*Aprót hümmögött, majd odasétált Maori mellé, és letekintett rá.* -Ne aggódj. Nem kevertelek volna bele olyasmibe, ami veszélyes. Ha bíztál volna bennem, akkor most jót szórakoztál volna a kis "műholdunkon" és lehet akkor el sem tanyáltál volna, ergo nem sérülsz meg, és most nem lennél a fáslihoz kötve még...- *Tekintett a torony órára.* -...negyed óráig.-

Mit számít. Egyébként igen egy kicsit bele sikerült találnod.

*Szomorúan kullogtam tovább. Majd megálltam egy pad mellett és leültem.*

Tudod, azért változok mindig tigrissé, mert abban az alakban nem kell tartanom senkitől és semmitől. A fajtám igen csak csökkenőben van, ezért nem szeretem a veszélyes dolgokat sem.

*Majd néztem tovább magam elé, közben sajnáltam a bokám.*

-És miért lettél mérges?- *Dőlt neki a falnak, és lehúzta maszkját.* -Talán rátapintottam az előbb valamire, ami kiváltotta mérged?- *Mosolyodott el rágyújtván, majd csak csöndben figyelte, ahogy Maori biceg.*

Én nem tartottam sehova. Csak mérges lettem, és kiakartam szellőztetni a fejem. Elakartam menni a sétányra és felmászni a kedvenc fámra. De erről mára leteszek.

*Meg álltam mellette. Szomorúan néztem a földet. Nem vártam meg amíg rágyújt, lassan mentem tovább.*

*Kiérve a könyvtár elé Dimitri körbe tekintett.* -Amúgy... hova is készültél éppen?- *Pillantott Maori-ra, miközben előbányászott egy szál cigarettát a táskájából.*

Értem. Nem ezt valahogy eddig kifelejtetted. 

*Néztem rá, szinte már csodálattal.*

Rendben. Hát akkor lábra fel.

*Elfogadtam a kezét. Kicsit fájósan fel-fel szisszentem. Majd döcögősen elindultam vele.*

-Egyszerű gyógyító főzet. Meglehet inni, de kenőcsnek is kiváló. Amúgy említettem már, hogy értek az alkimizmushoz is?- *Mosolyodott el maszkja alatt, majd felállt.* -Nem. Jobb lenne ha mozognál. Gyere.- *Nyújtotta a kezét.*

Ez a zöld lötty még is micsoda? Had ne mondjam mire hasonlít.

*Széles vigyor húzódott végig a számon.*

És ettől most lábra kéne tudnom állni vagy itt dekkoljak még egy órát?

*Visszanéztem rá.*

-Csöndet. A beteg nem beszél.- *Előhúzott egy fáslit, és egy kis üvegcsét, amiben valami zöldes anyag lötyögött. Csöpögtetett pár cseppet a fáslira, majd elkezdte vele szépen betekerni Maori lábát.* -Ezzel most kikéne bírnod egy órán át. Utána már leszedheted...- *Pillantott fel rá.*

Semmi komoly. Kicsit kificamodott a bokám. Majd helyre jön, igazán nem kell rám időt fecsérelned.

*Dacosan felhúztam az orrom. Persze kíváncsi voltam mit keres és hogy mit akar csinálni, ezért félszemmel rá sandítottam.*

-Most nincs kedvem földet túrni.- *Csukta be a zajtót, és kihúzta a kulcsot, és becsúsztatta azt a zsebébe, amit lecibzározott.* -Mi a baj?- *Guggolt le hozzá.* -Nagyot estél az előbb...- *Szeme a lány lábára terelődött, majd sóhajtott.* -Mutasd. Majd én helyre raklak.- *Azzal kutakodni kezdett a táskájában.*

Héj!

*Kaptam a fejemhez. Majd kicsit odébb csúsztam. Elkaptam a kezem a bokámról, majd felnéztem rá. Úgy csináltam, mint ha semmi baj nem lenne.*

Azt hittem nem erre jössz. Na mindegy. Menj csak előre, majd követlek.*

*Aprókat pislogott a lány után.* -De gyorsan felkapja a vizet...- *Csóválta meg a fejét, majd lezárta a térképet, és a táskájához lépve felkapta azt a vállára, és ő is megindult kifelé. Kinyitván az ajtót aprón neki koppant az valaminek, de Dimitri nem tudta még, hogy Maori az a valami.*

És akkor mi van ha félős vagyok? Kíváncsinak kíváncsi de ez messze túlmegy a megszokott dolgokon. Hozzá szoktam vámpírokhoz, démonokhoz, egyéb érdekes lényekhez, de nekem ez sok!

*Mondtam neki mérgesen, majd kifelé indultam. Mérgemben nem vettem észre egy kis gödröt és csúnyán elestem. Feltápászkodtam és álcázva a fájdalmam, kimentem a teremből vissza a könyvtárba. Becsuktam az ajtót. Majd lecsúsztam a tövébe és megfogtam sajgó bokám. *

Hát ezzel nem mostanában fogok kijutni.

*Ahogy oldalra néztem, lesápadtam.*

Te jó ég, mit műveletem a függönnyel.

*Összeszűkült a szeme.* -Nyuszi...- *Jelentette ki komisz hangnemben.* -Hát jó, akkor nem.- *Vont vállat, majd vissza állt a helyére, és tovább pötyögött.*

Hát én nem is tudom. Nekem ez nem tűnik túl egyszerűnek.

*Próbáltam leplezni némi zavarom ami enyhe félelemmel volt megtöltve. *

Soha életemben nem láttam még ilyet. Nem is használtam, szóval inkább rád hagyom. Nekem már az is nagy szó hogy egyáltalán láthattam!

*Ránéztem, majd elhátráltam az egésztől.*

*Felvont szemöldökkel pillantott hátra Maori-ra.* -Hé... Ne pörgesd túl magad. Nem szándékozom sokáig játszani vele. Majd újra írom a zárakat, és itt hagyjuk. Azért egy kellemes plussz emléknek jól jött, ha már úgy is örökké élek. Meg legalább csiszolhattam a rúna törő képességeimet.- *Kuncogott egy sort, majd ellépett az asztal mellől.* -Nem akarod kipróbálni?-

Ez fantasztikus, de egyben igen veszélyes is lehet. Nem gondolod?

*Néztem rá aggódó nagy szemekkel. *

Lehet itt kéne inkább hagyni. Nem tudom mi célja lehetett, de rossz előérzetem van ezzel kapcsolatban.

*Dimitri háta mögé álltam és onnan figyeltem, feszültem tovább.*

-Szép jó reggelt. Szuper mi?- *Hümmögött egyet mosolyogva, majd ismételten forgatni kezdte ujjait, mire a térkép lassan távolodott, és megállt, mikor már az egész várost kilehetett venni.* -Úgy tűnik ez a maximum... és ha ezt aktiválom...- *Másik kezével lenyomott egy rúna jelet, mire aprócska vörös pontok ezrei jelentek meg.* -Akkor még azt is lehet látni, hogy ki hol tartózkodik épp.-

*Oda menetem a rejtet ajtóhoz. Halk mocorgást és zörej szűrődött ki. Bemásztam a kis járatba és megérkeztem Dimitrihez.*

Szia. Hát te....

*El állt a lélegzetem.*

Ez-ez-ez csodálatos.

*Körbe sétáltam az asztalt.*