* Bele ment a játékba bár nem volt hozzá sok kedve. Hozzábújt a mellette álló férfihez és csak annyit mondott.* - Nem órák óta csak kettesben vagyunk. Nem foglalkozunk hogy kik járkálnak erre felé.
* Próbáltam valamennyire feltörölgetni ami kiborult. Közben hallottam, ahogyan nyílik az ajtó. Gyorsan kézbe vettem az első nagy, és kemény dolgot amit találtam, ami történetesen egy felmosónyél volt, és az ajtó felé fordultam. *
*Megfordult és résnyíre kinyítottam az ajtót majd kipilantott de figyelt hogy senki ne lásson be.* - Segíthetek? *Kérdezte halkan és ártatlanul. Közben a háta mögött a selyem szalagot kikötötte és a kardhoz nyúlt.*
*Épp, hogy belépet egy férfi jött be utána és az ajtóhoz állt. Eléggé zaklatottnak tűnt ezért a háta mögé tette a kezét és oda mentem hozzá.* - Minden rendben vagy? * Kérdezte nyugodtan majd hangokat hallott az ajtó másik feléről.*
* Szokás szerint sötétben sétáltam hazafelé. Nem volt semmi bajom a sötétséggel egyébként, de így, hogy lenyúlták a pisztolyom, nem volt kellemes a tudat, hogy bárki leshet rám, a nélkül, hogy észrevenném. Aztán egyszer csak megláttam egy kis fénypontot ami az utca végénél gyúlt fe. Mintha egy cigire gyújtott volna rá valaki. Aztán a derengő fényben megláttam a cigarettázó arcát. Valahonnan ismerős volt, de nem tudtam honnan. Ráadásul állt mellette két másik is. Mintha várnának valakire. Aztán az egyik felém nézett. Tekintetéből sütött a gyűlölet. *
- Ott van! * - kiálltott. Aztán elkezdtek rohanni felém. ~Király~gondoltam, és besprinteltem az első ajtó mögé, amitől világosság szűrődött ki. Valami labor volt az ajtóra írva. *
*Nagyban pakoltam a kutatási eredményeket a dossziékba mikor lépéseket hallottam. Felegyenesedtem megigazítottam a nyakkendőmet majd rágyújtottam és kinéztem az ajtó mögül.*
*Jegyzetelés közben nagyon elmerengtem majd valami miatt nem állt össze a kép. Felálltam és az eddig lejegyzett információkkal elindultam a könyvtárárba. Menet közben felvettem a fülhallgatót, hogy amíg oda érek kikapcsolhassam az agyamat *
*Már 2 nap telt el hogy itt járt de még mindig nagy volt a felfordulás. Elindult hogy körbenézzen hátha sikerül megtalálni Noáth. A zsebébe tette az egyik kezét és egy fiolát markolt mely a régi korok gyermekei vérét tartalmazta . Egy ideig járt majd egy asztalra tette a fiolát és egy cetlit hagyott ott. *
- Nos akkor hagylak is dolgozni fel kell tennem egy új függönyt ideg mert ez már használhatatlan. *Neki is állt feltenni majd elhagyta az épültetett. Mikor már eléggé feltártam a tetemet keresni kezdtem a lelket de nem találtam sehol így mélyebbre kellet ásnom. A padló már úszott a vértől és az ingem se volt épp fehér de ezekkel szinte nem is törődtem csak kerestem és kerestem míg meg nem találtam. Felsóhajtottam majd levettem a kesztyűt és úgy fogtam a szinte fekete lélek maradványt.*
- Megcsonkították még életében. Nem sokan képesek ilyesmire.
*Mondogattam magamban majd tanulmányozni kezdtem és jegyzetelni. Észre se vettem hogy felkelt a nap.*
*Egy öreg függöny volt már csak előttem amit szinte letéptem és megláttam az alanyt. Nem tudtam mihez hasonlítani emberhez biztos nem... csápja keze lába mindene volt de ez nem igazán érdekelt a lényeg csak a lélek...*
- Mióta van ez itt?
- Lásuk csak olyan 3 napja körülbelül. *Gondolkozott el Noáh.*
- És miért nem szóltál előbb?
- Mert most lett érett a boncolásra.
*Mély levegőt vettem majd felhúztam a kesztyűket és neki láttam a tetem felboncolásának. Túlzottan is érdekelt hogy mi okból kifolyólag maradt a testbe a lélek mikor az a halál beállta után azonnal elhatja a testet.*
*Odamentem Noáh mellé majd jobban megnéztem az asztalon lévő papírokat. Kissé elképedtem majd meglazítottam a nyakkendőmet.*
- Hol van az alany?
-Gondoltam hogy felkelti majd az érdeklődésedet a dolog ezt kifejezetten neked tartogattam. Hátul találod a botanikus kert után a D épület végében.
* Szó nélkül elindultam a D épületbe komoly arckifejezéssel. Miközben Noáh fülig érő szájjal figyelte a reakciómat. Mikor elhagytam a kertet a szívem elég hevesen kezdett verni és az adrenalinis nőtt a testembe*
* Széttárom a kezem. *
- Azt én is szeretném tudni, Tegnap óta én kellek nekik... Nem tom mi bajióuk van velem... Egyébként nagyon köszönök, mindent.