Hol is vagyok? Rossz utszán fordúltam be? " Néztem körbe de nem láttam a kiutat. Elindultam majd egy srácot láttam aki épp a halott nagypapáját akarta visszatuszkolni mert Tapsihapsi üregébe belelógott és ez neki nem tetszett ezért kivágta az öreget levegőzni." Ezek a nyulak

- mi ez a kopogo hang

" hátra fordultam és láta ahogy a csontváz kezd felkelni a földröl ami félig bene volt a földben "

- óóóóó szegény csontváz várj szegitek rajtad

" ezel fogta és viszanyomta a földbe "

- igy ni visza menyéééé :D

- jé 1 csontváz :D de jóóóó de ugy látom hogy 1 temetöbe értem hmm nem nagyon találkozok it senkivel ,

"ezel továb ment luffy de közben a csontváz megmocant "

- mi  a 

" felbotlot 1 sirköben és rályöt hogy nem 1 sokásos helyen van "

- Milyen kedves vagy, pont olyan mint mikor először találkoztunk. * Mosolyodott el, bár nem értette, hogy mire föl.*- Hogy mit akarok az ismert dolog, de, hogy mikor, na az miatt nem kell aggódnod. Előtte még van egy kis dolgom.. 

- ..... * Csak néztem rá és próbáltam valamit kiolvasni az arcából, de semmi. Ő csak nézett rám majd oldalra fordította a fejem s a nyakamhoz hajolt. Egy ideig nézegette majd szabad kezével elővett egy kis pengét. Lassú és finom mozdulatokkal egy jelet karcolt a nyakamba.* 

- Míg ez rajtad van, tudom, hogy merre vagy, kivel vagy, vagy hogy mit csinálsz. * Majd a fülem hez hajolt* - Hiszem hamarosan úgy is meglátogatlak~ * Majd elengedett és megnyomott egy pontott rajtam amitől én elájultam. Ő szépen komótosan kiballagott majd még az ajtóból visszanézett rám*

- Készülsz valahova? * Nézett rám kérdőn és egyben gyilkosan is, tengerkék szemeinek nyugodtságot kellene sugároznia de most inkább az ellenkezőjét mutatta.* - Tudod sok időmbe telt ezt az ál portált megnyitni a kedvedért... 

- Bocs, díjjazom, de most megyek. * Jelentettem ki majd már kerültem volna ki mikor megragadta a karom és htra lökött. Én a nagy lökéstől egyenesen a hátső falba csapódtam majd a tövébe csúsztam kissé kábultan*

- A meghívom nem visszautasítható. * Mondta majd elindult felém szépen, lassan és nyugodtan, mintha ártatlan lenne, pedig tudtam, hogy ő is egy olyan dög.. Egy vadász. Mikor ide ért elém letérdelt majd megfogta állam*- Gondolom sejted, hogy mi vagyok, kedves démon kisasszony~

Te is egy vadász vagy... Már a második ebben a városban. Mit akartok még? Semmit nem tettem! 

* A sétányról egyből idesiettem. Mikor átrontottam a régi rozsdás vaskapun az nyikorogva csukódott vissza mögöttem. Itt csend volt... Elkezdtem bemenni a régi templom felé a kitaposott kis úton mely a sírkövek között kanyargott. Mikor beértem a templomba ledermedtem, mikor még ide jöttem fogalmam se volt róla, hogy mi van itt. *

- Egy portál...?

* Kérdeztem halkan magamtól s csak álltam továbbra is mozdulatlanul. Mikor jobban megnéztem a portált láttam, hogy valami nem stimmel. Mikor rájöttem, hogy kamu egyből el akartam tűnni onnan.*

- A francba! 

* Majd megfordultam, hogy futok innen de ebben valaki/valami meggátolt*

*Mikor az idegen végre elment, Dimitri ismét nagyot sóhajtott, majd odalépett a szétrobbantott sírhoz.* -Hála a kaszásnak... nagyon felb*szott... de vajon mit kereshetett...- *Ereszkedett térdre, és vizsgálni kezdte a sírhelyet, már ami megmaradt belőle. Az egyik zombi a földön mászva ért oda hozzá és élettelen, rothadó tekintetével ő is a sír maradékát bambulta. Dimitri rátekintett, majd megeresztve egy mosolyt a hulla csontos vállára emelte kezét.* -Ne aggódj... majd megjavíttatom... és most térjetek ismét nyugalomra, kérlek.- *Tekintett körbe, mire az eddig kikelt holtakat most lassan újra magába szippantotta a föld.* -Chh... élők... semmit sem tisztelnek...- *Egyenesedett fel, majd ő is tovább sétált...*

Megyek mar megyek mar.... 

mondom neki unottan ;es el is indulok ... bar nem tudom merre merhogy nagyon reg latta a lanyt..

*Idegessége egyre nagyobbra hágott a szavak hallatán, de ezt csak annyiban mutatta ki, hogy ujjait szép ütemesen kezdte tördellni szakadatlanul. Hangja viszont ismét visszaváltott a nyugodt, rekedtes ritmusára.* -Látom a szád elég nagy ahhoz, hogy letudjam rajta tuszkolni a saját lábad... de legyen...- *Sóhajtott aprót.* -Még Halloweenkor találkoztam a lánnyal, azóta nem volt hozzá szerencsém.... És most kérlek, távozz innét... és ne gyere vissza...- *Körülötte megmozdult a talaj, és néhány zombi mászott elő derékig a sáros földből, vadul csattogtatva fogaikkal az idegen felé.* -...vagy azt már nem foglyuk ilyen... nyugodtan... eltűrni...-

-Mondod te nekem...akit a földből vaakrtak elő ....mert a szagodon érzem hogy már közel sem vagy....élő....zombi....

*mondom gunyosan neki * Válaszolj...és elmegyek én...

-Te pedig takarodj a temetőmből, ha még szeretnéd a földet súrolni a mocskos talpaddal...- *Azzal oldalra fordította tekintetét, épp szemével végig mérve az illetőt, majd egy mélyrő jövő, nagy adag csulát köpött kettőjük közé.* -...Csótány.-

.Te meg engem irritáálsz...*kapom el a követ amit dob* a kérdésre válaszolj idegen ha még élni akarsz....

*Fapofával, kómás tekintettel hallgatta végig a kis monológot, de belül a pumpája másodpercek alatt kezdte a plafont súrolni az idegen visszataszító szavaitól. Figyelmen kívül hagyva a kérdést ledobta maga mellé a táskáját.* -Irritálsz... hánynom kell tőled.- *Válaszolt komoran, majd felkapva maga mellől egy tehetős gránitdarabot, egyenest az idegen feje felé dobta azt.* -Takarodj innét!-

*csak nézek előre és kezembe fogva nézem a követ.... * 

Ezzel végre elkapom azt a....* ekkor hallom meg hogy valaki rám szól, hátraforditom a fejem és pislogok* 

.Mit érdekelnek engem a halottak... mit akarsz te büdös? Nem látod hogy fontosabb dolgom is van mint hogy egy rothadó félbe lévő mozgó korccsal beszéljek mint te? * Kérdem kissé idegesen , hiszen vannak fontosabb dolgok is mint hogy ezzel foglalkozzan itt... *>Nem érek rád...elkell kapnom ma még egy lányt...Láttál egy Xaria nevezetű lányt? * amilyen hülye úgy se tudja ki az...gondolom* -legyen egy kis hasznod is ha már itt zavarsz

*Úgy mászik elő a földbő, akár egy frissen kelt hulla. Mindig is szeretett itt lenni, ha egy kis nyugalomra vágyott. S most ösztönösen tudta merre találja a temetőt.* -Összekell szednem a gondolataimat...- *Ült fel egy sírkőre, és törni kezdte a kobakját.* -Mostanra már tudom, hol is vagyok és hogy milyen év, milyen nap van... viszont még mindig nem emlékszem ki ellen hazsnáltam a kaszát... és azt sem tudom hol van most Rosa...- *Hatalmasat sóhajtva kezdte szép sorjában az ujjait tördellni, de a nyugodt idill nem tarthatott sokáig. Alig 10 méternyire tőle hatalmas robbanás szakította félbe a csendet, s csupán egy kiöregedett tölgyfa takarta a képet. Dimitri felkapva a fejét lepattant a sírról, és körbe járva a fát megpillantotta Shadowlord-ot.* -Hé te...- *Szólt oda neki komoran.* -Hogy merészeled háborgatni a holtak nyugalmtá?-

Shadowlord:

* Lassan szagatottan halad előre a sírok között.... kezében egy jó vastag könyvet fogva  halad.... majd  egy sírhoz elérve megáll... Némán letérdel és elkezd valamit motyogni. Egy átlagos ember azt gondolná hogy valami hozzátartozójához beszél....aha...egyszercsak felrobban a sír és egy kristály esik a férfi elé* 

-Ezzel megvolnánk......

Csak néztem ahogyan azok ketten elhagyják a temetőt. Én pedig továbbra is azon gondolkoztam, hogyan kellene eloltanom a rajtam lobogó lángokat, mert jelenleg úgy világítottam, mint egy jelzőfákja.

- Remek, ha más nem beleugrom egy vödör vízbe - motyogtam, és leültem egy sírkőre.

Hát nem sok minden van velem járom z utam és keresek de hogy mit még nem tudom. 

-rendben...*fogadom el a kezét és indulok meg lassan vele* -veled mi van mostanság?