Mikor a nagy terembe értem, egyrészt rengeteg lávát láttam hömpölyögni, körbe a terembent, másrészt örültem, hogy végre nem veri a fejem a plafont. Igazából a mennyezet több tíz méter magasságban volt. Mikor végre el tudtam szakadni a látványtól, akkor hallottam meg a hangot. Egy lány állt előttem bár méterre. A hangja nem volt túl kedves, de amit leginkább meglepődtem, az az, hogy tudta a nevemet. - Hmm. Tudtommal még nem találkoztunk... - szóltam hozzá, a hangom hideg volt, és üres, ráadásul a hely eleve árasztott magából valamiféle rossz kisugárzást, amitől megborzongtam. Elképzeltem, milyen lehet itt annak, akinek az érzelmei aktiválva vannak, és már a gondolatba is megremegtem. De az arcom kifejezéstelen maradt.
Egyedül mentem egy hatalmas, hosszú folyosóban, vagy alagútban. Nem igazán tudtam hogyan kerültem oda, mindenesetre szimpatikus hely volt, elég sötét, hogy egy normál ember az orráig sem látna benne, csak itt - ott villództak a falon különös, vöröses, pulzáló érszerű csíkok. Csak egy kicsit szűk volt. Na jó, nagyon szűk... A fejemet sem bírtam lehajtani, és kétoldalt a kezemet nem bírtam kinyújtani. Eleve nem vahyok oda a bezártságért, meg a szűk helyeekért, ez meg olyan keskeny volt, mint egy nem is tudom micsoda... ~ Ez jó hasonlat ~ dörmögtem magamban, és folytattam az utamat előre, másfelé úgysem tudtam volna menni. Aztán egyszer csak kiszélesedett előttem az alagút, és valami nagy terembe érkeztem.
' Épp felfelé tartottam az új paranccsal a zsebében. Komoly és hideg tekintettel haladtam el az elkárhozott lelkek mellet melyek egy verem mélyén szenvedtek. Mikor a kapuhoz értem zsebre tettem a kezem és beszálltam a csónakba megy átvitt a holtak folyóján. Közben a révész dúdolgatott egy régi dalt melytől ideges lettem és szívem szerint eltörtem volna a nyakát. Majd nem bírtam tovább és elordítottam magam.'
- Fogd már be és siess dolgom van.
'Azzal oda mentem hozzá és elvettem az evezőt majd belelöktem a folyóba. '
- Mindent nekem kell csinálnom?
' A dúdolásnak az volt a célja, hogy igen ingerült lett aki hallotta vagyis én is eléggé pipa lettem tőle. Gyorsan kieveztem majd kinyitottam a kaput és egy temetőbe találtam magam.'
" Egyszer csak egy kapú féle jelent meg elöttem és lassan kinyílt majd felálltam és elindultam ki rajta. "Egy kis idő után ismét az ismerős emberi világba voltam." Ez eléggé fura
Shadowlord: *lassan halad tovább a könyvvel kezében miközbe egyetlen egy mondatot ismétel csak... hogy mit azt ne mlehet érteni mert nem emberi nyelven van*
Shadowlord: * Lassan halad előre a semmiben ....még az eredeti kinézetével majd fokozatosan kezd egyre emberibbé válni a kinézete.... így halad tovább kezében egy könyvvel.....*
Xaria: megérkezve körbenéz ...majd a hajába túrva indul meg hogy azt a kurva könyvet megkeresse ...
*Kei a pokolba lépve vegyes fogadtatás várja. De ezek nagytöbbségét egy laza legyintéssel meg is szünteti.* Azért kicsit nagyobb tisztelettel való fogadtatásra számítottam. *Ekkor, hogy példát statuáljon példátlan rombolásba kezd, ez lenyugtatja a démoni hordát és alázatra kényszeríti azt.* Ezzel is megvolnánk.*Folytatta az utját a pokolban. Nem sokkal később oda is ért a lélek gyűjtóhöz. közben semilyen felfurdulást vagy utonállást nem tapasztalt. *Ennyiben nem is reménykedtem.*Gondolta, meg is érkezett. Elkezdte megszólítani megfogant gyermeke szellemét és ezzel el is kezdte a ceremoniát. De ekkor megzavarta a postás sárkány akire rábízta a poklot. Rövid ideig beszélgetett vele, majd folytatta a a már megkezdett szertartást.* Hasza farto hata.*Ősi nyelven kezdet skandálni. Majd felfénylet ő és a gyermeke szelleme is, közelítettek egymáshoz majd egyesült a lényük.* Remélem meg tudsz megbocsátani majd édesanyádnak, hogy eldobott és nekem is, hogy nem tudok melleted lenni végig az utadon.*Mindent beborított a fény. Mikor ez megszűnt senki se volt ott, sem a közelben....*
Mikor a nagy terembe értem, egyrészt rengeteg lávát láttam hömpölyögni, körbe a terembent, másrészt örültem, hogy végre nem veri a fejem a plafont. Igazából a mennyezet több tíz méter magasságban volt. Mikor végre el tudtam szakadni a látványtól, akkor hallottam meg a hangot. Egy lány állt előttem bár méterre. A hangja nem volt túl kedves, de amit leginkább meglepődtem, az az, hogy tudta a nevemet. - Hmm. Tudtommal még nem találkoztunk... - szóltam hozzá, a hangom hideg volt, és üres, ráadásul a hely eleve árasztott magából valamiféle rossz kisugárzást, amitől megborzongtam. Elképzeltem, milyen lehet itt annak, akinek az érzelmei aktiválva vannak, és már a gondolatba is megremegtem. De az arcom kifejezéstelen maradt.