Oldalra bólintja a fejét és elmosolyodik, majd oda megy hozzá és legúgol "Ezt te se gondoltad komolyan. " elneveti magát "hogy egy vámpír akaron elűzni egy keresztel. Értékelem az ironikus humorodat de ez még azt is felül múlja." megfogja a kezét és közelebb rántja magához. "De sajnos rosszul mérted fel a helyzeted." és megcsókolja a homlokát, közben kicsit megszorítja a karját. "Mert itt csak egy valaki mozgatja a szálakat és az én vagyok."

* Megcsóváltam a fejem és mikor láttam hogy kitekerte a nyakát nem bírtam ki elkapott a röhögés a leültem a földre a szememet törölgetve.* 

"Minden csak néző pont kérdése." elmosolyodik "Figyelj én legalább le tudok ülni a bár székre is. De akár bizonyíthat..." elhallgat mikor arra gondol hogy Rosa másik énjével beszélhetne, ekkor feje 180 fokbal eltekeredik és hátra néz. "Hidd el magamse tudom mi lenne akkor." teste is arra felé fordul mint a feje.  

- Jól van picikém vedd úgy hogy nem szóltam. 

"Ez csak egy állapot." Felfénylik és elkezd nőni nagyjából akorára mint Rosa vagy egy kicsit nagyobbra. "Nem olyasmi amit ne tudnék manipulálni." Elengedi a haját, majd megfodrul és kinyújtozik. Hátra tekint "Ne kelljen gondolkodnod, más testrészeim nem szorulnak ilyes fajta modosításra." neveti el magát. Elkezdi felhajtani az ingújait közben"És látom még mindig csípősre vágták a nyelved akár csak régen."

- Te most be akarsz próbálkozni nálam?  

"Csak az van" mosolygok rá." Még magam se tudom, hogy tudnál legjobban szorakoztatni." néz rá enyhén megdöntött fejjel, majd lassan feláll és el kezd felé sétálni. Mikor oda ér hozzá megsimítja Rosa haját majd megszagolja."Nem változott semmit az idő múlásával." halkan alíg érthetően.

- Na ez is haladás akkor nem unatkozol esténként ha van egyáltalán itt olyan

Kitárt karokkal körbe forgok"Hát eltaláltad." hírtelen megállok és rá kacsintok, majd oda hajolok és a fülébe súgom"Meg van a háremem." majd hecből megharapom a fülét. Majd vissza vetödök a tronomra "De már piszkosul unom magam "  közben bámulok felfelé, aztán rá nézek"Nincs kedved szorakoztatni egy kicsit?"

- Nincs gond. Csak fura volt. Úgy éreztem az előbb mintha azzal a puszival az agyamat akartad volna ki szívni.
* Mosolyodtam el majd helyre raktam magam.*
- Semmi extra. Míg te itt lent üdültél a város meg semmisült vagyis egy része és nem rég költözt5ek vissza az emberek szóval megy a nyüzsgés. De inkább te mesélj milyen az alvilág urának lenni? Gondolom mindenki fél és retteg tőled a nők meg lesik minden kívánságod.
* Közben körbe néztem a hatalmas terembe melynek nem láttam a végét se sőt falak se voltak még a folyósó is eltűnt amin bejöttem.*

Elgondolkozik. "Igaz." és elengedi, kisimitja a ruháhát. "Hát elnézést  kérek az előbbi kirohanásomért." majd ismét elmosolyodik. "Azért én se így emlékszem rád. De azért mesélj, hogy vagy? mi történt veled míg nem találkoztunk?"

- Kei ez egy kicsit túl közeli,...
* Kissé zavarba ejtő volt ahogyan a melleim hozzá préselődnek a testéhez és a puszi hatására kisült az agyam is.*
- Mond csak mi mikor lettünk ilyen jóban? Vagy én nem emlékszem rá hogy kebel pajtik voltunk? Rossz a memóriám...
* Majd megöleltem én is hogy nehogy bunkónak tartson.*

Abba hagytam a forgást ahogy kérte, de nem engedtem el. Kicsit komolyabban "Jah értem." és nyomtam egy cuppanos puszit azért arra a hüvös arcára. 

* Épp hogy felegyenesedtem forogni kezdett velem az alvilág. *
- Én is örülök hogy látlak... Kidobom a taccsot ha tovább pörgetsz.
* Mondtam halkan  de már a szemeim is keresztbe akadtak.*
- De részbe miattad is jöttem meg egy kis családi látogatás is közbe jött.
 

Mikor meglátam Rosát lepattantam a tronról és nagy vigyorral rohantam felé, hogy megöleljem. De mikor oda értem éppen meghajol ezért megálltam előtte és komoly fejet vágtam, megköszötültem a hangom"Khm. Lehet van benne valami." Majd ismét elvigyorodtam és megölteltem és elkezdtem pörögni vele. "Hogy- hogy itt vagy? Csak nem hiányoztam neked?" közben úgy tettem mint aki zavarban van. 

* Beléptem a kitárult kapun majd haladtam egy terem felé. Nagy szemekkel néztem körbe majd mikor megláttam Keit  próbáltam vissza tartani a nevetést.*
- Nem áll jól neked a dörmögős hang. Lehetnél kicsit lazább is.
* Majd közelebb mentem és udvariasságból  meghajoltam.*

Meglepödtem mikor valaki kopogtatott  az alvilág kapuin. Ezért kitárattam azokat és vártam a tronon ülve ki lehet a váratlan vendég. "Fáradj be!!" Mély és robúszus hangon vízhangzott.

* Kis klíma változásra vágytam meg egy kis családi látogató körútra úgyhogy eldöcögtem az alvilág kapujába. Megigazítottam a ruhám majd illedelmesen bekopogtam és mosolyogva vártam hogy valaki kinyissa nekem.  Emberi alakba aligha bírtam volna egyedül.* 

- Szerintem, ez volna az a pont, mikor nagyon jól jön az embernek, ha nincsenek érzelmei - dünnyögöm magamban. Tudtam, hogy már nem sokáig tudom kivédeni azt a mágikus félelmet, ami a helyet övezi, ezért jobb volna előbb gondolkodni, és utánna művelni valami ostobaságot. Azután eszembe jutott valami, ami értelmes ötletnek még jóindulattal sem nevezhető, és elég veszélyes kimenetelű. ~ Próba, szerencse ~ döntöttem el magamban. Ezután olyat tettem, amit azt hiszem nem akarok újra átélni. Az érzelmeim, félig - meddig már ismét visszatértek hozzám, az Alvilág Ura átkaként, én meg soha nem látott fekete tűzvihart idéztem meg. Az energia akkora volt, hogy sikeresen a levegőbe emeltem magam, pedig nem igazán rajongok a magasságért. A tűzvihar elkezdte lerombolni a sziklafalakat, és az Alvilág Ura is telibe kapott néhány száz tonnás kavicsot. Mikor már nem maradt több erőm fenntartani a fekete lángokat, a földre érkeztem, féltérdre. Az Alvilág Ura még vinnyogott valamit, de a hangját elnyomta a lezuhanó sziklák zaja. Azonban volt egy olyan érzésem, hogy jelenle nem tettem boldogabbá, mint amilyen volt. Közben én gyorsan odaszaladtam Akame mellé, és őrült tempóban elkezdtünk rohanni az alagút irányába, ahonnan én kiléptem, még mielőtt mindkettőnket kilapít egy szikla. Mikor beértünk a keskeny alagútba (épp mielőtt egy leesett kő eltorlaszolta a bejáratát) , első dolgom volt neki dőlni a falnak, és nem meghalni a kimerültségtől. Ennyi energiát még sohasem használtam, és nem is tervezem a közeljövőben. - Jó, most pedig elmagyarázod, mi ez az egész, hogy kerültem ide, miért akartál megölni, és most miért nem akarsz? - néztem a lányra komoly tekintettel.

Ki nyirlak alvilág úra készüj föl hogy mert hozzá érni te mocskos fajzat *dühösen szól hozzá és valami furcsa kör veszi körül*