* Körbenézett a helyen. Meglepődött ugyan, de nem látszott rajta. *
- Ühüm... Szóval mindent varázslat véd... Az emberek pedig mindigis vakok, és felfoghatatlanok voltak számomra, még akkor is, mikor még közéjük tartoztam, és a fajuk teljesen élhetetlen. Van egy olyan érzésem, hogy aki lenyúl egy mágiával védett vámpíros könyvet, az nem igazán ember.
* A tekintete elidőzik egy darabig a könyvespolcok új arculatán. *
- Ma nem vagy padrugdosós hangulatodba, hmm? Mert legutóbb amikor olyan kedved volt, én raktam vissza a padot a helyére...
* Huncut mosoly jelenik meg az arcán, merthogy egy percig sem bír meglenni pimaszkodás nélkül. *
* A kávét kortyolgatva bólogattam majd a kérdése hallatán elmosolyodtam majd letettem a bögrét.*
- Mutatok valamit ami csak kevesen látnak.
* Oda mentem hozzá majd felizzottak a szemeim. Megfogtam a fejét majd lehunytam a szemem.*
- Most néz körbe lassan. Láthatod ezt a helyet úgy ahogy én látom.
* A falakon és a padlón is különféle írásjelek voltak melyek több kultúrából álltak össze. Átkok és védő bűbájok.*
- Mivel nem rég érkeztél ide ezért gondolom nem tűnt fel hogy az itt élők nagy része nem ember. Aki mégis az be se bír jönni idáig ha nem elég erős a lelke. Kevés ilyen ember van de épp elég hogy felbolygassák a minden napjainkat. Nekem nincs az ittlévő dolgokba beleszólásom csak a fajtámra irányuló könyvekért vagyok felelős és ha kell kibővítem őket a tapasztalataim alapján de ez a könyv eltűnt. Így kissé feszült vagyok. Szóval ha valami ötleted van írd be a vendég könyvbe talán valaki elolvassa.
* Az ég menydörgöt egyet. Enyhe figyelmeztetés. Damien többet nem is mondott a dologról. *
- Nos, a barátom... Egy elég befolyásos személyiség, ilyen ügyekben...
* Azután ismét halványan elmosolyodott. *
- És az időjárás... Lehet abban is részem volt. Egy kicsit... Különben meg, egy kérdés. Ha ennek a könyvnek nem szabadna halandó kézbe kerülni, akkor mégis mit keres egy normális, halandóknak fenntartott könyvtárban? Nem valami elzárt helyen kéne lennie, ahol szökőévente egyszer nyúlnak hozzá?
- Értem szóval az egyik vénség csinálta a másiknak. Bár logikus. Hephi sose adta embernek a fegyvereit. Így logikus hogy egy másik istennek készítette. De az rejtély hogy a barátodhoz hogyan került.
* Néztem a tőrre majd sóhajtva felálltam.*
- Kérsz egy teát? Ha akarod algolosan kapod tejjel vagy tejszínnel de van kávé is.
* Elmásztam egy sarokig ahol ott volt a vízforraló majd elővettem ami kellet majd öntöttem magamnak egy kávét.*
- Ez az átkozott időjárás teljesen lefáraszt és még a törőcskéd is elszívta az erőm egy részét szóval olyan vagyok most mint Dimitri...
* Tovább olvastam, olvasás közben újabb érdekes dolgokat tudtam meg fegyver felől. *
- Hát, először is, ez egy kard volt eredetileg, de valamilyen oknál fogva tőrré változott. Erre nem találok utalást a könyvben. A legenda szerint a kovácsisten készítette a hadstennek, Árésznek, aki ezzel indult csatába. Azután nyoma veszett egy ütközetben, és eredeti formájában sohasem került elő.
* De arról mélyen hallgatott, hogy valójában kitől kapta. *
- És, hogy amíg a pengéje forró, addig felerőssíti tulajdonosa energiáját, és, ha kihül, akkor legyengíti... Nagyjából ennyi...
* Magyarázta, és magyarázás közben fel sem nézett a könyvből. *
- De én a helyedben nem nagyon piszkálnám, azt az izét...
* Tovább olvasta a történetet, és kiderítette, hogy a penge képes felesősíteni a képességének erejét használója kezében, amíg forró, viszont képességeit csökkenteni, amikor a pengéje lehül. Meg egyéb finomságok. *
* Valahonnan elővadásztam egy vonalzót majd megfordítottam a pengét hogy kicsit közelebbről megnézhessem. Egy nagyon aprócska jelre lettem figyelmes. Viszont ahogyan forgatni akartam a vonalzó a pengéhez ért és ismét felpezsdült a szexuális életem... meg... ba..rázott az áram. Elterültem a széken.*
- Á szóval az öreg Hephaistis műve. De kinek készítette?
* Halvány vigyor ült az arcán, de próbálta leplezni. Elkezdett lapozgatni a könyvben, és mindenfélét talált, leginkább jade - ből készült tárgyakat és fegyvereket látott, amiknek még a látványától is szívesen széttépte volna a könyvet, de uralkodott magán. Végre megtalálta amit keresett. Meg sem lepte, hogy a görög mitológia egyik alakjához van köze, valahogyan ezt előre sejtette. *
- Tudtam...
* Valami hasonlót mondott, majd tovább kezdte olvasni az oldalt. *
* Veszi elő a rubinpengéjű tőrét, amelynek már csak a markolatát lehetett megfogni, annyira átforrósodott. *
- Ezt egy olyan ... hmmm ... valakitől kaptam, aki nem igazán szokott "normális" ajándékokat küldeni. Ezért gondoltam, biztos tud ez is valami trükköt, nem csak szimpla fali dísz.
* Közben a tartalomjegyzéket kereste a lexikon hátuljában, de nem volt benne ilyelymi. Gondolta, a könyv bizonyára azokból az időkből származik, amikor még nem találták fel a tartalomjegyzéket. *
- Akkor gondolom, most kénytelen leszek elolvasni az egészet. Na nem baj, szeretek olvasni...
* Sóhajtotta, pedig azt remélte, hamar végez aznap a könyvtárban. *
* Hirtelen eltűnt minden szomorúság az arcomról majd megveregettem a fiú hátát mosolyogva.*
- Ha nem haragszol akkor jó. Megkönnyebbültem.
* Azzal a könyvbe nézett.*
- Nem csak sima fegyverek. Ebben megtalálod Mózes botjának leírását Erisz arany almájának titkát és a töviskoronát meg egyéb csecsebecsékről szóló dolgokat. Ha az én véleményemet kérdezné bárki nem tenném olyan helyre ahol az emberek megtalálhatják. Eléggé veszélyes ránk nézve.
* Néztem a könyvre majd kirázott a hideg. Még az én bűzéremnek is a pontos lírása benne van. de te mit is keresel ebben a könyvben?
- Ahhh... Nem... Csak nem szeretem, hogyha olyannak néznek, mint a többi egyszerű macskát, aki nem tud magán uralkodni...
* Egy olvasó asztal mellé lépett, és ráhelyezte a könyvet. Por szállt fel a lapok közül, annyi, hogy rögtön köhögnie kellett tőle. ~ Itt nem ismerik a tollseprűt még hírből sem? - kérdezte bosszúsan gondolatban. ~ Vagy a takarítóknak sem volt kéznél egy létra ~ Azzal az elején nyitotta fel a kötetet. *
- Miért is mondtad, hogy ez érdekes olvasmány? Ősi fegyverekről szól...
* Mikor végeztem az átfésüléssel leszálltam a könyvre ami a fiúnál volt majd szomorkás arcot vágtam.*
- Bocsánat ha megbántottalak... Haragszol?
* Eléggé instabil érzelmi világom volt az új medál miatt vagyis inkább az álcám volt az aki érzékeny volt mindenre. Egy ideig még a könyvön csücsültem majd lerepültem róla és vissza változtam.*
* Motyogta miközben az akrobatamutatvány a könyvespolcon című műsorszámot figyelte, kissé félredöntött fejjel, majd végignézte, ahogyan a lány egyszerűen átváltozik denevérré. *
* Kivadásztam neki a könyvet amit akart. Elolvastam a címét amin kicsit meglepődtem majd le dobtam neki.*
- Vigyáz van súlya... Érdekes olvasmányt választottál magadnak. És ha már úgyis itt fent van dolgom akkor miért ne én másszak?
* Másztam volna tovább de a könyvek úgy voltak elrendezve hogy nem bírtam volna megkapaszkodni. Nem volt mit tenni denevérré változtam majd úgy haladtam felfelé.*
- Remélem nem vagy éhes... Az unokahúgomat egy macska ette meg...
* Tette zsebre a kezét, majd jobbról a tizenharmadik kötetre mutatott, amelynek ezüst borítója volt, és legalább ezer lapja. Egy ideig ellesz vele, míg átolvassa. *
- Én, meg kisebbfajta kutatómunkát végzek...
* Magyarázta, és refelxből megérintette a zsebében lévő fegyver átforrósodott pengéjét, és markolatát, mintha attól tartana, hogy elveszítette, amire persze nem sok esélye volt. *
- A vámpírok két lábon járó lexikonok. Vagyis az idősebbek... Ami azt illeti nincsenek nagyon ugyan is fel lesz az egész újítva szóval a könyveken és pár széken kívül mindent elvittek de ha akarod leszedem neked. Ott fent még úgyse néztem körül.
* Azzal neki álltam felmászni a polcon majd végig néztem a könyveken.*
- Melyiket akarod? Van egy pár régi de mégis érdekes kötet idefent.
* Éppen nagyban lesett egy épkézláb létrát, mikor valaki nekiment. Kishílyán hátraesett, de azért sikerült állva maradnia. *
- Hát, rád nem számítottam...
* Mérte végig a lány aki neki ment, és akire a legkevésbé számított, hogy összefut vele még az életben, tekintve a múltkori akcióját. *
- Nem gondoltam volna, hogy a vámpírok is járnak könyvtárba... Én éppen létrát kerestem. Nem találkoztál eggyel véletlenül, ami még magasságában tekintve is megfelel?
* Napok óta a könyvtárban voltam még az újévet is ott töltöttem. A pár napja érkezett telefonhívás eléggé felzaklatott hisz egy olyan könyv tűnt el mely felbecsülhetetlen volt a nem emberi lényeknek. Már a raktárban is felforgattam mindent még a pókhálók is rám ragadtak de nem törődtem vele csak kerestem. Olyan mérges lettem hogy még az egyik polcba is sikerült belerúgnom ennek hála az összes könyv rám zúdult és maga alá temetett.*
- Jól kezdődik az évem...
* Mikor kimásztam a könyvek alól kimentem a raktárból de épp nekimentem valakinek.*
- Bocs nem figyeltem.
* Mikor jobban megnéztem ismerős volt valahonnan.*
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
* Körbenézett a helyen. Meglepődött ugyan, de nem látszott rajta. *
- Ühüm... Szóval mindent varázslat véd... Az emberek pedig mindigis vakok, és felfoghatatlanok voltak számomra, még akkor is, mikor még közéjük tartoztam, és a fajuk teljesen élhetetlen. Van egy olyan érzésem, hogy aki lenyúl egy mágiával védett vámpíros könyvet, az nem igazán ember.
* A tekintete elidőzik egy darabig a könyvespolcok új arculatán. *
- Ma nem vagy padrugdosós hangulatodba, hmm? Mert legutóbb amikor olyan kedved volt, én raktam vissza a padot a helyére...
* Huncut mosoly jelenik meg az arcán, merthogy egy percig sem bír meglenni pimaszkodás nélkül. *