Akkor? *Sóhajtottam* Maradunk így együtt Mao-chan. Csak kibírjuk valahogy nem igaz?

Nincs testem... tiszta vérű ... bla bla bla... Nem értitek ez nem egy piti kis démon vagy bármi más ez a fő górévolt aki mindenki fölött áll.

Jáúúúúúú! Nem mi!

*Majd lenéztem egy kis törpeszerű ocsmányságra aki a villájával bökdösött. Szerencsére a lánc annyira nem volt szoros így odébb rugtam a kis dárgát.*

Annak viszont van előnye... Nem érzed a fájdalmat ^^"

Nekem úgy sem lenne értelme, hiszen se démon nem vagyok, se halhatatlan.

*Beletőrődve lefelé néztem.*

Meg nincs kedvem szellemként élni tovább. NINCS testem!

*Kiabáltam vissza Putora.*

*Mélyen hallgattam*

Engem nem fog ez a sors várni.. Itt azért nagyrészt a démonok uralkodnak. A tisztavérűek keze ide is leér így..

*Majd Maorira néztem*

Pontosan ott ez itt a hét pokol legmélyebb bugyra. Érezzétek otthon magatokat mert ez lesz az új otthonotok.

*Láncra verten kinyitottam a szemem. Ránéztem Shizura.*

Hol a pokolba vagyunk?

*Nagy nehezen felé néztem majd visszahajtottam a fejem*

Véletlen volt...

-Van egy ajánlatom számodra. Ha te örökre az alvilág kapujában maradsz elengedem őket éppen és egészségesen de viszont ha nem akkor itt égnek el az örökké valóságig és minden egyes nap meg fognak halni és újra feltámadni. Hagylak gondolkozni a dolgon kimegyek és eszek egy pár lelket. *Miután kiment a lányok felé fordultam de nem néztem rájuk.*

*Mikor elhúztam a függönyt szinte megdermedtem Shizuka és Maori voltak ott láncra verve.* 

*Parancsot kaptam a gazdámtól hogy térjek vissza az alvilágba sürgősen. Így is tettem majd szinte azonnal a gazda előtt teremtem *