*Még jó hogy elszaladtam. Akkora késztetés volt bennem, hogy letépjem azt a bájos kis fejét a helyéről. Dícséretre méltó, hogy még ebben a helyzetben is meg álltam. Hiszen hónapok óta küzdök egy ember feletti éhség érzésével és pokoli nehéz meg állni ha még ingerelnek is, főként ha normális próbál lenni a macska. És lehet hogy kellemetlen a szám szaga mivel ettem, de koránt sem olyan mocskos, mint annak a lánynak. Így nyugtatgattam magam, azán egszer csak meg álltam mikor elég messzire értem, majd ki kiabáltam magam.*
*Az esés közben Requirem teste mellett támaszkodtam meg a két kezemmel, majd lassan elkezdtem felállni ismét*
-Elnézést! Nem állt semmit szándékomban magára esni. *nyújtottam ismét a kezem Requiremnek*
*A cicusra nézve sóhajtok* -büdös a pofád...*mondom majd ahogy elszalad forgatom a szemeim...és még gyáva is...Victor kezét megfogva felakarok állni de jól megycsuszva csak magamra rántom véletlen*
*Én csak fegyvert fogtam a párducra, aztán látva, hogy az nem akar kárt okozni Requiremnek hagytam elmenni és a nőhöz lépve a kezemet nyújtottam neki*
-Jól van? *kérdeztem meg végig az erdőt kémlelve*
*Mordultam fel igazi párduc hangon. Meg sem várva a válaszát leterítettem és csattogtatni kezdtem a fogam, a nyálam csak úgy patakokban csurgott az alattam fekvő arcába. Majd leugrottam róla és elszaladtam.*
-Pedig a gazdád hajad szálát sem állt szándékomban meggörbíteni.. mert, ha azt akarom, akkor nem késsel megyek.. ,hanem ezzel.. *mutattam a hátamon pihenő gépkarabélyra jelezve, hogy tényleg nem volt célom bántani Rosariot annó, majd ismét Requiremhez szóltam*
-Technikailag de, hisz testőrnek vettél fel..azért fizetsz, hogy helyetted haljak meg.. *mondom komolyan*
*Elkaptam az egeret, egy kicsit ropantottam rajta majd egészben lenyeltem.*
- Köszi, meg volt. *Mosoly* Tudodjátok ti milyen régóra követtem az ebédem? Amúgy emlékszem rád csóka. Tudom hogy meg haraptalak, de kés volt nálad és fenyegetted a gazdám! Nem hagyhattam. Jogos harapás volt.
-Azért remélem most nem a kezem lesz az áldozat, mint legutóbb a kocsmában... *emlékeztem vissza a megkísérelt zsák vissza szerzésemre*
-Felőlem aztán megeheted! Láttam már elég vért, az a pici nem oszt, nem szoroz! *mondtam oldalra lépve óvatosan, hogy utat adjak Maorinak és ezzel egyetemben Requiremre néztem*
-Parancs! Értettem! *hangzott az egyértelmű válaszom a nő felé, immáron komoly arckifejezéssel*
- Örvendek. *Húztam fel a számat mosoly képp bár ez egint inkább valami jól kinérő vicsorítás lett.*
- Vacsora? Te? Nyahuhuhuuuuuuuu ,* Kicsit össze szedtem magam.* - De jó hogy mindenki ismer, dobom el magam. * Majd oldalra vágtam magam és megint röhögtem egy kört.*
- Látszik hogy nem tudtok ti semmit. Én már rég nem eszem embert. Fogalmazzunk úgy hogy fajtám vegája lettem. Kizárólagossan csak rovarokat, madarakat és rágcsálókat eszem. És hogy tőle mit akartam semmit, de attól ott igen.
*Mutattam Viktor lába között kuporgó kis egérre.*
- azottan ni, fini falat. Megehetem ugye?
*Kérdeztem nagy kerek szemekkel majd a fenekem az égnek toltam és riszálni kezdtem a farkam.*
-Senkit... csak kellett valami jó kifogás... és tiszteletem hölgyem! *szólaltam meg Maori felé fordulva és hátra lépve egyet, hogy én is növeljem köztünk a távolságot*
-Legalább nem leszek vacsora, vagy fadísz..*tettem még hozzá elmosolyodva és a térképet eltéve figyeltem tovább*
~De rossz józannak lenni... tudok értelmesen beszélni... *gondoltam közben*
*Így szép lassan le folytam a fagerincén a földre. Még a könnyem is kicsordult.*
- Ez jó. És még is kit akarsz te az isten háta mögött megadóztatni?
*Biccentettem oldalra a fejem. Ekkor meg jelent a spiné a bálról és irritatív megjegyzésére a fülem botját sem mozdítottam volna de a közbe vágástól villózni kezdett a szemem.*
- Szia esernyős lady. Tudod mi macskák érdekes szerzetek vagyunk.
*Köszöntem illedelmesen majd jobbnak láttam kicsit odébb menni.*
*Még jó hogy elszaladtam. Akkora késztetés volt bennem, hogy letépjem azt a bájos kis fejét a helyéről. Dícséretre méltó, hogy még ebben a helyzetben is meg álltam. Hiszen hónapok óta küzdök egy ember feletti éhség érzésével és pokoli nehéz meg állni ha még ingerelnek is, főként ha normális próbál lenni a macska. És lehet hogy kellemetlen a szám szaga mivel ettem, de koránt sem olyan mocskos, mint annak a lánynak. Így nyugtatgattam magam, azán egszer csak meg álltam mikor elég messzire értem, majd ki kiabáltam magam.*