Bocsi, de a tied finomabb.

*Kuncogtam el magam.*

Amúgy csak megakartalak állítani, igazán nem voltam durva.

*Csendben figyeli a történéseket*

Az az én farkam harapdáld a sajátodat. *elkezdtem szaglászni * Ez Kei szaga 

Én tisztában vagyok vele.

*Felvettem a tempóját. Így futottunk kb 10 percet, mikor hirtelen meg álltam, majd ráharaptam Plútó farkára, hogy őt is meg állítsam.*

Itt van a közelben! Egy barlangot kell keresni. De fura ez az illat. Szerintem nincs egyedül. Ha mázlink van még alszanak.

Igazad van de szegyük a lábunkat mert nincs sok időtök és neki még annyi sincs mint neked. *Majd gyorsabban kezdtem futni.* 

Mindent tudok! Ez alatt úgy értettem, hogy azt is amit fenn műveltetek. 

*Csóváltam kissé rosszallóan a fejem.*

Az az igazság hogy ő akkor már nem volt magánál. Tudod mi eléggé ösztön lények vagyunk. 1 cél és nincs kitérés. Maori ki akarta juttatni a másik lányt, ami sikerült is neki kapuzárás előtt. Rád pedig amúgy sem hallgatott volna mert te  ekkor már alapjáraton az ellensége voltál.

Örvendek Midori! * Én is bájosan rávicsorogtam még jó hogy leszedettem a fog kövemet.*  Akkor azt is tudod mi történt idelent?  Teljesen elvesztette a fejét és nem hallgatott rám pedig mind a hárman meghatottunk volna a dolgot.

Hmm a kutya rúgja meg! Te aztán nem vagy semmi eb Plútó.

*Elgondolkodtam és eszembe jutott nem is mutatkoztam még be. Lemondok az előnyömről.*

Menteközben azért bepótolnám ami elmaradt. Midori vagyok.

*Vicsorodtam el mosolygás kép. Hát igen a nevetést nem a macskáknak találták ki.*

Neked nem kell beszélned. Mindent tudok amit Maori.

*Közben egy kisebb kocogó tempót vettünk fel.*

Megyek bár nem leszek valami beszédes.*  Átváltoztam és mellé álltam.* Maradjunk együtt könnyen eltévedhet itt a lélek. Tartsuk a sebességet.  

Mi olyan meglepő ezen? Inkább az hogy senki nem tudott rólam, bár most már tudom miért nem. A karodon meg majd segítünk. De most menjünk mert már nincs sok időnk és teljesen elveszti önmagát. Akkor senki nem fogja tudni megállítani és porig rombolja a poklot.

*Elgondolkodtam egy kicsit, majd nagyot szippantottam a forró levegőbe és elindultam Mao illatát követve.*

Jössz vagy maradsz?

*Kérdeztem utoljára.*

Mao tesója? Szóval azért hasonlítasz rá. Érzem a szagát eléggé erőteljesen és én is vissza akarom rugdalni az élők világába. 

*Ledöbbentem. Hirtelen köpni, nyelni nem tudtam.*

Ő ..... izé.... Szia. Igen még elég új.

*Végig futott rajtam Maori emléke, ez még kapóra is jöhet.*

Segíthetsz. Az ikertestvérem keresem Maorit. Párnapja lekerült ide és vissza akarom vinni.

Bolond meg kell nyugtatnom mielőtt ő is begőzöl. *Előugrottam a szikla mögül*

*A jelenlegi helyszín nem volt ismerős. De Mao szagát bármikor fel ismerem. Még a forró gőzök sem tudták elnyomni. Halványan ugyan de érezhető volt így követni kezdtem. Ekkor bele botlottam egy ismerősébe. Csak álltam és bámultam, nem tudtam hogy fussak e vagy maradjak.*

*Pokolian fájni kezdett a fejem és ismeretlen emlékek hada töltött el. Fájdalmamban és is elkövettem a híbát, mint Maori és átváltoztam. *

Sokkal jobb. És most keressük meg Maorit az ő jelenlétét még érzem. Shizu viszont eltűnt szőrén szálán.

*Lassan magamhoz tértem és nem tudtam elképzelni hogy mi is történhetett. Majd a karomat nem messze megláttam és megráztam a fejem.* Még jó hogy van ragasztóm. *Akárhogy próbálkoztam vissza ragasztani a kezem nem sikerült ezért úgy döntöttem növesztek egy másikat.* 

-Most hogy ezen is túl vagyunk, akadálytalanul beléphet a pokolba.

-És hogy találom meg a testvérem? *Majd megnéztem magam a sárkány kezében.*

-Amint átlépett érezni fogja minden porcikáját, érzését, mindent tudni fognak egymásról. Mivel ikrek képesek egymás szemével is látni. Szóval sok sikert, ezt pedig elteszem amíg meg jönnek.

-És ha nem ezen a kapun jövünk ki?

-Tudni fogom. De most siessen kis hölgy, mert a test sem marad meg itt 2 napnál tovább.

-Értettem. Hát kár lenne  érte.

*Ezzel átléptem a pokolba.*

*Örömködve átakartam lépni, de egy láthatatlan erő vagy fal az utamat állta.*

-Te sárkány ez most mi? Hiszen nyitva van. Akkor miért nem tudok átmenni?

-Először is oda kizárólag csak lelkek léphetnek be. A fizikális tested itt kell hagyd nekem zálogba.

-Még is minek?

-Hogy garantáltan visszagyere! Vagy te vagy a tesód, de egyikőtöknek el kell mennie ezzel a testtel.

-Az oké, de egyenlőre még benne vagyok és magamtól nem tudok kijönni.

*Felállt, oda jött mellém, rám lehelt amitől megszédültem, ekkor megragadta a testem és a számon keresztül kihúzta a lelkem.*

*Mikor megérkeztünk a "kis" kapuhoz, ami nem is volt kicsi, inkább csak nem volt őrízve.*

-Ez neked kicsi?

-Kis hölgy én sosem mondtam hogy szószerint értsen mindnet.

*Leszáltam róla, majd a kapuhoz sétáltam, meg próbáltam benyomni, de megsem mocanat addig addig szenvedtem míg összecsuklottam.*

-Nekem ez nem megy Sárkány. Segíthetnél kinyitni. *Mikor felé néztem láttam, hogy nevet rajtam.* Még is mi olyan vicces te manó!

*Erre felkapta a fejét* -Nem vagyok manó! Szépen is kérhetett volna segítséget még mielőtt eszeveszetten neki rontott. Na de álljon félre.

*Benyomta az ajtót, majd visszasétált a kis sziklájára és leült.*