- Á minden okés csak lassan ennem kéne lassan egy hete nem táplálkoztam és eléggé gyengül ilyenkor a test és én is . Ha nem lenne az óra megfeledkeznék az ilyen alapvető dolgokról. 

-Mi a baj? Rosszul vagy? Tudok segíteni? 

- Először fáj utána meg olyan mintha repülnék könnyűnek és legyőzhetetlennek érzem magam pedig cseppet sem vagyok az. 

-Oh, így már mindjárt más. És milyen érzés elhagyni a tested?

-Hogy én? Hát én teljes mértékben ember vagyok, csak van némi mágiám. Nem vagyok tudos palánta csak érdekel minden ami nem emberi, hiszen az erőm is ember feletti. 

- Nyugi nyugi nem minden ember látja a holtakat. Bárki láthat jelen esetben de ha elhagyom a testemet akkor már nem.

-Ez egyre érdekesebb. Szóval akkor te nem ölsz csak utána vizsgálod a lélektükrét. Eddig oké, na és mi dönti el hogy ki hova jut?..... Jeszus! De hisz én már voltam halott.*A számhoz kaptam a kezem egy kis sápadtság lett úrrá rajta körítve némi sokk hatással, majd megint kérdeztem.* Akkor téged nem is láthatnálak most, ha nem lettem volna az? *Egy kis pánik uralkodott el rajtam.*

- És ha eléggé koncentrál az illető képes látható és formálhatóvá tenni a bizonyos lelket. Kísérleteket is lehet végezni velük de ez már egy bonyolultabb téma. 

- Ácsi ácsi lassabban. Mennyünk sorba. Akivel találkoztál az a laboratórium tulajdonosa volt szerintem . Bizonyos emberek tettei befolyásolják a lelkület ezért mikor meghalnak dől el hogy menny vagy pokol lesz az úti cél. Minden lélek más nincs kettő egyforma a világon. A lelkünk határozza meg hogy kik vagyunk. Ezért van az a mondás a szem a lélek tükre. Mindent ki lehet olvasni belőle. Az egész életedet például. Mikor elhalálozik valaki a kaszások begyűjtik a lelket és választás elé állítják vagy megsemmisítőik őket mert vannak hibás lelkek is akik sehova se valóak. A különlegesebb emberek akik már egyszer meghaltak képesek látni ezeket a szellemeket vagy a hozzám hasonlókat.

-Áha. Szóval te is új vagy. Ez nagy szerű, én is. :) Tegnap jártam a laborban de egy másik figura volt ott. Igen kedves és vicces ember, már ha az. Viszont azt nem értem, hogy lehet lelket kutatni vagy pontosan mit jelent ez? Hivatalosan gyilkolászhatsz? És mihez értesz még? *Szegényt jól elhalmoztam kérdésekkel, de hát nem tehetek róla érdekődő vagyok minden íránt ami nem emberi vagy új dolog.*

- Igen olyasmi vagyok nem rég érkeztem a városba és a Laboratórium fejlesztési és kutató részlegéjért felelek jelenleg. A szakterületem pedig a lélek vizsgálata de minden egyéb máshoz is értek. 

Oh értem. *Elfogadtam a kéz nyújtást. Én is bemutatkoztam.* -Kannagi Ayano vagyok én is örvendek.* Mosolyogtam rá.* - Te kutató vagy? És miket kutatsz? Persze csak ha nem indiszkrét a dolog. 

-Hogy ez? Ezek csak papírok épp egy kutatás kellős közepén vagyok és hogy el ne felejtsek valamit magammal hordom őket a biztonság kedvéjért. 

-Miattam estél le majd nem, nem érdemlek köszönetet.* Szégyenemben kicsit elvörösödött az arcom és meg vakartam a fejem búbját. Ránéztem a dossziéra és a kíváncsi természetem nem hagyhatta szó nélkül.* -Hát ez micsoda?

*Ép hogy meglett a könyv mozogni kezdett alattam a talaj vagyis ha pontosabban akarok fogalmazni a létra. Megfeledkeztem hogy a magasban vagyok majd magam mögé néztem de nem volt ott senki ezért lenéztem és láttam egy lányt aki épp a létrát fogja. Levettem a fülhallgatót és rámosolyogtam.* 

*Teljesen magával ragadott a könyv története, de közben haladtam tovább és nem vettem észre az előttem álló létrát. Meg botlottam és a létra is nagyon inogni kezdett. Nem akartam hogy eldőljön így gyorsan meg fogtam. Majd felnéztem és láttam hogy egy fickó egyensúlyozik a tetején. Fel kiabáltam neki.*- Bocsánat.

 *Egészen a könyvtár szívéig mentem majd megtaláltam amit kerestem. Csak egy gond volt legalább 5 méter magason voltak. Megvakartam a fejem majd a földre tettem a kis dossziémat majd elindultam egy létrát keresni. Nehezen de találtam is egyet majd felmásztam és keresgélni kezdtem a könyvek között.* 

*Amekkora pechem volt, hát lekéstem a hajómat. Jó pár óra múlva indul csak a következő. Addig is el kéne ütnöm az időmet, így betértem a könyvtárba. Hatalmas volt rengeteg tudással benne. Mindjárt bele vettem magam a sűrűjébe. Buzgón keresgélni kezdtem, minden féle fajta könyvet. Egy kis kosárba szorgosan gyűjtögettem. Majd meg álltam és buzgón olvasni kezdtem az egyiket.*

* Rövid időn belül meg érkeztem a könyvtárba. Lassan beléptem a hatalmas épületbe majd csak keresgélni kezdtem a szememmel a szükséges könyveket.* 

*Órákon át olvasta a csupán 73 oldalas kis könyvet mely túlzottan is lekötötte a figyelmét. Olykor komoly fejet vágott  valamikor meg elmosolyodott hisz egy jó könyvben meg kell lennie a humornak is. Mikor elolvasta a könyvet feleszmélt hogy már rég zárva van a könyvtár csak nem vették észre hogy ő még ott van. Elindult a hátsó kijárathoz amit szerencsére nem zártak be.*