- Ám legyen, ha titok akkor titok. Nem szokásom faggatózni.

*Bele szippantottam a levegőbe.*

- Ami az üldőzőket illeti már nincsenek itt. Kizárólagossan csak a mi szagunkat érzem.

*Ahhoz képest hogy ember, egészen felkészült. Ez nálam egy jó pont.*

- Ha gondolod segíthetek a keresésben, hiszen nálam jobban senki nem ismeri ezt az erdőt. Mutasd meg a térképet amit szorongatsz és oda vezetlek.

*Ajánlottam fel segítő mancsom. *

-Hogy mi a dolgom az titok.. legyen annyi elég, hogy keresek valamit, ami nem a tó.... és semmi baj, de ha lőttek rátok, akkor valahol itt kell még lenniük. Arról meg nem is beszélek, hogyha bajom esik az csak amiatt lehet, mert én nem voltam elég tapasztalt. Szóval ha lőnek én vissza fogok lőni szó nélkül!  
*mondom vigyorogva és közben visszatéve a fegyvert a hátamra felálltam, hogy körülnézzek. Tekintetem inkább ellenséget keresett a lombok között, hogy hátha mégis követték őt. Jobb kezem a pisztolyon pihent, testem pedig vetődésre készen állt. A vigyor ellenére látszott rajtam, hogy harckészültségben vagyok*

*Észre vettem hogy meg csikáltam.*

- Bocsánat! Nem akartam. *Szembefordultam vele, majd leültem.* - Nem tudom hogy mivolt ez az egész. Egy lánynak segítettem hogy eljusson a tóig erre valaki lövöldözni kezdett ránk, bénító nyilakkal és golyokkal. De mikor a tóba értem a lánynak nyomát vesztettem, majd el menekültem onnan. És hát beléd botlottam. Szóval bocs még egyszer hogy lenyomtalak csak nem akarom hogy miattam bárkinek baja essen. Azt teddel szépen és ne hadonássz vele.* Mutattam a fegyóra.* - A veszély már elmúlt azt hiszem.

* Kis gondolkodás után.*

- Mond csak mi dolgod erre felé? Csak nem te is a tavat keresed?

*Első reflexből a pisztolyért nyúltam, majd észlelve, hogy az engem letarítő állat ismerős elengedtem azt*
-Neked is jó napot!... *suttogtam felkelve lassan, bár csak gugolásig ültem fel.. majd a farka álatal okozott tüsszentést úgy folytottam el, hogy az orromat és a számat befogtam...nem volt valami kellemes... de legalább hangos sem volt..*
-Először is mi ez az egész?.. nekem dolgom van... *suttogtam ismét, közben már a hátamon pihenő géppisztolyért nyúltam*

* Mi után teljesen helyre jöttem és minden energiám visszatért, hála a tónak átváltoztam vissza párduccá. Ki száguldottam a vízből és visszase nézve rohantam ahogy csak bírtam, hiszen ennek fele sem térfa. Ahogy száguldoztam bele botlottam a múltkori fickóba és ahogy ugrottam egy az egyben magammal rántottam a bozótba. Szegény csóka kiterült alattam.*

- Piszt! Egy szótsem és meg ne moccanj! * Mondtam halkan kiabálva.*

*Majd mikor úgy éreztem hogy el múlt a veszél leszáltam róla. Feszülten körbe néztem a bokorból, közben a farkammal véletlen meg csikáltam az orrát.*

*Ismét az erdőben sétáltam egy térképpel a kezemben... talán én voltam az egyetlen, aki nem a közepét kereste... Vállamon a géppisztolyom, oldalamon a pisztoly. Csak néha-néha álltam meg a térképet jobban szemügyre venni és az utamba eső fákat megjelöltem, hogy ne tévedjek el*

*Nagy mákomra több nyíl nem talált el, még az az egy is bőven elég volt. Kihasználtam hogy bezúgtam a vízbe. Kirántottam a nyilat és ahogy vörös lett minden körülöttem beúsztam a vízesés alá amíg teljesen helyre jövök. Kerestem Ayanot, de nem láttam sehol. Csak remélni tudtam hogy nem esik baja a kis csajnak. *

* Futás közben egy kiemelkedő gyökérben hasra estem, de csúsztam vagy 4 métert pontosan bele a keresett tóba. Ki kandikáltam a vízből és csak annyit láttam ahogy Maori bevetődik utánam a vízbe nyílzápor kiséretében. Hatalmassat csobbant. A vízet Mao vére rövid idő alatt vörösre festette. Én jobbnak láttam meg bújni a part melletti bozótban. Maot pedig sehol nem láttam. *

*A következő nyíl eltalálta a farom.*

- Juhuhuj! Ez nagyon fáj! Héj te vad állat, ha még egyett belém lőssz letépem a fejed!

*Kiabltam kínomban. A futást nem adtam fel mert már éreztem a tó hűss illatát.*

-Hát jó, de már nagyon szomjas vagyok. *Siránkoztam. Majd hírtelen Maori hátba nyomott és megint majdnem orra estem.* - Ez meg most mire volt jó? *Vontam kérdőre és ekkor hírtelen egy nyíl suhant el a fejem felett.* - Jeszus, futok hát! Nem kell 2xer mondani.* Együt ronahtunk az életünkért. 

*Hátra fordultam Ayanohoz.*

-Nem, már nem vagyunk messze. Egy kicsit még bírd ki.

*Mondtam biztatóan. Majd a nyakamba vettem a karját és levettem a súlyának egy részét. Így haladtunk egy darabig amikor hírtelen sűvítést hallok hátulról. Lehajoltam és Ayanot is magammal rántottam. Ekkor egy jókora nyíl sűvített el a fejünk fölött kicsivel.*

- Ayano futás!!!!

*Ordítottam és futásnak edertem.*

- Csak egy kicsit kell még várnom adig meg ne állj!

*Már a nyelvem is kilógott a hosszú út alatt. A szomjúság is rettenetesen gyötört már.* - Nagyon messze vagyunk még? 

*Meg sajnáltam kicsit. Talán nem kéne olyan harapósnak lennem vele. Hírtelen elveszthette az egyen súlyát. El kaptam, ne hogy meg üsse magát, olyan kis törékenynek látszik.* *

-Egye fene adok egy sanszot. Tudom hol van. Oda kisérlek. Csak gyere utánam és vigyázz mert erre sok a fura lény.

* Majd elinduntunk. Jó hosszasan barangoltunk.*

- Bocsánat. Igazad van. *Lehajtottam a fejem és megszeppentem. Az izgatottságom is eltűnt.* -Hogy mit is keresek? *Egy pillantra elfelejtettem, meg is vakartam a fejem. Aztán eszembe is jutott.* -Egy tavat keresek, de eltévedtem szerintem. Nem tudod merre lehet? Nem mellesleg nagyon örvendek Maori. *Szokásomhoz híven meg hajoltam, de akkora lendületem lett hogy megindultam a föld felé.*

- Nem szép dolog hallgatózni és meg lesni a másikat.

*Morogtam egy kört majd meg lepett a közvetlensége.*

- Én Mori vagyok, de miért mondanám el egy idegennek hogy mi vagyok? Nem mellesleg meg mit keres erre egy hasonló emberke?

*Néztem rá érdekesen.*

*Hu a fene észre vett. Gondoltam magamban.: Ennek a fele sem tréfa. Így elő léptem.* - Neharagudj. Én..én...én nem akartalak zavarni. Csak véletlen erre jártam. A neven Ayano.  *Az imént látottaktól volt bennem egy kis izgalom így nem bítram meg állni hogy ne kérdezzek rá.* - Mond csak te miféle szerzet vagy? 

*Hírtelen valami zajt hallottam. Ismeretlen szagokat hozott felém a szél. Megfordultam de nem láttam semmit. Életemben először most paráztam mert nem tudtam volna vissza változni.*

- Ki van ott? Gyere elő ha jót akarsz!

* Boszsan meg dörgöltem az orrom.*

*Sokat hallottam a városban egy különleges edőről ahhol álítólag gyógyító tó van. Már nagyon hosszú ideje barangoltam, de nem akartam fel adni. Minden áron látni akartam. Séta közben belebotlottam egy beszélő nagymacskába. Olyan dolognak lettem tanuja amiről álmodni sem mertem. Egyszer csak egy anyaszült ember lett. Kicsit közelebb akartam lópozni de ráléptem egy ágra. Reméltem hogy nem hallja meg.*

*Már elég régóta várok erre a pillanatra. Végre megtaláltam, az utolsó sárkánylányt. Most már semmi sem állíthat meg, hogy elérjem a célom. Nem volt könnyű utam, de már majdnem végig vittem. Nem kell sok, és mehetsz a társaid után sárkánylányka. Át fogom formálni a tanácsot bármibe is kerüljön! Senki és semmi sem állhat az utamba! Vigyázz kicsi lány nem sokára jövök és enyém lesz a véred!*

-Még hogy én gyáva? Minden voltam és talán vagyok is, de éppen csak ez nem. És ezt pont ez a semmit tudó lány mondja? Aki mindenbe bele üti az orrát még akkor is ha nem is rá tartozik?! Mit képzel ez magáról? Azt hiszi ő Krőzus vagy mi? Elolvas pár cikket a lakókról és már azt hiszi mindet tud?

*Meg csóváltam a fejem.*

- Tudatlan kis lány, de nem kell aggódnia ennek a viselkedésének még meg lesz a böjtje.

*Összetettem a két mancsom és istenhez fordultam, amit sosem szoktam, talán most az egyszer meg is hallgat és teljesíti az imám.*

- Kérlek istenem add meg nekem hogy többet ne találkozzam ezzel a lánnyal!

*Bámultam a égre jelek után fürkészve, közben visszaváltoztam emberré. És folytattam.*

- Mert ha nem, meg esküszöm, hogy mindent kiderítek róla és ......*Nem fejezem be.* Kérlek ne hagyd hogy kárba menjen az a sok idő amit békével töltöttem.

*Ezután haza indultam.*