- Megőrültél? Nekem több esélyem van túl élni mint neked.

*Kiabáltam rá nagyon komolyan a két szemeközé meredve.*

- Nem tudodom hogy az ott mi de elég vészjósló a hangja és ha ilyen félelemtes akkor az nem lesz semmi.

*Nem bírtam tovább a feszkót, de sanáltam a ruháim, ezért gyors levettem őket amíg Viktor nem rám figyelt és átváltoztam tigrissé. Meg ráztam a hatalmas pofám és a lendülettől az egész bundám végig rándult.*

- Így kicsit kényelmesebb és kevésbé félelmetes.

*Mellé léptem. és vicsorogni kezdtem.*

-Ha mégis, akkor marad a B terv: Harc az utolsó leheletemig... Te pedig szépen elmész szóni a városiaknak, hogy mit találtam.
*Néztem Maorira komolyan, közben a pisztolyról lassan átváltottam a hátamon pihenő fegyverre.*
-Remélem csak feleslegesen vagyok ideges és csak valami semmiség lesz.. 
*fejezem be ismét előre nézve, közben előttem mozgásra figyeltem fel, amire megtorpantam és a hang irányába céloztam.*

- Reméljük hogy egyik sem. De ha még is akkor mihez kezdesz?

*Kérdeztem egészen komolyan. Közben az én testem is meg feszült idegességemben és minden szőr szálam az égnek meredt.*

- Biztos hogy neked ez az izé fog kelleni? Csak mert valami nagyon nem tetszik.

-Én csak azt érzem, hogy találtam valamit... Remélem azért nem lesz ólomálló.. vagy higany... *mondom komolyan, közben lassan haladtam előre pattanásig feszült izmokkal, készen arra, hogyha kell gyorsan célozzak és lőjek*

- Mondjuk jó magam is ember csak ha minden jól megy akkor 9szer van kb 120 évem. *Elmosolyodtam de csak hogy leplezzem a feszültségemet.* - Te is érzed hogy valami nem stimmel úgye? *nem kellett mondania semmit, a reakciója mindent elárult. Már csak az kérdés hogy mi felé közeledünk vagy inkább közeledett felénk?*

-Nagyon jó nekünk embereknek... olyan vagyok, mintegy papírsárkány a szélviharban... *mondom mosolyogva, majd megtorpanva és elkomolyodva folytatom*
-Nem nagyon tetszik ez nekem.. előre megyek! *ezzel a mondatommal egyetemben el is indultam, közben a pisztolyért nyúlva és a kezembe is véve azt*

- Úgyan már. Annyira nem is voltam az mint szoktam. * Kiült az arcomra a sátáni vigyorom.* - Értem. Szóval te nem vagy a hírtelen változás híve. Ez mondjuk valahol érthető a kiképzésed révén. De tetszik hogy ilyen spontán fogod fel az életet. Jó nektek embereknek. *Elmerengtem kicsit és közben sovárogva néztem ki a fejemből. * - Vicces hangzik. *Mosolyogtam rá kedvessen. Mivel tudtam hogy hol vagyunk eluralkodott rajtam egy alig észre vehető feszültség. De követtem tovább. *

-Nézd már a perverzet... a kilátásban pedig egyenlőre nem sok van.. azt tudom, amit tanultam: Az pedig az, hogy szolgáljak és védjek. Egyenlőre inkább vagyok olyan, mint aki eltévedt egy sűrű erdőben... Azt tudom, hogy először megkeresem azt, amit kértek tőlem most... aztán meg majd kiderül idővel mit hoz a sors... Legfeljebb én leszek az új cirkuszi attrakció a 100 éves szűz... *mondom nevetve, lassan és céltudatosan haladtam a fák között, bár a valóságban csak a térkép alapján belőtt irányt követtem...*

- Nem mondod. Ez azért nagyon durva.

*Majd elmosolyodtam az ejtőernyős kijelentésén.*

- És gondoltál már rá amióta "halott" vagy hogy legyél egyel? Vagy szűzen szándékozod leélni az életed?

*Majd kicsit belegondoltam hogy ez talán túl indiszkrét.*

- Tudod mit nem is érdekes. Inkább arról beszéljünk, hogy most hogy szabad ember vagy független a katonaságtól, mit tervezel a jővőben? Va e kilátásban család, barátok vagy más egyéb? Vagy te inkább amolyan kalad vágyó típus vagy?

-Nekem maximum az ejtőeernyőakrobatika volt az életemben... és hogy mit keresek itt? Ha a hadosztályod eliminálja a természetfeletti, akkor a hadseregnek nem éri meg újra beépíteni téged egy másik hadtestbe..., így most amolyan nemhivatalosan leszerelt állapotban vagyok.... alias én már nem létezem, halott vagyok a feljegyzésekben....
De nem, nem voltam még úgy nővel... legalábbis nem emlékszem, hogy voltam volna úgy együtt lettem volna valakivel is. Viszont lepedőt bűvöltem eleget... ejtőernyők miatt....
*Mondom mosolyogva és tovább sétálva. A jobb kezem közben lassan elengedte a pisztolytáskát*

- Értem. Szóval ti/ te ilyen szuper katonákká lettetek kiképezve. Amennyire egy embert lehetséges. De ha olyan veszélyes vagy akkor mit keresel itt? Egyáltanán a tagja vagy még vagy leszereltél?

*Majd kicsit gondolkodtam.*

- Mondjuk így már érthető hogy nem vagy hozzá szokva a látványunkhoz. De azért nővel úgy már csak voltál? Vagy kimaradt az életedből a lepedőakrobatika?

 

-Hát fogalmazzunk úgy ,hogy nem nagyon szerettek minket kiengedni a laktanyából, mivel annyira ölésre képeztek, hogy veszélyesek voltunk a civilekre... túl veszélyesek... Az kéne még csak, hogy papi katonaság legyen...
Arról nem is beszélve, hogy nem voltak köztünk nők érthető okokból... Speciális alakulatoknál jobb,ha nincs nő, mert ha elfogják.. khm...*mondtam komolyan és közben tovább sétáltam tovább. Kezem nem mozdult a pisztolyról, nem Maori miatt, csak megszokásból voltam ilyen ugrásra kész*

- Akkor sem lesz semmi gond. Nem vagyok éppen hétköznapi ember. Ha nagyon nem találnánk akkor segítséget fogunk kérni, magától az erdőtől.

*Mosolyodtam el. Majd meg akadt a szemem a pisztolytáskán pihenő görcsös kéztartáson, így gondoltam kicsit lazítok a helyzeten és beszélgetést kezdeményeztem.*

- Amúgy miért nem vagy nőkhöz szokva? Attól hogy valaki katona még nem fogad cölibátust. Vagy ez valami papi katonaság?

*Nézte rá érdeklődve miközben haladtunk.*

-Ha nincs mágiával védve..., ha meg védve van ,akkor végigkereshetem az egész erdőt... Nem volt kellemetlen, ha ennyi zavarna, akkor nem vonulok be...  Bár lehet, hogy nem fogok annak örülni, amit találok...*mondtam mosolyogva és megindultam az erdőben sétálva. Közben a jobb kezem végig a pisztolytáskán pihent*

- Oh értem. Hát bocsánat a kellemetlenségekért és hogy viccet csináltam belőle.

*Elkomolyodtam és egy kicsit el is szégyeltem magam.*

- Értem én. Ebben az estben mire várunk? Essünk neki és keresük meg. Ha emberi cucc és nincs esetleg mágiával védve akkor megtaláljuk.

*Mondtam felbuzdulva, közben oda sétáltam mellé.*

-Hát semmi gond.. csak hogy is fogalmazzak... nem nagyon vagyok nőkhöz szokva... *mondom elkomolydova*
-És,ha jól tudom nem pontosan katonai eredetű dolgot keresek.. inkább csak emberi eredetűt... Az meg.. abba a helyzetben az tűnt a legjobb ötletnek... *teszem hozzá ismét elmosolyodva, közben lassan az arcom ismét felvette a természetes árnyalatát*

- oh, hát sajnálom. De az én létformám ezzel jár. Nem szertném felhasználni az összes energiám macskaként. Muszály. Amúgy nyugodtan nézhetsz. Nem szoktam zavartatni magam. 

*Mikor ránéztem láttam hogy full vörös a feje. Erre felnevdtem.*

- Nem tudom mi olyan zavarba ejtő hiszen sosem vagyok meztelen.

*Közben felhúztam a ruhákat.*

- Félre ne érts, jó az ha valaki tud magára vigyázni, főleg ha csak szipla ember. Ami pedig a dolgot illeti segítek, de csak mert a múltkor meg nevetteél. Viszont erről nem mesélt nekem az erdő hogy itt lett volna bármikor hadsereg.......de tudom kihez fordulhatunk aki öregebb lény talán mint bárki a városban.

*Én közben reflexből félrenéztem látva az átváltozást*
-Nem kéne így átváltozgatni... zavaró tud lenni... *mondtam enyhén motyogva, hisz eléggé zavarbaejtő volt a látvány*
-Az pedig, hogy figyelek az megszokás, nem tehetek róla.. , ha nem lennék ilyen akkor már nem lennék itt... tényleg nem tudom pontosan mit is keresek.. csak azt tudom, hogy van itt valami, amit meg kéne találnom.. tudod.. a hadsereg néha nagyon pontos definíciókat tud adni a feladatodról...illetve a kéréseiről... *mondom mosolyogva, közben pedig próbáltam eltüntetni a pírt az arcomról...*

- Nehogy azt hidd. Neked sem kéne alábecsülnöd az erdőt. Tudod ez hely él. Rengeteg minden lakik itt és van amihez a fegyver nem elég. És akár hiszed akár nem, talán ha másban nem is de abban segíthetek hogy ne egyenek meg.

*Kicsit mg vakartam a fejem majd félre biccentettem.*

- Hát én szeretem a relytéjeket. És sosem voltam utolsó a megoldásokban.

* Vigyorodtam el.*

- Da ha nem hát nem, erőltetni sem szoktam semmit.

*Majd visszaváltoztam emberré.*

- Oh és még valami, a macska érzékeim sosem hagynak cserben. Mellesleg nem én becsülök alá másokat ha nem ők engem. Sok mindent meg éltem már.

*Odébb mentem 3 fával és a negyedik tövéből elő vettem az elrejtett ruháim.*

- Milyen jó hogy tele van ruhákkal az egész erdő. *Mondtam halkan és elmosolyodtam.*

-Őszintén?.. Ha tudnám pontosan mit is keresek, akkor már megtaláltam volna valószinűleg... *nevettem el magam, de azért még figyeltem tovább*
-Az biztos, hogy olyan dolgot keresek ,ami évszázadokon át el volt rejtve és védett helyen van.. az is biztos, hogy nem itt. Az ellenséget meg sose becsüld alá, hiszen nem tudhatod, hogy milyen trükkökkel áll elő... *fejezem be a mondandóm*