- A félelem csak az agyunk szüleménye ha úgy nézzük. De lehet hogy Önnek is lenne mitől félnie. Akár átlagos akár nem. Ami meg a könyvet illeti már számtalanszor kiolvastam és nem tudom megunni. Csak azt bánom hogy az írót nem ismerhettem meg életében de igen szellemes egy egyéniség ahogy az eddigi beszélgetéseink mutatták.* Mosolyodtam el majd begomboltam a kabátomat is. Kicsit öregesen mozogtam hisz mindenem fájt.* - Bocsánat a lassúságomért kicsit megviselt a testem.

Megfordultam és elmosolyodtam. - Nos nem igazán félek. - oldalra döntöm a fejemet.- Veszélyes lények? - nevetek fel. - Ha nem tűnt volna fel Önnek, én egy átlagos teremtés lennék. - Nézek végig rajta és nekidőlök a kőnek, amin nem rég még ültem. - Már elragadott volna, ami akart volna..nem hiszem hogy bármi is veszélyt vagy fenyegetést jelentene számomra. - kacsintok rá. - A könyv milyen? - mosolyodtam el.

* A törések és a vágások koránt se gyógyultak még meg de inkább kimásztam a vízből mielőtt mindenemet látni amit nem kéne. Bele ugrottam a gatyámba majd mély levegőt vettem.*  - Köszönöm most már van rajtam nadrág.* Neki álltam felvenni az ingem. Lassan de biztosan begomboltam és megigazítottam.*  - Ha szabad megkérdeznem mi okból van itt? Tele van veszélyes lényekkel ez a hely a végén még valami elragadja

Elnevettem magamat. - Mégis mire lenne szégyenlős? - azzal felálltam és elfordultam, tiszteletben tartva a kérését. - Elfordultam.. - néztem a sötét fákat és vigyorogtam, és a kezemet a szám elé téve köhögtem egyet hogy ne kezdjek el  hangosan nevetni.

* A csontok nagyban ropogtak mikor egy női hang szólalt meg a hátam mögül. Igyekezte magam takarni ahogyan csak tudtam. Megfordultam majd Caroline kiszasszonyra néztem.* - Kérem kisasszony forduljon el vagy valami szégyenlős vagyok. Egyre vörösebb lettem a zavarba ejtő szituáció miatt*
 

Akartam egy flaskával a vízből, de mikor oda értem akkor ismerős ruhát láttam meg a földön, illata alapján ez az a fiú lehetett akinek a könyvet adtam. Raven azt hiszem. Le hajolt és igen ez ő volt, megérezve az illatát jobban, elmosolyodtam és biztos voltam benne hogy a vízbe úszkálhat, csak leültem egy nagy kőre és néztem hogy mikor bukkan fel. Nem kellett sok idő már a felszínre is jött, de épp háttal nekem. - Nocsak, nocsak. - mosolyodok el a férfi láttán. - Kit látnak szemeim. - vigyorgok rá.

* Kikapcsolódásképp megkerestem a híres gyógyító hatású patakot majd nem is húztam az időt nekivetkőztem és elmerültem benne. A legutóbbi harc során a síparadicsomba csúnyán megsérültem. A víz szinte azonnal elkezdett hatni. Kissé kellemetlen volt mikor a bordáim elkezdtem vissza vándorolni az eredeti helyükre de csendben tűrtem és vártam.*

Mindenki ott hagyott egyedül. Gondoltam úgyis jobb lesz egyedül megcsinálni azt, amiért jöttem. Nekiálltam végigkeresni az erdőt, közben eegy nagy erejű foltot kerestem, az energiatérben, mert egy olyan cuccnak, mint az Árnyak Pecsétjének, bizonyára nagy ereje van, hiszen a vilá összes fekete mágiáját erre jegyezték fel. De semmit nem érzékeltem belőle, illetve kisebb nagyobb energia áramlásokat találtam ugyan, de ezeket valószínűleg mágikus lények bocsáthattak ki magaukból, mert mind mozgásban volt. Pár órányi feszült figyelem után feladtam, és úgy döntöttem majd nappal visszatérek, ugyanis a legtöbb mágikus léény jobban kedveli a sötétet, a fajtámmal együtt. Közben azon gondolkodtam, itt van - e még egyáltalán a Pecsét, mert az is könnyen meglehet, hogy a lapot kitépő emberke megkaparintotta. De elűztem magamtól a sötét gondolatokat, és elindultam a város felé, ahol találomra elindultam egy utcán.

* Csak néztem utána majd a sötét alakra. Mivel láttam, hogy elggé magába merült sóhajtottam s felálltam, nyújtóztam majd csak úgy találomra elindultam, csak az volt a lényeg, hogy elmenjek erről a helyről. Ezentúl szerintem én is el fogom kerülni ezt az erdőt.  *

* Kivettem a zsebemből az órámat majd megráztam a fejem.* -Nem ismerem. De nekem most mennem kell.* - Azzal leugrottam a szikláról és a föld kissé kráter szerűvé vált körülöttem. Megindultam majd intettem.*-Na pá. *Majd eltűntem a sűrű növényzet között és elindultam haza. Eléggé messze járhattam már ezért levettem a maszkomat és egy furcsa elégedett mosoly húzódott az arcomon.  Elértem a házamhoz majd beléptem és bezártam az ajtót és elindultam átöltözni és úgy döntöttem hogy megnézem a híres könnyek tavát de most emberként nem pedig vámpírként.*

- Csak úgy süt belőled a kedvesség és az őszinteség. * Mosolyodtam el, azonban eme kedves mosoly kicsit más gondolatokat takart.*  Na midnegy... Ő ki? Egy ismerősöd? * Mutattam rá majd leültem és csak néztem őket nagy és kíváncsi szemekkel. A levegő érezhetően lehült eléggé hamar, a furcsa hangok felerősödtek éppen úgy mint a szél. A teliholt fölénk emelkedett s szinte vészjóslóan világította le ránk. *

*Megfordultam majd a fejemet kezdtem el vakargatni és megvontam a vállamat. * -Sajnálom hogy várakoznod kellet de mint látod nem vagyok egyedül így kérlek értsd meg hogy nem koslattam utánatok bár nem is lenne miért.* Komolyodott el a hangom és jeges tekintettel néztem a lányra. *

* Mikor landoltam sóhajtottam majd karba fontam kezeim s visszaváltoztam. Mikro még mindig nem jött le kezdtem furcsáni a dolgot. A szél egy újabb ismeretlent jelzett, komolyan néztem fel majd még vártam picit.*- Mégis mit művel oda fent egyedül..? * Sóhajtottam majd felugrottam a sziklára és már éppen csesztem volna le mikro megláttam az ismeretlen sötét személyt.*- Ha már lelöktél legalább told le a hátsód ne pedig vára-- Hm... 

* A vasgolyók szépen a tenyerembe gyűltek és vissza tettem őket a dobozba.*-Ezekre nem lesz már szükségem...* Azzal meg fordultam unott tekintettel bár ezt ő úgysem láthatta hisz a maszk az egész arcomat eltakarta csakis a vörös mosoly látszott a fehér anyagra festve mely egy szájat ábrázolt. Fáradt tekintetten néztem végig rajta majd elvigyorodtam és hátba veregetem kicsit.* -Nagyobb ellenállásra számítottam. Ki gondolta volna, hogy felfeded magad. *Elnevettem magam majd hátrébb léptem és zsebre tettem a kezem.*

- Hú de félek - és a hatás kedvéért ásítottam. - De jól van - azzal megjelentem a háta mögött. - Boldog vagy? - az arcomon titokzatos mosoly látszott, és érdeklődve figyeltem mikor fordul meg, és milyen lesz az arckifejezése. Közben a szakadék szélén álltam, a köpenyembe belekapott a szél. Éjféltájban lehetett az idő, de nem tudtam egészen pontosan meghatározni az időt, mert nem láttam az eget se a fák miatt.

-Egy nőnek kecsesebb jelenléte van. *Azzal az ökölbe szorítottam a kezem és a fémgolyók a levegőbe emelkedtek. - Mutasd magad és akkor nem lyukasztalak ki. * Majd felvettem  törőmet és vissza raktam az övembe. A golyók a testem körül kezdtek el cikázni majd apró elektromosság jeleit mutatták. Szemeimet forgatva figyeltem hogy mikor jelenik meg ha egyáltalán megfog. *

Az utolsó pillanatban félre ugrottam a felém dobott tőr elől. A hajigáló mögé álltam, a tőrével a kezemben. - Mondd csak, ha egy nő állt volna ott, akkor is eldobod ezt? - kérdeztem tőle, és magamban mosolyogtam. A földre tettem a fegyvert, a lábai elé, és felsőbbrendűen ránéztem, bár ezt ő valószínűleg nem érzékelte. - Egyébként nem képzelődtél - válaszoltam neki az előző kérdésére, habár valószínűleg csak költői kérdés volt. Nem tudtam vajon mit szólnak hozzám, de jó volt egy kicsit szórakozni. Közben az erdő fáit fürkésztem, a baljós fény teljesen eltűnt onnan. Nem tudtam mi volt az, de őszintén szólva nem is nagyon akaródzott megtudni.

* Mikor láttam hogy a lány földet ért még egyszer a hátam mögé néztem majd én is ugrani akartam de megláttam egy halvány kis fényt. Félre csúsztattam a maszkom így erősödtek az érzékeim. A fogaim lassan kitülekedtek a számból majd vissza illesztettem a maszkot és a holdra néztem.* - Héj! ti ott ketten láttok valamit arra? *Szóltam le a lányoknak. Mutattam magam elé majd leültem és lógódtam a lábam. Hirtelen elő rántottam a törőm és a mögöttem lévő fába állítottam mely pár méterre volt tőlem.*- Nahát elhibáztam vagy csak beképzelem hogy van valaki mögöttem?  *Kérdeztem magamtól halkan.*

Egy darabig még álltam a sötétben, azon gondolkoztam, vajon felfedjem - e magam. És bár a dolgom eléggé sürgős volt, végül úgy gondoltam, még várok egy kicsit, megnézem mit lépnek. Aztán megláttam egy kékesen derengő fénypontot a bokrok között amely nem tudtam mi lehet, de nem sok jót jelenthetett, az biztos szentség. Mindenesetre míg nálam volt az erőm, és a sötétség, addig nem lehet nagy baj. Közben végigmértem a társaságot, akikkel szembe néztem. Nem látszottak különösen veszélyesnek, bár tudtam, hogy nem mindig tanácsos külső alapján ítélni, főleg nem abban a világban, ahol semmi nem az, aminek látszik. A távolban pedig mintha farkasüvöltés hallatszott volna, bár ez is nagyon messziről jött.

- Ez furcsa pedig valaki biztosan van még itt rajtunk kívül. *Azzal a zsebembe nyúltam és egy fém dobozt vettem ki melyben apró vasgolyók voltak. A földre szórtam majd megfordultam és Shizura néztem majd kiszúrtam Misát is. Vissza csúsztattam az övembe a tőrt és a két lányt néztem. A vasgolyók körülöttem ide oda gurultak majd egyszer csak megálltak. A fejem oldalra fordítottam majd a maszk alatt felvillant a szemem. * - Lehet hogy jobb lenne ha lemennénk Misához. *Azzal megfogta Shizut és lelökte a sziklaszirtről. Mivel volt a lánynak szárnya így nem esett baja.*