-Beljebb mentem,  láttam Shizut és Heit a szikla szirtnél. Hei-nek a viselkedése fura volt nem értetettem miért fog a  kezében kettő darab tört.

Ahogy haladtam az erdőségben, hirtelen mintha hangokat hallottam volna. Elég messze voltak, csak azért hallottam őket, mert sötétben az összes érzékem kiélesedik. Úgy döntöttem, közelebb megyek, megnézem magamnak mi történik. Hamarosan megláttam pár embert a fák között. Éppen nagyban beszéltek valamit, így gondoltam úgysem vesznek észre, nem én vagyok a legfurcsább dolog az erdőben, ezért oda álltam, tőlük körülbelül három méterre, és egy nyárfa törzsének támaszkodtam. Az egyikük mintha megérezte volna a jelenlétem, de látni nem látott, ami előnyömre volt. Aztán egy tőrrel kezdett hadonászni, bár nem sok esélyt láttam rá, hogy eltalál. Azon gondolkoztam, hogy megvicceljem - e, mert habár az érzelmeimet igen, a humorérzékemet még nem veszítettem el.

- Szóval te ezt az egészet egy leckének szántad? 

- Nem szép amit csinálok? Szerintem Egyenletesen fekszem és nem foglalok sok helyet emellett szeretek sütkérezni a holdfényben ebben nem tudom mi a nem szép. Amúgy meg amit te csinálsz az nem szép. *Azzal a kezébe nyomtam a kardot.* - Életélen, Tompa, használhatatlan és még sorolhatnám. Kicsorbult az éle az évek folyamán. Emellett meg... * Megfordultam és elmentem a lány mellet majd a sötétségbe kezdtem bámulni de nem láttam semmit. Elő húztam a két pengéjű törőmet és vártam.  Tisztán éreztem hogy valami van előttünk de nem tudtam mi ezért a legrosszabbra készültem. *

* Mikor meguntam az erőm arra használtam, hogy kiszúrjam Hei-t. Nem is kellet hozzá nagy erőfeszítés, eléggé könnyen észrevehető helyen volt. Pár másodbert alatt már ott álltam s fölé hajoltam. Morcosan néztem rá.*

Ahogy haladtam észak felé, megláttam a messzeségben egy hatalmas erdőséget. - Hát igen, ezt kerestem - sóhajtottam. Beléptem a fák közé, ahol ha lehet, még nagyobb sötétség uralkodott, ami engem természtesen egy cseppet sem zavart. Beleolvadtam a sötétségbe, gondoltam így sokkal észrevétlenebbül tudok közlekedni. Mindenhonnan figyelő tekinteteket éreztem, de tudtam, hogy amíg nem ér fény, ők nem láthatnak engem, legfeljebb a jelenlétemet érezhetik. Néhol szempárokat láttam világítani a sötétben. Már készültem a harcra, talán nem is olyan sokára szügségem lesz egy kis mágiára is, bár azt utáltam használni. Sokkal inkább szoktam használni a testi erőmet. Ahogy tovább mentem, már egyáltalán nem látszott az esti égbolt. Az erőm megnövekedett. Bár még azt sem tudtam mit keresek, bizakodóan vágtam neki az éjszakának.

- Úgy látom feltalálta magát. A végén még nem is veszi észre, hogy eltűntél. * Néztem a pengére majd az erdőt kezdtem bámulni hisz mindent beláttam majd egy homályos hőképet láttam a fák között. Megvakartam a maszkomat bár értelme nem volt és elfeküdtem oldalasan. Könyökölve néztem a műsort aztán unalmasnak ítéltem meg és ásítozni kezdtem.* - Úgy érzem reggelig itt fogok lenni. *Azzal az arcomba húztam a kabátom gallérját.*

*Éppen indultam a haza felé vezető uton mikor meg pillantottam, hogy valaki repked az erdőben. 

* Mikor láttam, hogy a mágiám szerte foszlott sóhajtottam. - Aljas kis vérszívó..- Morogtam majd leugrottam a trollok közé. Vettem egy nagy levegőt majd elvigyorodtam.*

- Mágia? Nem rossz de nem ér csalni. * A sziklába karcoltam egy mágikus kört és a környélen két km-és körzetben megszüntettem a mágia használatot.* - Na és most mi lesz?  Meddig bírod ki a kardod nélkül? *A szikla szélére ültem majd le fogadtam a lábam és figyeltem ahogyan a Trollok egyre többen és többen törnek elő a fészkükből. * -Lehet hogy mégis csak kellene neki segíteni? Te mit gondolsz? *Néztem rá a kardra mely már halványan fényleni is kezdett.* - Látom kezded megérteni mi a célom. Bárcsak a forgatód is ilyen eszes lenne mint te. *Azzal végig húztam az ujjam a pengén melynek alig volt éle.* - Ajaj már a pengéd is eléggé csorba. talán ha kicsit másképp állnának hozzád sokkal élesebb lennél.

- Hogyan? 

- Egy szóval se mondtam hogy meg akarlak védeni. És egyébként is neked hogy esne ha egy személlyel kéne lenned már kitudja milyen rég óta és veled jóformán csakis a nagy bajban kérné a segítséged? Nekem ez eléggé rosszul esne. Talán így megértem mit érezhet a kardodban rejlő személy. * Majd a háta mögé mentem és eltűntem. Kicsit messzebb mentem egy magas sziklára ahol rá láttam ahol a lány állt és figyeltem mire megy majd egyedül a Trollok ellen ugyan is több fészekaljnyi is volt a környéken.  Elfeküdtem a hűvös kövön és a csillagokat kezdtem el bámulni. Épp hogy lehúztam a maszkomat hogy egy pillanatra érezzem a fűvős friss levegőt majd egy Troll harci kiáltására lettem figyelmes.* - Nahát elkezdődött végre.  Vajon mire mész a kardod nélkül egymagad? * Néztem rá a kezembe lévő kidolgozott pengére.* 

* Nagy szemekkel néztem rá majd a kardra.*

*Sóhajtva elvettem a kezem majd megcsóváltam a fejemet. * Ha annyira jó vagy mint mondod akkor rám nincs szükséged de viszont a kardodra vigyázhatnál kicsit jobban is. * Ekkor már a kezembe volt a kard és a fülemhez tartottam.* - Milyen keservesen sír szerencsétlen. Jobban meg kéne becsülnöd azt aki az életedet édi. a végén még belefárad és hadja hogy meghalj.* Végig néztem a pengény mely a kezembe vibrálni kezdett már akkor mikor ellöktem a torkomtól.*

- Nem igazán szokásom elfutni ilyen kis jelentéktelen dolgok miatt. Eléggé nagy lány vagyok, meg tudom magam védeni, nem csak dísznek van az oldalamon ez a kard.

- Épp haza felé tartok. Az erdő szélén van a házam nem messze. Nem volt kedvem megkerülni így át akarok vágni rajta.  *Majd északnak mutattam. * - Biztosan Trollok lesznek. Megvárják még rémülten menekülni kezdesz és egyedül leszel aztán lassan levadásznak. Lehet hogy kereket kellet volna oldanod a másik lét lánynak. * Nézetem ki össze szűkült szemekkel és vártam hogy mit reagál a dologra de nem hittem hogy elmenekül fejvesztve ha már volt mersze nekem támadni. A fejére tettem a kezem majd megsimogattam nyugtatás kép várva hogy mikor csap rá a kezemre mint egy kislány.*

- Álltalában nem szoktak így lelépni, de bizton nyomós okuk van rá.. 

*Elfogadtam a kéznyújtását majd megráztam.* - Rendben Shizu... Megjegyeztem. *Azzal a fák közül halk neszre lettem figyelmes. Szemeim egy kis bokorra meredtek mely tüskés gyökerei egyenesen felénk néztek. Nem igazán voltam oda a helyzetért. Zsebre tettem a kezem majd az egyre erősödő szél borzolta meg a fák koronáját. * - Mond csak a barátnőid mindig ilyen gyorsak? *Nézett Shizu mellé aki mellet eddig ott állt a két lány de már csak a porfelhő maradt utánuk.*

* Nagy szemekkel néztem rá majd elmosolyodtam.*

- Sajnálom de egyikőtök vére se elégítené ki a vágyaimat. * Mértem végig őket és mosolyogni kezdtem a maszk alatt.* Forgalmas a ma este úgy látom majd a szőke lány elé álltam a kezem a szívemre tettem és meghajoltam.* -Hei vagyok Kisasszony. Örvendek. * A másik lány viselkedése kissé furcsa volt a számomra bár ő hozzá is oda mentem és bemutatkoztam.*