- Nem kérek, köszönöm - fordultam vissza. - Valójában egy főzetet keresek - ismét körbenéztem - És azt hiszem jó helyre jöttem. - Egyszóval egy olyan főzetet keresek, ami képes kiélesíteni az ember vagy bármi más érzékeit a nagy erejű mágikus tárgyak felé - többbet nem mondtam, csak vártam mit válaszol. Ezúttal egy főnix (egy igazi főnixmadár!) kötötte le a figyelmemet, amely egy elég kicsi kalitkában volt látható. - Hát ez? - kérdeztem, bár amolyan költői kérdésnek szántam.

*Ahogyan megfordultam a férfira néztem majd sóhajtottam.* - Jó estét. Segíthetek valamiben? * Azzal töltöttem a bögrémbe egy kis kávét.* - Iszik egyet ön is? Nem rég főtt ki. *Belekortyoltam a forró italba majd az egyik asztalnak támaszkodtam és figyeltem ahogyan az állatokat és a labort méri fel.* 

Amint felkapcolódtak a lámák, egyértelműen előtüntek a testem a körvonalai. Sóhajtottam egyet, majd visszatértem emberi alakomban, mert félig láthatóan legfeljebb azt értem volna el, hogy valaki szellemnek néz, és körbe kiáltozza a fél várost. - Nos, hát én vagyok - néztem rá a belépő fickóra. Közben világosban is körülnéztem a teremben, ahol különböző ketrecekben mindenféle misztikus állat mozgott. Odamentem egy apróbb lényhez, ami úgy nézett ki, mint egy szárnyas ormányosmedve. Kevesen tudták, de ennek az izének a prémje golyóálló, és aki viseli, immúnissá válik minden mágia ellen.

*Épp a boncolás kellős közepén voltam mikor hangokat hallottam. Kikapcsoltam a zenét majd  felvettem a fehér köpenyem. Zsebre tett kézzel haladtam át a kimérák ketrecei mellet melyek már vajában tomboltak. *- Ki lehet az ilyen kései órán?  * Morgolódtam egy kicsit majd kiértem a nagyterembe.* - Talán csak hallucináltam a fáradtságtól lehet le kéne pihennem. *Megvakartam a fejem majd feloltottam a lámpákat és még egyszer körbenéztem.   *

Körbenéztem a teljesen sötét sikátorban. Egy kicsit csaltam ugyan, de megtaláltam a laboratórium ajtaját. Odabenn nem égett lámpa, ezért azt feltételeztem, nincs odabenn senki. Azonban az ajtó nyitva volt. Lenyomtam a kilincset, és az ajtó lassan, kissé nyikorogva kinyílt. Egy kicsit töprengtem azon, vajon bemenjek - e. ~ Hmm... Ha nem akarják hogy bárki bemenjen, akkor bizonyára bezzárnák az ajtót ~ gondoltam eltűnődve. Átléptem a küszöböt, és lassan bezártam magam mögött a bejárati ajtót. - Hahó, van itt valaki? - semmi válasz. Lassan elindultam az elsötétített helyiségben, ahol csak halk motoszkálás törte meg a csendet. A biztonság kedvéért teljesen beleolvadtam a sötétségbe, eltűntetve magamat minden nemkívánatos, figyelő tekintet elől.

*Mivel mindenki lelépett ezért vissza szálltam a testembe és mosolyogva kijöttem a fő épületbe.*

*Csak nézte ahogyan megjelent a kard és  Neptune  elszáguldott. Várta még a másik ipse vissza tér de ráunt a várakozásra ezért felöltözött és elment a szentélybe.*  

* Elköszöntem, majd eléggé zúgó fejjel távoztam a laborból. A kardom addigra már az övemben csücsült, és úgy éreztem, mintha mindig is hozzám tartozott volna. *

* Lehunytam a szemem, hogy valamelyest megnyugodjak. Alighogy becsuktam a szemem, minden megváltozott körülöttem. Egy fehér kísértetet, vagy affélét láttam, éppen előttem állt, és jeges, üres fehér szemével rám bámult. A haja természetellenesen lebegett mögötte, akárcsak a ruhája. A külseje alapján meg nem mondtam volna, hogy nő vagy férfi, de a hangja inkább női volt. *

- Itt vagy hát! Tudod, te hogy mennyi ideje vártam rád, hogy végre beteljesítsem küldetésem. Szakítsd el láncaidat, és SEGÍTS! Az ellenfél már vadászik rád, és eddig csak a szerencséden múlt, hogy el nem kaptak. Segíts...

*Holtsápadt csontos ujjaival egy fényes aranys pengéjű kardt nyújtott felém. Azzal köddé foszlott. Meg akartam kérdezni, hogy kin segítsek, és miért, arról nem is beszélve, hogy nem tudtam kit ért ellenfél alatt, de kinyitottam a szemem, és a látomás eltűnt. A kezemben viszont ott csillogott egy kard...*

*Egyenesen az elveszett lélekre néztem majd megfogtam a láncot ami Neptunus köré volt csavarva. Meg próbáltam elszakítani de nem ment olyan könnyen mint ahogyan szokott. * 

*Felvette a felsőjét és kivonta a kardot bár még mindig nem látott semmit. * -Ez nagyon nem tetszik.*Ekkor a szeme vörössé vált és elkomorodott.*

*Láttam hogy Neptune már nem fogja Saya hasát. Saya meg reszket a hidegtől. Jobb lesz sietnem. Elővettem a fegyveremet majd kibiztosítottam. Ipiapacs egy kettő három te vagy a hunyó. Azzal elkezdtem körbe járni majd megláttam a lelket Neptune háta mögött.

*Kicsit rémülten tekintett kőrbe majd nem bírta tovább tartani felfelé a kezét leengedte majd kirázta a hideg.*- Ez kezd hasonlítani egy kísértet házra. Nem szeretem ha nem látom az ellenfelemet.

* Hirtelen jegyes szél söpört végig a laboron. Ezt már biztosan nem csak képzeltem, mert az üvegek egymásnak koccantak, és remegni kezdtek. *

- Hogy nektek mennyi bajotok van.

- Aha persze. És ezek a Csillagvizsgáló óta nekem beszélnek... * - dörmögtem. *

- Előfordulhat hogy van egy két elveszett lélek az épületben de azokra is lesz gondom. De ez most fontosabb.

* Kővé dermedten álltam egy darabig, és tanulmányoztam a padlót, miközben a szellemhangok suttogtak a fülembe. *

* Körbenézet de nem látott senkit és hallani se hallott.* - Én nem hallottam semmit se.* Majd sóhajtott egyet.*

- Elárulom hogy az a kukac szerű valami csak csali ugyan is a lény ami abban a vízben van képes láthatatlanná válni és azzal a kukaccal vadászik. Ha nem figyelsz leharapja az ujjadat.