- Eredetileg meg akartam rázni de leugrottál így nem volt esélyem rá. 

* Lehunytam a szemem. *

- Furcsa teremtmény vagy... * - csóváltam a fejem. * - Ha annyira szereted a viccet nyugodtan hagyhattad volna, hogy lepotyogjak a létráról. Hátha pofára esem...

- Nem vagy vicces. 

- Nagyon vicces, de én szeretem meg is ismerni a hölgyeket * - motyogtam, és hátrébb léptem. ~Ez a lány készül valamire, az tuti, és ebben a városban nem árt felkészülni a legroszabbra sem~ súgta egy hang a fejemben. *

- Férfi vagy használd a fantáziádat. 

- Khmm, ezt meg mire véljem? * -kérdeztem gyanakodva. *

-Van kedved játszani velem? 

* Amikor meghallottam a sikoltást, már tudtam, hogy valami nincs rendben. *

- Mi ez az egész? * - kérdeztem ingerülten. A kabátomba nyúltam a pisztolyomért, hogy szügség esetén használhassam, aztán rájöttem, hogy nincsen pisztolyom... *

*Nagyon ellenálló volt a nő ami nem tetszett hisz így elrontja a játékomat. Mosolyogni kezdtem majd megszorítottam a fonalakat amitől a nő felsikított.* 

* Némán bámultam a nőre. Nem értettem miért kér tőlem segítséget. Amikor körbenéztem, hogy vajon mi lehet a baja, egy lány vettem észre, aki éppen egy könyvespolc tetején ült. ~Na ilyet se látni minden nap~ gondoltam, *

*A nő még mindig a létrát szorongatta majd lassan megfordította a fejét és a férfira nézet majd előre bukott mintha elvesztette volna az egyensúlyát. Kis idő után meghúztam a fonalat hogy kiegyenesedjen kicsit. De a nő megszólalt.* 

- Ohh köszönöm... * - mondtam a nélkül, hogy lenéztem volna. Megragadtam a könyvet, és leugrottam a létráról. *

- Köszönöm * - ismételtem meg mégegyszer a nőnek, aki a létrát tartotta. A szeme teljesen üres volt, és kifejezéstelen, mintha egy zombival néztem volna farkasszemet. *

*Ahogyan irányítottam a nőt észre vettem egy férfit aki épp akrobata mutatványra készült vagy csak megunta az életét. Oda irányítottam a nőt aki megfogta a létrát majd üveges tekintettel tekintett fel a férfira."  

* Elindultam a célterület felé. Ott volt egy egész polc, tele mítikus teremtményekről szóló könyvvel. Találtam is egy kedvemre valót, egy jó vastag kötetet, legalább 1000 oldalast. Na persze a legmagasabb polcon kellett neki lennie. Találtam is egy létrát, aminek persze fél lába kitölrt, és azon nyújtózkodva próbáltam leszedni a könyvet. *

* Bevetettem magam a könyves polcok közé majd egy nőt pillantottam meg. Unalmasnak tartottam az olvasást ezért kivetettem a hálóimat a nőre majd felugrottam a polc tetejére és onnan kezdtem el irányítani.* 

- Mondja, van itt valami könyv a különleges lényekről? * - fordultam a könyvtároshoz. *

- Az igazság érdekli, vagy a legenda? * - kérdezett vissza unottan.*

- Az igazság.

- Balra, hetes polc.

* Elindultam, amerre a könyvtáros mondta. *

* Épp sétáltam a régi macskaköves úton ami egy könyvtárhoz vezetett. Eléggé unalmasnak látszott de azért bementem. komisz mosoly ült az arcomon. *

* A városban találtam egy könyvtárat. Felsétáltam a lépcsőn, és megcsodáltam a bejárat előtt díszelgő nagy oroszlánszobrokat. Tekintetemmel folyton a mozdulatlan oroszlánokat figyeltem. Miért olyan ismerősek? *

- Bemenjek? * - kérdeztem magamtől hangosan. * - Miért is ne?

* Benyitottam az épületbe. A nagy ajtó meglepően hangtalanul tárult ki. *

*Elfogadtam a kéznyújtást majd megráztam.*

- Oh, valóban, illetlen dolog tőlem. A nevem Shizuka. Örvendek a találkozásnak Jeremi.

* Majd felé nyújtottam a kezem*