" Megöleltem szorosan majd felajánlottam a kezem. " 

*nézek rá és pislogok* -i..igen.. aztán elmesélem mi volt...*mondom neki halkan és megölelem őt* - Fáj....kurvára fár.....

Megértem. 

Szerelmes vagy? Ez jó dolog. Én is voltam már szerelmes szinte az összes városi nőbe de az más volt. 

-Csak...rájöttem szar felnőttnek lenni....visszamennék az időbe szívesen hogy az a régi Xaria legyek mint voltam.....mikor még nem voltam szerelmes.....

Héj csajszi minden okés? 

*némán nézek felfele az égre és közbe folynak a könnyeim* -Mégis mit tegyek még?*kérdem halkan magamtól mire hangokat hallok...* -szia

" Kicsit kotyagosnak éreztem magam lehet hogy gyomor rontásom volt vagy valami hasonló majd megláttam Xariát."

Szia mizus veled?

* némán nézve rá figyelek majd sárkányom fele indulok meg

- Kösz nem. - morgolódom. - Előbb megpróbálok egyedül bénázni...

Úgy döntöttem átváltozom, és a szárnyaim segítségével landolok, ami szerencsére be is vált, bár a lángok továbbra sem akartak eltűnni.

*nézek rá és nyujtom fel a kezemet neki* akkor fogd meg a kezem...segítek neked

- Haha! Én nem nevettem...

Aztán enéztem a földre. Má két méter magasságban lebegtem, a testemen fekete lángokkal.

- Mostmár csak arra kell rájönnöm hogyan jövök le innét...

*némán figyelem őt* nem akartalak ...de vicces voltál

- Aha, már értem - válaszoltam némileg megnyugodva. - Te direkt fel akartál idegesíteni. Egy ilyen sárkánnyal az őrszolgálatban könnyű... - böktem az eget szántó állat felé.

-igen hisztizel...nézd meg mit csinálsz...

- Hisztizek?!

A testemen fekete lángok kezdtek lobogni.

kuncogva állok meg* -ennyire fáradt vagy vagy menstruálsz hogy így hisztizel?

- Egyszerű mezei ember?! - hitetlenkedem. Először nem találok szavakat. - Már elnézést!

Na tessék, egy ilyen beszóláson fel tudom idegesíteni magam...

Későn veszem észre, hogy a lábam elemelkedett a talajtól...

*Odaérve nézek a fiúra majd sóhajtok* -Mikhail..nincs gond..,.ez csak egy egyszerű mezei ember...*mondom hátat forditva neki és megindulva el