- Elhiheted nem vagy te szörny. Vagyis az én szemembe nem vagy az. Szerintem meglátta a benned rejlő lehetőséget. Tehetséges vagy és jószívű. Emellett hűséges típus. Elég rád nézni és már látni lehet  a komor külső mögött ott lapul az emberi éned.

*A szavaktól, és Rosa ujjainak nyugtató érintésétől Dimitri arcára keserédes mosoly húzódott, s aprót bólintott.* -Az egyik részem mindig is gyűlölte... viszont a másik részem hálás volt neki...- *Lassan előredőlt, s homlokát neki érintette a kőtáblának. Ajkaiból halk sóhaj tört ki.* -Gyűlöltem őt... de valahol szerettem is. Mikor elment, nem tudtam mi tévő legyek magammal.... Évekig kuksoltam a környéken. Védtem a temetőt a vandáloktól... s jártam a környéket céltalanul...- *Ujjaival lassan végig simított a kövön.* -Lehet hogy egy szörnyeteg volt... és amiket tett velem az megbocsáthatatlan... mégis... mégis ő volt az, aki magához vett. Otthagyhatott volna, hogy az idő vasfoga alig pár hét alatt elrothassza a testem... de mégsem tette...- *Lepillantott a félre tett pipára, melyben már kialudt a parázs.* -Egyszer a vele töltött idő alatt is használtam a halál kaszáját... tudod mi történt?-

- Hát meg kell hagyni érdekes módszerei voltak. Én régen ismertem egy doktort aki több sírrabló volt és több testből állított össze egy egészet majd újjá élesztette. Mi is volt a neve? Már nem emlékszem rá sajna. 

-Nos... ennél kissé viccesebb a történet...- *Látszott rajta, ahogy tekintete elvész az emlékek közt.* -Eredetileg csak véletlenül támasztott fel. Fiatal volt még, és eléggé tapasztalatlan. Egy újfajta átkot akart kipróbálni egy szerencsétlen járókelőn... rajtam. Mivel akkor még csak közönséges ember voltam, így pillanatok alatt sikerült megölnie. Azt hitte hogy azonnal újjá éledek, mint valami agyhalott zombi... de én csak később tértem magamhoz. A saját temetésemen... ráadásul úgy hogy minden emlékem megmaradt az addig leélt életemről...-

* A temetőben mint mindig hatalmas csend volt. Fényt is csak a mécsesek adtak melyek a sírkövek mellet pislákoltak.  Apró léptekkel haladtam Dimitri után majd mikor a sírkőhöz értünk leguggoltam és a neven végig simítottam a kezem. Apró emlék foszlányok villantak fel melyek az elhunyté voltak. Elrántottam a kezem inkább majd Dimitrire néztem.* 

*Rosa-val keröltve érkezett meg. Tekintete hűvös és kissé nyugtalan volt. Aprókat lépkedve szelte át a sírtarkította mezőt, s nagyokat pöfékelt a pipájából. Jó pár perces séta után megállt egy könél, s leguggolt hozzá.* -Szia. Rég láttalak. Szeretnélek bemutatni valakinek. Ő itt Rosario...- *Majd Rosa-ra tekintett.* - Ő pedig Alice Blackwood. A volt mesterem.- *A kövön ott díszelgett a név, de semmi egyéb hozzáfűzés, semmi nem volt rajta.* -Miatta éledtem fel, mint élőholt. És őt szolgáltam egészen a haláláig...-

' Körbenéztem hogy nincs e valaki a közelembe majd mikor meggyőződtem róla hogy tiszta a levegő lehunytam a szemem és koncentrálni kezdtem. Egy kis idő után számos démont találtam de most csak egy érdekelt. Elindultam a Kiképző központ felé.' 

'Hideg és nyirkos volt a levegő. Még a leheletem is látszott bár fázni nem igen fáztam. Körbenéztem és csak a sírköveket és pár kiszáradt fát láttam. Elindultam a kijáratott keresni majd egy sír előtt meg álltam és lehajoltam. Egy kis váza volt a sírkő előtt melyben egy szál rózsa volt de a szél eldöntötte azt. Felállítottam majd elolvastam a sírkő felíratott.' " 2013-2014  Nyugodj békében. Szerető szüleid...."

Felőlem. Biztos jobb ott mint itt..

Most mi legyen? El kéne menni innen nem gondolod?  Nem szívesen háborgatom a holtakat és úgyis Kaptam egy kárpótlás ajándékot a boszitól szóval mehetek fürdőzni nincs kedved velem jönni?

* Vállat vontam*  Paszolom.. * Majd csak néztem a kis felturbózott alakját* Nem semmi. 

Ez most tanúl számolni? " Néztem Shozu-Chanra kérdően."

* Én csak néztem nagyot majd felálltam. A pasas meglepetten nézett Erikre majd rám. Elvigyorodott majd mögötte egy portál jelent meg* - 2.. * mondta majd eltűnt. Csodálkozva néztem Erikre majd a portál után*

" Elfordítottam a fejem majd átváltoztam de most nem a soma emberi alakomba hanem kicsit feltúrbóztam. A testem körűl lángok csaptak fel majd megfogtam a pasast és homlokon pöcköltem amitők pár mézerrel hátrébb kellet ugrania." Ipiapacs ta vagy a hunyó.

Ez nem éppen ilyen egyszerű, ezek nem átlagos csapdák és kis trükköcskék.. 

* Az alak aki a kripta oldalánál állt eltűnt pár percre majd hirtelen Shizukáék mögött jelent meg.*

Á ez fáj! " Mondtam neki morcosan." Mit csinálna velem felrobantana? Tűzből vagyok nem árthat nekem.

He?! Hé, gyere vissza, ne menj arra! Rossz macska! Sicc ! * Mondtam hadarva majd utána nyúltam* Szőnyeg leszel ha meglát!

" Pislogtam egy kört hogy mi is történhetett majd kiugrottam Shizu- Chan kezéből és kimentem a sírkő mögül. " Odas Freddy Kruger az álom férfi... Ja mégsem bocsi téves riasztás volt. " Majd elindultam előre." 

* Meredten néztem előre az egyik kripta irányába majd felvillant ott valami.* Hogy?! * Majd elkaptam Erik grabancát és magamhot ölelte majd felpattantam és egy nagyobb sírkő mögé ugrottam. Az elöző hely ahol voltünk felrobbant. Lassan kikukucskáltam a sírkő mögül* 

" Abba maradt a simlizésem majd hirtelen a földön kötöttem ki." Még hogy a macskák a talpukra esnek.... Felálltam és megráztam magam majd néztem hogy mi zavarhatta meg Shizukát."