Nézük meg a fajok könyvét az elmúlt évezredekben sokat írtak a különböző fajokrol egy perc és viszem. Ja Ro a könyv a lezárt részlegen van csak kövessed a vér szagát és megtalálod." Felmásztam a létrára és szinte bele másztam a könyvekbe majd egy nagon vastag kötetet szedtem elő." Ha gondolod a fajokról van egy olyan könyv ai az elődök tetteiről szól.Keressem meg?

- Hol kezdjük? - kérdeztem. - Van valami esetleg az Álomfantomokról. Asszem az vagyok, meg valami Dimenzióvándor. Ja és rohadt veszélyes...

Egy nagy kupola alatt kötöttem ki, a fal mellett hatalmas polcok, telis tele könyvekkel. Ahogy forogva körbenéztem, beleszédültem a látottakba.

"Kiléptem a kapuból és a könyvtár szívében találtam magam" Lesz mit olvasni.

----------Vége----------

*Kis idő múltán felkelt, és lelépett a járdáról a földbe, ami akár a futó homok, pillanatok alatt magába szippantotta a kölyköt.*

*Csak meredten ült. Szótlanul nézte végig, ahogy Maori elviharzik.* -Olyan buta vagy...- *Jegyezte meg fejcsóválva, mikor a lány eltűnt a szemei elől.* -Nah mindegy...- *Össze tekerte a fáslit, és vissza csúsztatta azt a táskájába, majd csak meredten bambult a toronyóra felé.*

Ha más városba megyek ott nem tűrnek meg a fajtám béliek. Megölnének. Esélyem sem lenne.

*Ránéztem mereven.*

Hát ezzel nem értek teljesen egyet. Mindig mindenki ezt mondta, hogy csak akarni kell, de én hiába akartam valamit azt sosem kaptam meg.

*Ekkor felálltam.*

Nos köszöntem az érdekes beszélgetést, nekem most mennem kell. 

*Levettem a fáslit, hiszen lejárt az idő. A kezébe nyomtam, majd könnybe lábadt szemmel rá mosolyogtam egy utolsót és elszaladtam.

*Csak bólogatott a lány szavaira, néha megköszörülve a torkát, majd mikor Maori végzett, nagyot sóhajtott, és újfent rágyújtott.* -Értem... hát akkor miért nem kerekedsz fel, és keresel egy fajtád belit? Ha már úgy is halhatatlan vagy ha vigyázol a testedre, akkor előbb utóbb biztos bele botlasz a nagy ő-be.- *Vigyorodott el, s mélyet szippantott a cigarettából.* -Mindenre képesek vagyunk... csupán akarni kell.-

*Néztem magam elé bambán azon gondolkodva hol is kezdjem, végül egyszerűen csak bele vágtam.*

Pénzre nem vágyom mert gazdag vagyok és királyi származású. Fajtám hercegnője vagyok. Szóval a pénz nem érdekelt sosem. Családról nem is álmodhatok hiszen utódot csak fajtám bélivel tudok csinálni, ezért a rokonomhoz akarnak hozzáadni akivel nem akarom leélni az életem.

*Ettől a gondolattól még a hideg is kirázott.*

Az emlékek hátrahagyásához pedig még fiatal vagyok. 

*Majd kis csönd után.*

Örökké élhetek ha karban van tartva a testem. Nem kell feltétlen cserélnem, a lejáratát pedig úgy értettem ha nem vigyázok rá kellő kép.

-Hát nem vágysz semmire? Nincs semmi az életben, amit el szeretnél érni? Család, gazdagság, valami emlék, amit hátra hagyhatsz magadból az utónemzet számára?- *Vissza ült mellé.* -Ne feledd, a kilenc élet is véget ér előbb utóbb.-

Hát neked legalább van célod, ha csak egy is. Nekem, nincsenek efféle vágyaim. Sőt fogalmam sincs mihez akarok kezdeni magammal. 

*Felnéztem rá és valami oknál fogva némi tisztelet sugárzott a tekintetemből.*

-Tudod ez a test... már elérte a határait. Halott vagyok, szóval nem tudom már edzéssel tovább erősíteni... a nekromanta képességeim határait is elértem. Csupán egy dologgal vagyok már képes nagyobb hatalmora szert tenni...- *Mutató ujját a halántékához érintette.* -Ha minél több tudást össze kapargatok. Mivel a sors megajándékozott a halhatatlansággal, ezért már nem korlátoz az életem véget érése...- *Felkelt, és hátrakulcsolva kezeit az égboltra tekintett.* -Szóval úgy döntöttem, hogy megpróbálok minél több tudásra szert tenni... és egyszer majd egy híres emberré válok. Ismerni fogja nevemet az egész világ... és akkor már képes leszek nagy dolgokat véghez vinni.- *Vissza tekintett Maori-ra mosolyogva.* -Ez az én életcélom. Az egyetlen életcélom, ami még megmaradt.-

Éppen nincsen semmi dolgom.

*Néztem a bokámra.*

Szóval szívesen meghallgatom.

*Felé fordultam érdeklődve majd a térdemre könyököltem és a kezembe tettem a fejem. Viszonzás kép én is visszamosolyogtam rá.*

-Érdekel, hogy miért is tudok ennyi mindent? És hogy miért is mondtam azt, hogy "még" nem tudok tenni semmit.- *Tekintett a lányra mosolyogva.*

Mi? Én nem is kértem tőled hasonlót!

*Egy pöttyet meglepett, ezért az arcom kezdett a piros színeiben tündökölni. *

Azért köszönöm az együttérzést.

*Félre fordítottam a fejem. Valahogy nem tudtam most ránézni.*

*Megköszörülte torkát, és kiegyenesedett.* -Hehe... hát nincsmit.- *Majd leült Maori mellé, és maga elé bambulva lassan szívta a cigarettáját.* -Sajnálom, hogy kihaló félben van a fajtád... de sajna én nem tudok tenni az ügy érdekében... még nem.-

*Finoman elkaptam a fülét és magamhoz húztam. Ügyelve le ne tépjem. Kellemesen lágy hangon meg ismételtem.*

Köszönöm.

*Majd kicsit elpirultam a közelségétől. Ezért finoman visszatoltam.*

*Kérdőn nézett rá.* -Mi? Tessék? Nem értem.- *Hajolt közelebb, tettetve hogy nem hallotta Maori köszönetét.*

És még is hogy bízzak meg egy szinte vad idegen zombiban? Ez előtt nem tettél érte hogy úgy legyen. Ami meg megtörtént azt nem lehet vissza fordítani.

*Megint magam elé néztem.*

Azért most tartozom egy köszönőmmel.

*Motyogtam halkan.*