhajtott*- Sokba vagy nekem te lány! A múltkor is az egyik erző meg akart enni a neked tett dolog miatt.. *Morgott majd tovább szórakozott ott valamivel*

- Tudom, tudom. De ez most fontos, tu--

- Fontos, életbevágó, sűrgős.. Mindig a szokásos szavak. Mond mit akarsz? Ha itt találnak tényleg végem, meg neked is annyi.

*Újra a kapura néztem, meggondoltam magam*

Felejtsd el..

*Majd hátatfordítottam a kapunak és elmentem*

*meghajoltam az új gazdám elött majd Midorit követtem.*

(Had beszéljek én vele Mao.)

Amint felérünk én rövid időn belül eltűnök. Maorinak adtam a testem lelkem.  Én eddig léteztem.  De még nem mond el neki, azt akarom tőlem tudja meg. És hogy milyen viszonyban lesztek az csak is rajtad áll. Azért vigyázz rá te poklok ura.

*Egy puszit adtam neki, majd vissza engedtem Maot.*

*Mosolyogva átkarolta Midori testét* Akkor most, hogyan is szólíthatlak titeket? Valamint akkor most, hogyan is állunk egymással?

*Mind annyian néztünk egy nagyot. Főleg a Sárkány.*

-Ez megtiszteltetés. A feladatot örömmel válalom.

-Kedves sárkány hátha már ez így alakult visszatennél minket a testbe?

-Hát persze kis hölgyek!

*Ránk lehelt, majd visszatuszkolt a kicsi testbe. *

-Köszönjük Manó.

*Vigyorodtunk el, majd Kei-vel tartottunk vissza a mi világunkba.*

-Már meg mondtam, hogy nem vagyok MANÓ! A nevem Zu.

*Meglepödik* K-Köszönöm. Emelkedj fel valamint örömel elfogadom a szolgálataidat és a jövőben számítani is fogok rád. *Mosolygott rá, elgondolkodott* Haaabár ha jobban belegondolok akkor már igénybe is venném azt. A tárgyra is térnék a  pokol felügyeletétt rád biznám míg elintézem a halandok között a dolgaimat.