*Besétált a könyvárba mely alapjáraton nem egy népszerű és zsúfolt hely. Bevette magát a könyvespolcok közé és leült egy kikészített zsámolyra. Felnyúlt a mellette lévő polcra és véletlenszerűen leemelt egy könyvet. Bele olvasott de úgy érezte erre nem lesz kíváncsi ezért visszatette és másikat vett el ami már inkább a kedvére való volt.   Egy igen jó krimit talált de a könyv címe nem volt olvasható ugyan is egy régi könyvről volt szó.* 

Hát ez gyors volt.

*Utána kiáltottam.*

. "Felkaptam a fejem"

Már reggel van? Szia Rose mi a baj a utolsó aláírással?

"Megdörzsöltem a szemem és jobba mgnéztem."

Jack de a vére nem olyan mint egy normál vámpíré lehet hogy félvér vagy valami hasonló.? Ezt el kéne vinnem Elamantiannak serinte ez érdekelné.

" Köncentráltam az energiámat és követni kzdtem őt."

Köszi Ro jövök egyel neked.

*Berohantam a könyvtárba a vámpírok nagykönyvével a kezemben és kerestem a srácokat majd megpillantottam Dorient egy könyv kupac alatt.*

Ennél a pontnál eszembe jutott valami, felugrottam, és alaposan bevertem a fejem egy polc szélébe.

- Tudom hol van! - kiálltottam, nem törődve azzal, hogy néhányan a könyvtárban lepisszegnek. Már rohantam is az ajtó felé, de még gyorsan elköszöntem Dorien - től. - Szia! Köszi mindent, most mennem kell.

Azzal kirontottam a könyvtárból, és futni kezdtem az utcán. Eszembe jutott egy gyorsabb megoldás. Egy eldugott étterem mögött átváltoztam, és szinte ösztönösen szárnyra kaptam. Hamarosan magasan szárnyaltam a város felett. Még jó, hogy nincsen tériszonyom...

Megláttam a városi sétányt, és biztos voltam benne, hogy ha Jack a városban van, csak itt találhatom meg.

- ... vámpír lenne.

- A baj az, hogy fogalmam sincs hogyan nézhetett ki... Folyton változtatja a külsejét, de álltalában feketéb öltözik, és eltakarja az arcát kapucnival. És alkonyatkor jár. Most hogy mondom ez pont olyan mintha...

*Becsuktam a könyvet majd elraktam és elmentem a kávézóba gondolkozni hogy ki lehet ez a Jack a könyvben.* 

Jack? A titanikos srácra gondolsz? Hogy nézet ki? És mikor járhatott erre?

- Jó, talán holnap megnézem. De tudok valakit, aki talán nála is többet tudhat. Nem járt errefelé véletlenül egy Jack nevű ember az utóbbi időben?

Mért nem kérdezed meg a város alapítóját? Ő szerintem meg tudja mondani hogy járt már itt a fajtádból vagy sem

- Még meglátom. Előbb elolvasom a Dimenzióvándort is.

És már lapoztam is a tartalomhoz. A dimenzióvándorról kemény két sort írt a könyv.

,, Soha senki nem találkozott még élő Dimenzióvándorral. Vagy ha mgis, nem tért vissza, hogy emondja. Minden Dimenzióvándort a 100. születésnapján kiválasztja a fény vagy a sötétség, ez határozza meg személyiségét a legenda szerint. Alakváltó. ''

- Ez mind! - motyogta. - Hát ebbe nem tört bele a ceruzájuk...

Hát amég nem tudjuk hogy mire is vagy még képes addig nem tudhatjuk hogy veszélyes vagy e vagy sem. De ha gondolod segíthatek emlékezni. Az én harapásom vissza is hozza de el is veheti mások emlékeit ezért van hogy néha agresszív vagyok mert mások emlékeit látom.

Hagosan kezdem olvasni az előttem tepeszkedő sorokat:

- Álomfantom: nagyon ritka faj, szinte sohasem keveredik más fajokkal. Leginkább mentális képsségekkel rendelkezik, példáulalvás közben képes eljutni idegen helyekre, és időkbe a lelke, miközben teste egy helyen marad. Némelyikük képes gondolatolvasásra, jövőbe látásra, és nem áll tőlük messze a sötét mági. A tények szerint több száz éve kihaltak...

Letettem a könyvet:

- Remek! Szóval én vagyok az utolsó ilyen Álomfantom! Vagy... - visszanéztem a könvbe. - ... mégsem

Nézd csak ez itt az öseid tettei  elöször a hős tettek és utána  a megbocsáthatatlanok. Ő Ro kb 3 napja írtak bele az arcát nem láttam de a keze nagyon fura volt oszlott. Eléggé büdös volt.

*Kinyitottam a széfet és bele tettem a sípot majd jól bezártam majd a könnyhöz mentem és átnyálaztam rendesen hogy mi is lehet olyan fontos ami nem várhat. Egy idő után a szemem kikerekedett és az asztalra csaptam. Mérgemben majdnem széttéptem a könyvet de nem tettem. Megfogtam a füzéremet és meditálni kezdtem hogy lecsillapodjak. Mikor lehiggadtam felvettem a könyvet és kimentem vele a világosba.* 

Felvettem a könyvet, és elkezdtem olvasni. Jó vastag könyv volt, én meg nem valami nagy könyvmoly, szóval eltartott egy darabig, mire meglett amit kerestem.

Köszi úgyis rozoga már szegény és a könyvel nehéz közlekedni. "Majd felfigyeltem Rosa kérdésére és láttam az arckifejezését." Hátúl van az is a festmény mögött a kodot tudod. " majd megráztam  fejem és lemásztam majd a könyvt ltettem az astalra." Tessék a tartalom jegzék alapján megtalálod én addig megkeresem atöbbit amiben leht vlami rólad is.

*Körbenéztem és sok emlék fűzött ide. Csak felsóhajtottam és a kezem a zsebembe raktam ahol még mindig ott lapult Dimitri sípja. Elindultam a lezárt részhez.* 

- Talán. Egyenlőre szeretném megtudni mire vagyok képes, utána azt, hogy egyesek hány ember nyírtak ki ezzel a módszerrel... Megfogjam a létrát?