* A tekintetem Dimitrire szegeztem és némán tűrtem a szavait. Éreztem, hogy  hibát követtem el és amit tenni készültem megbocsájthatatlan bűn volt. Magam köré csavartam a lepedőt majd felálltam az asztalról és szembe fordultam vele.* 

-Köszönöm.- *Biccentett Jeremy felé, majd megállt Rosa-tól egy lépésre. Érzelemmentes arkifejezéssel hallgatta a lány hebegő-habogó magyarázatát, közben elpöccintette a leégett csikket. Halott szemein látni lehetett, ahogy az érzelmek szép lassan előtörnek. Akár egy eddig szunnyadt vulkán, ami most egy érintésre hatalmas robbanással tört ki. Rosa aligha bírta kimondani a "haragszol" szót, máris lendült Dimitri keze és egy gyenge, de mégis jól érezhető pofonnak lett Rosa kis gazdája.* -Mégis mit képzelsz....- *Vájta bele tekintetét a lányéba.* -...Mit képzelsz magadról? Hát ezért küzdöttünk? Ezért áldoztam fel egy évet Alucard megölésével, hogy rabláncaidból kiszabadulván odadobd a tested az első jött-ment ürgének, akivel összefutsz?- *Mutatott Jeremy-re. Hangja halk volt, de szinte ordított belőle a düh.* -Miért nem értesítettél erről? Azt hiszed csak viccnek adtam neked a csont sípot? Azt hiszed, csak mert távol vagyok nem hívhatsz magadhoz? Nem kérheted ki a véleményem?...- *Mérgesen fújtatta a levegőt. Az se érdekelte most különösebben ha Rosa megpróbál a szavába csapni, akkor is végigmondja most ezt neki* -Nem létezik az az ok, amiért felajánlhatod a tested ilyen... gusztustalan dolgokra...- *Lépett hátrébb, ahogy majdhogynem saját magát látta Rosa képben, mikor még a nekromanta rabszolgája volt.* -Nincs olyan ok a földön...- *Látszott rajta, hogy haragja hamar szerte szállt, és helyét a kétségbe esés vette át.* -Ezt nem fogom hagyni...-

- Nyugodtan én ráérek. * Majd leültem a forgószékembe és elkezdtem egy vaskos könyvet lapozni amiben egy vámpír felépítése és szervei elhelyezkedése volt.  Még egyszer átfutottam az ábrát majd hátradőlve vártam a beszélgetésük eredményét.* - Most fussak vagy ne fussak? * Mosolyogva néztem az ajtó felé aztán a kis párocskára akik látszólag nagyon elvoltak foglalva a magyarázkodással.* 

*Éreztem hogy ebből még baj lesz de erőt vettem magamon majd felültem és vártam hogy oda érjen. Szinte gombóc volt a torkomban és szégyelltem is magam hogy így kell látnia ennyi idő után de meg kellet magyaráznom.* 

-Ahhha...- *Reagálta le a hallottakat ennyivel, majd nagyot pöfékelt a cigarettájából és megdörzsölte homlokát.* -Előbb beszélnék vele, ha nem baj. Négyszemközt. Elvégre rég nemláttuk egymást.- *Indult el Jeremy után a férfi hátát bambulva.* ~Mit csináljak most... egyszerűen csak öljem meg? Megkell védenem Rosa-t, de előbb tudni akarom hogy mi végett kötötte vele ezt a gusztustalan alkut... ha olyasmit hallok ami nem tetszik talán még meg is engedem neki...~ *Gondolkodott magában.*

- He?* Fordultam vissza Dimitri felé. * - A szerelmedet? *Majd leesett a dolog.* - Szóval te vagy az a Dimitri akiről Hitomi beszélt. *Kaptam a fejemhez majd sóhajtottam.* - Bocs nem tudtam hogy ti együtt vagytok akkor nem kéretlek volna ilyesmire. Volt egy fogadás vagy inkább egy alku ami azt takarja hogy felboncolhatom cserébe segítek neki amiben csak kell. Baja nem lesz hisz már halott. Már bocsánat a fogalmazásért. Nincs bajom a holtakkal csak érdekel mi hajtja a testét.* Magyaráztam majd megindultam a lány felé.*

- Jesszusom ezek megfognak ölni... 

*Pár másodpercig méregette a felé nyújtott kezet, majd megadóan sóhajtva elfogadta azt. Gyengéden rázott kezet Jeremyvel, elvégre a tudósoknál első a finom bánásmód.* -Hmm... eleven páciens...- *Ízlelgette a szót.* -Régen boncoltam már eleven alanyt. Érdekesen hangzik...- *De ekkor megpillantotta Rosa-t. Kellett pár másodperc a holdkóros elmélyének, mire feldolgozta az információt. Bal szeme aprán tikkelni kezdett, és alig látható mosoly jelent meg az arcán.* -Te... te a szerelmemet.... akarod felboncolni?-

- Á te vagy akiről beszélte a főnök. Bocs azt hittem hogy megint egy huligán. * Eltettem a szikét és levettem  a kesztyűt majd felé nyújtottam a kezem.* - Jeremy vagyok az új laboros. Örvendek a találkozásnak... Ami meg a segítséget illeti épp boncolni készülök csak a többi alkalommal eltérően most eleven a páciensem. Van kedves segíteni? * Mutattam a hátam mögött lévő kis szobára majd mikor megfordultam láttam hogy leskelődik ezért megemeltem a hangom és mosolyogva rászóltam.* - Fekszel vissza de rögtön!

*Az ismerős hang hallatán elmosolyodtam majd halkan kacagni kezdtem a helyzeten.*

*Miután felszabadult keze a kulcs fogságából, újonnan lekötötte azt egy szál cigivel, ami gyorsan landolt a szájában.* -Hova is tettem a gyúj...- *De ekkor elnémult, hisz hangokat hallott.* -Újabb tanoncok?- *Pillantott körbe. Próbálta belőni a halk párbeszéd forrását, de nem is kellett igazán kíváncsiskodnia, hisz egy idegen jelent meg előtte. Halott, szürkén fénylő lélektükreivel lassan végigmérte az idegent, majd fellobbantotta kis fényforrását, és rágyújtott.* -Eléggé rosszul csinálod. Figyelj... Egy... Köszönni. Szép napot kívánok barátom. Kettő... bemutatkozni. Dimitri vagyok, ezen épület egyik jogos lakója. Három...- *Roppantotta ki hangosan a mutató ujját.* -Kérlek ne mond meg, hogy mit csináljak.- *Hangja szokásához híven rideg volt, és majdhogynem idegesítően nyugodt.* -Miben segíthetek?-

* Elfordítottam a tekintetem majd kinéztem és mozgást láttam.*-Ez nem a főnök lesz... * Halk léptekkel elindultam felé majd megálltam.* - Héj te ott! Állj meg! * Emeltem fel a hangom majd elnyomtam a cigit ami már kitudja mióta a számba füstölgött.  Komoly tekintettel néztem rá majd vártam a válaszára.*

* Feküdtem a hideg fém asztalon és fapofával néztem rá majd sóhajtottam egyet.* 

*Dimitri lassú, komótos léptekkel jelent meg a hátsó ajtó előtt, majd miután sikeresen kibányászta zsebéből a Noah-tól kapott kulcsot, szenvedősen lépett be az épületbe. Hátán hatalmas zsák pihent, melyből minden féle-fajta illatok és szagok közös keveréke áradt. Jó pár hete már, hogy elhagyta a környéket hozzávalók után kutatva.* -Végre itthon...- *Pillantott körbe szarkalábas szemeivel a gyengén bevilágított folyosón, majd sietve saját kis szobája felé vette az irányt. Élettelen tüdeje ugyanis már szinte ordított egy kiadós bagózás után.*

* Órák óta görnyedtem a kutatás felett amit átvettem de nem jutottam előrébb vele. Felálltam majd kiléptem a sötét szobából és töltöttem egy bögre kávét és átcsoszogtam egy másik szobába ahol Rosa feküdt ígéretéhez híven várta a boncolást. *- Na nem izgulsz? Igérem kíméletes leszek veled. * Széles vigyorral néztem rá a mozdulatlan lányra majd belekortyoltam a kávémba és felhúztam a kesztyűket.*

* Megfordultam majd a jószágra néztem és megragadtam a feje alatt.* - Viktor már megint megléptél mikor Noáh bealudt? Rossz kiméra vagy.. *Szidtam le a jószágot mint egy kisgyereket majd egy terráriumba tettem és lelakatoltam.* - Bocs a labor főnök kissé szétszórt manapság. * Oda léptem a villanykapcsolóhoz és lenyomtam a világítást majd egy kisebb gyertyát gyújtottam meg. *- A kimérák nem szeretik a fényt. *A főnix lerepült a karomról és egy ülőbotra szált ahol lángolni kezdett ezzel is egy kevés alap fényt adva nekem.* -Percek kérdése és kész a főzeted. * Kis ideig még keveredtem majd egy fiolába mertem és alaposan lezártam* -Tessék Óvatosan kell vele bánni mert ha sokat használsz egyszerre mellékhatásai is lehetnek. Csak a felét használd fel előszór. *Figyelmeztettem előre.*  

Kezet fogtam vele. - Pedig hidd el, nem hinném, hogy nálam idősebb volnál... - ismét körbenézek. Egy pillanatra mintha jeges borzongás futott volna át a szobán, és lassan a fény is kezdett kiborítani, de ezt be sem vallottam volna a világ öszes pénzéért sem. - Egyébként Litavanne Seymoor vagyok. - jegyeztem meg, csak úgy tájékoztatás képpen. Közben a háta mögé léptem, ahol lassan megjelent valami izé, ami úgy nézett ki, mint egy tollas kígyó, csak egy kicsivel nagyobb volt annál. - Nem tudom, hogy normális - e ebben a városban, ha mindenféle csúszó - mászó szabadon rohangál. Hacsak nem ezt használjátok házőrző kutya helyett. - mutattam az izére, amihez hasonlót még nem is láttam.

- A főnixek hamvai, könnye, tolla és tojásai mind sőt még maga a madár is különböző csodákra képes. Varázslatos lények csupa titokkal amit még meg se fejtett az emberiség. * Közben egy tálba tettem a hozzávalókat és össze morzsoltam őket aztán főzni kezdtem.* -Ha már a főnixnél tartunk... *Oda léptem majd kivettem a helyéről...* - Bocs öreg cimbora de szükségem lesz egy tollra.* A főnix maga kihúzta a tollát és a kezembe adta. * - Köszönöm... Amúgy szerintem tegezhetnénk egymást nem vagy vagyis nem látszol idősebbnek nálam. Jeremi vagyok. * Nyújtottam felé a szabad kezem.*

- Egy személy részér - jelentettem ki, majd tovább bámultam a főnixet. - Tudta, hogy a hamvaiból kevert elixír képes valamennyire megállítani az öregedést? - elmerengtem rajta, hogy nekem olyasmira már nem nagyon lesz szügségem. Lényegében a lelkem halhatatlan, talán ugyanezekkel a gondolatokkal fogok még egyszer itt sétálni, ugyanígy, emlékek nélkül. Megráztam a fejemet. ~ Hülye gondolatok. Még nincs itt az ideje a halálon gondolkodni. Ebben a testben akár még száz évig is simán elélhetek ~ gondolataimba merülve alig vettem észre, hogy a főnix éppen a ruhám ujját kezdi jóízűen megenni. -Hé, az az enyém! - rántottam ki a csőréből kissé ingerülten.

- Hm...Bonyolult főzet de nem lehetetlen előállítani. *Azzal egy vastag könyvet kezdtem el lapozgatni majd a ketrecre néztem.* - Nyissa ki nyugodtan szelíd.... Már amikor. *Azzal a könyvbe másztam szinte és meg is lett a hozzávalók helye.* - Egy kis türelmet kérek. *Elindultam a raktár felé és előszedtem a főzethez szükséges felszerelést és hozzávalókat. Hamar meg lett minden szerencsére így neki is tudtam állni az elkészítésnek. Feltoltam az orromon a szemüveget majd kimértem a megfelelő mennyiséget.* - Mekkora mennyiségre lesz szükség? Ezt jó lenne tudni pontosan mert akkor úgy készítem el.