- Már nem divat titeket irtani feleslegesnek tartjuk úgyis mások már rendesen megtizedeltek titeket. Ami meg a város illeti hát nem is tudom a várost talán nem de az itt élő nők lelkét biztosan...

- Hát akkor lazán megennéd a várost..

* Gondolkoztam majd felfogtam a mondat elejét is. Ránéztem*

- Ti is írtottatok minket? Hát remélem nem vettél fel a kivégzendő démonok listára.

- A fajtám előszeretettel irtotta a tiédet a lelkek miatt. Ha pl én 10-15 lelket olvasztanék magamba egyre többet és többet akarnék és egyszer csak ámokfutásba kezdenék. Legyen az ember vagy nem ember ha rendelkezik lélekkel minden áron meg akarnám szerezni azt. Olyan mint valami kemény drog. 

- Talált. Mellesleg nem biztos, hogy a nemesiek közül fogsz majd még látni, mióta vadásznak ránk alaposan lecsökkent a számunk, a félvéreké pedig annál inkább.. Na, de maradjunk nálad. Szóval ha túl sok lelket szívsz magadba baj lesz. A baj alatt mire gondoljak?

- Valószínűleg a kontinensen az egyetlen élő példány vagyok. De a démonoktól eltérően nekünk nincs szükségünk folyamatos táplálkozásra elég hetente egy lelket elfogyasztanunk mert ha esetleg túlzásba esnénk annak katasztrófa lenne a vége.

- Halálfaló? Tény és való, nem hallottam még rólatok, de nem gondoltam, hogy van még egy csoport akik lelkekkel táplálkoznak. És te vagy az egyetlen a városban, igaz?

* Mentem utána kívánsian, mikor felzárkóztam mellé, nagy szemekkel tanulmányoztam*

- Ugyan kérlek. Nem vagyok démon sőt nem is lehet a fajtámat a démonok köze sorolni. 

- Ez aztán válasz. Na, de nem kell rögtön nagyon komoly dologra gondolni. Én csak arra lennék kíváncsi, hogy mi vagy te. Egy lélek szagát érzem rajtad, talán te is démon vagy?

* Néztem rá kérdőn miközben nyugodtan áldogáltam vele szemben.*

- Kérdez bátran. Úgyse tudsz meglepni egy kérdéssel sem már mindet feltették. 

- Köszönöm a segítséget.

* Vettem ár a könyvet majd továbbra is figyeltem.*

- Kérdezhetek valamit? Persze, ha nem szeretnél majd válaszolni megértem.

- Értem. Akkor nézzük miből válogathatunk.

- Köszönöm..

* Majd mikor megálltunk és végigmutatott a sorokon elgondolkoztam*

- Leginkább olyan könyv kéne ami elemi mágiával foglalkozik.

- Sajnálom de én nem itt dolgozom de szívesen segítek ha szeretnéd.

- Igen. Gondolom itt dolgozol és azt szeretném megkérdezni, hogy mágiával kapcsolatos könyvet hol találok?

* Néztem rá majd megbizonyosodtam róla, hogy rajta érzem a szagot.*

*Mikor éreztem hogy valaki a vállamhoz ért levettem a fülhallgatót és mosolyogva megfordultam.*

* Egy ideig csak néztem rá majd vettem a bátorságot és odamentem hozzá*

- Zavarhatok?

* Majd volt egy olyan sejtésem, hogy meg sem hallot a fülhalgató miatt. Hogy mindenképpen észrevegyen megkocogtattam a vállát.*

*Megigazítottam a nyakkendőmet majd magamhoz vettem a papírjaimat és a könyveket majd egy sarokban lévő asztalhoz ültem  feltettem a fülhallgatót és olvasni kezdtem a könyvet közben meg szorgosan jegyzeteltem. *

* Épp akkor mentem be a könyvtárba mikor a raktárból egy srác lépett ki. Ha nem lennék démon lazán rávágtam volna, hogy csak egy itt dolgozó, ám mivel mégis csak démon vagyok éreztem a friss lélek szagát s ekkor megkordult a gyomrom.*

*Csak néztem ahogyan elrohant mellettem. Mosolyogni kezdtem majd intettem. Mikor már nem láttam oda mentem egy nőhöz aki ott dolgozott és megkértem udvariasan hogy hozzon ki nekem egy ritka könyvet a raktárból.  Hamar be is ment és én utána. Bezártam az ajtót és megragadtam a fiatal nőt majd a homlokához tettem a számat. Olyanoknak akik nem ismernek azt mondanák hogy egy szimpla puszi volt de valójába a lelkét szívtam el. Az ismeretlen nő szépen lassan elsápadt és össze esett. Hasonló volt egy múmiához vagy valami aszott gyümölcshöz de nem izgatott. Össze csaptam a kezem majd meghajoltam a tetem felett.*

*Ránéztem a könyvtár órájára.* - Már ennyi az idő! Te jó ég el késem a hajómat. *Kapkodni kezdtem a kiborult könyveket, majd fel pattantantam.* -Örültem még egyszer a találkozásnak, rmélem lesz még szrencsénk egymáshoz.* Ezzel meg hajoltam és elrohatam.*