Weiss:Hmm*sóhajt kicsit majd arébb szökken előlük de egy felsérti a kezét*Érdekes támadási módszer. Szégyen hogy így meggyalázol egy emléket*fogom a feje de a kard ismét feléd szágul a vállad felé közben  kezemben lévőt is feléd hajítom de nem talál el hanem beleáll a földbe*Francba

[telibe kapja a vállát]

Nem figyeltem...[a válláról jégdarabok hullanak le a vállán graynek nem lett komolyabb sérülés]

Figyelj...[Hirtelen eltünik ,majd kiszakít a földből már sírkövet és Ilhzard felé rúgja őket amik felé száguldnak]

Weiss:*mosolyogva figyeli ellenfelét majd megjelenik mellettem egy lebegő kard is ami feléd suhan és csap a vállad felé nem akarlak halálosan megsebesíteni. De azért nem fogom hagyni magam*

Bocsi először a kinézeted egy kicsit kétségbeejtő volt [vakarja a fejét]

nem titulállak gyengének csak "néha nem fogom magam vissza"

de támadj nyugodtan...

[kivesz a zsebéből az egyik kezét]

Weiss:*sóhajt kicsit*Először csajnak nézel...Azután pedig gyengének titulálsz: Nem szokásom felvenni az ilyeneket és ez esetben sem fogom.*lassan megjelenik a kezemben egy egyszerű kard*

PASi?!

[leesik a sírkőröl,majd pár perc múlva fel kell]

Hát ha nagyon akarod...de nem nagyon akarlak bántani...

Weiss:Kegyedben ehh? Pasi vagyok héé...*sóhajt kicsit s eveszi csuklyáját.*Na de nem is baj... Mit szolnál ahhoz ha azt mondanám,hogy rég harcoltam. Volna kedved hozzá?

Üdvözlet....csak meglátogattam a srácokat...

[megütögeti a sírkövet]

Igaz gyerekek...[majd a lányra néz és a szeméből a harcivágy szinte cikázik a levegőben]

Gray vagyok...és kegyedben kit tisztelhetek?

Weiss:*Egy szép estén úgy gondoltam jó lenne egy kicsit levegőzni. Nem is sokat habozva elindultam ki a friss levegőre amikbe nagyot szippantottam és sóhajtottam egyet. Ezután elindultam a temető felé amit ritkás erdő vett körül a fákon már nem voltka lombok vörös-fekete hajamat enyhén lobogtatta a hűs szellő. Lassan a temetőbe érve a kaput kinyitom ami égtelenül nyikorogva nyitja ki száját. Belépve meglátok egy fekete hajú férfit. Érzem,hogy mágikus erővel rendelkezeik így lassan közelítem meg majd 10-15 m-re megállok tőle* Szép estét. Mi járatban errefelé?

[Ideér ,majd leüll egy sírkőre]

- Úgy legyen. 

-Megfogadom a tanácsot... és ne aggódj, vigyázni fogok.- *Halkan kuncogott, majd gyengéden meghúzta Rosa kezét, és átölelve a lányt nyomott egy aprócsak puszit az ajkaira.* -Akkor majd hamarosan találkozunk.-

- Mehetünk együtt is csak tartsad a tempót mert ha valamire vadásznom kell nem szokásom lassan haladni. És ha Noáh szívat említsed meg neki hogy tudod mi van a szobájában a titkos polc mögött. Olyan kezes bárány lesz mint a fene. Viszont vigyáz magadra nem szeretném ha cafatokra tépne egy robbanás vagy valami. 

-Hé, azt hittem közösen megyünk majd vadászni...- *Vágott kissé csalódott képet, majd megköszörülte torkát.* -Hát rendben van. Én most pár napra beleszek zárkózva a laborba... plusz majd élvezhetem ahogy Noáh futárként szalajthat végig a városon... jó lesz...- *Vágott kellemetlen arckifejezést, de gyorsan mosolyra szaladt a szája.* -De előbb menj haza és fürödj meg...- *Szippantott mélyet Rosa hajából, s nem szólt többet, csak magába vigyorgott.*

-A mágia és az alkímia valóban nem az erősségem. Csak az emlékek törléséhez és az idő manipulálásához értek máshoz nem igen. De a pókokat bízd csak ide. Vedd úgy hogy már az asztalon vannak. 

-Majd mindent szépen sorjába...- *Tekintett a kijárat felé, s ahogy jöttek, ugyanolyan tempóban elindultak kifelé.* -Ne haragudj amiért ezt mondom, de az alkimiában nemtudsz segíteni. Az egyszemélyes munka. Viszont a pókvadászatot majd valamelyik nap megejthetjük...- *Feltekintett az égre, s egy szem szeme összeszűült a hold fényétől.* -Kissé hideg van, de ma is csodás az éjszaka, nemde?-

- Biztos vagyok benne hogy semmi bajuk nincs. Tudok segíteni?  

-Tudom...- *Bólintott aprót, s ismét kiült a szájára a keserédes mosolya.* -Na jól van!- *Paskolta meg saját arcát.* -Ennyi önsajnáltatás elég volt. Mennyünk.- *Nyújtotta a kezét Rosa felé.* -Temérdek még a tennivaló. Az a sok hozzávaló, amit az utamon gyűjtöttem még mindig ott pihen a magára hagyott zsákomban... Remélem nem romlott meg semmi...-

* Leültem a sírkővel szembe majd Dimitrire néztem és hallgattam. Rég láttam ilyen sok érzelem között őrlődni vagy még nem is láttam?  A mellkasomba  szorító érzés lett úrrá rajtam. Azt hiszem nagyon is meghatott a története. Felálltam majd oda mentem hozzá. Nem tudtam mit tegyek. Megöleljem vagy csak némán végig hallhassam.*

-Ugyanúgy, mint nálad akkor is egy teljes évig tudatlan voltam... S mikor kinyitottam a szemem... először az ő arcát láttam meg. Ott volt velem ő is. Azt a gyerekes bárgyú vigyorát sosem fogom elfelejteni.- *Aprót kuncogott.* -Az volt az első mondata, hogy ha még egy percet várnia kellett volna rám, akkor elkezdett volna vissza ásni a földbe.- *Ismételten nagyot sóhajtott, majd feltápászkodott. Látszott hogy még mondana valamit, de a szavak most nehezen öltöttek alakot a nyelvén.* -Hiányzik...- *Bökte ki végül.* -Néha úgy érzem... főleg mikor sokáig nem látom ezt a sírkövet... mintha már nem lennék több egy puszta bábúnál, amit elhagyott a gazdája.-