*Miután végzett Noáh-val és a munkával úgy döntött kicsit kimenekül a labor sötét zugaiból, és szív egy kis friss levegőt. Nagyokat pöfékelt hát a cigarettájából, s közben volt mesterének sírköve előtt gubbasztott. Unottan bambult maga elé, s elveszett a régi emlékek közt...*
Weiss:Kezdő hmm? Nem vette észre netán,hogy mekkora hátránban volt? *sóhajt kicsit*Na de mindegy. Körülbelül 7-10 varázslatot Használtam amik Kezdő fegyvermágus varázslatok voltam. 1382 Varázslattal rendelkezem. Mágusmesternek számítok. De nem baj. Éljen csak ebben a tudatban. Majd legközelebb mutatok neki többet is és komolyabban fogom venni. Úgy látszik ő a nehézfelfogásuak közé tartozik*azzal fogja a polóját és leül egy sírkore*
Túl komolyan? Undorító? hm...még kezdő vagy...van akkinek az élete a szorakzás...van akinek a munka..van akinek a család..és van olyan akinek a harc az élete..én ezek közé tartozom...Igaz imádok harcolni és minden adandó alkalmon kapni...[zsebre teszi a kezét majd hátat fordít és elkezd kisétálni a a temetőből]
De....nem vagyok....gyilkos....[mondja kicsit halkabban vissza szólva,majd azzal eltünt a srác]
(Neharagudj de mennem kell ,de bármikor harcolok veled leközelebb :) Egy élmény volt ,köszönöm :) Szia )
Weiss:*nem tetszik neki ahogy a fiő harcol túl sok a pusztulás. ő szabadjára engedi mágikus erejét de az övé sokkal koncentráltabb így csak a testét veszi körül. Ütközéskor a kardok belecsapódikak de megállnak az Aurába. Közelebb sétál sóhajtva*Látom valóban komolyan veszed a küzdelmet. Akkor gyere. Megadom neked az esélyt hogy megölj engem. Szúrj szíven. Undorítóan harcolsz. A Régi énemre emlékeztetsz *mosolyogva figyeli a srácot* De kezded belőlem is kihozni azt aki voltam.
[Harci pózba áll ,majd elkezd körülötte cikázni a lélekerő,majd mikor elordítja magát kiszabadítja az ereje 50%-át a temető Teljes Pusztulást szenved Ilhzradot a levegőböl hirtelen jég kardok támadják]
Weiss:*mosolyogva vette tudomásul hogy ellenfele nagyon nem figyelt arra a kardra ami mellé zuhant igy csak megáll ellenfelétől 15 m-re*Tárgy pusztulás. *mondja majd a kard elkezd repedezni és kb 3 másodperc mulva robban. Ha hozzáérnek bármivel is azonnal detonálódik.*
Weiss:*sóhajt*Még mindig férfi vagyok öreg...*sóhajt ismét majd eltűnik és feletted a levegőben jelenik meg és feléd dob két kardot de az egyik célt téveszt és a földbe áll a másik lábad felé suhan. Ezután eltűnik a levegőből*
Weiss:Hmm *csak figyeli és tűzpajzsot von maga köré de az befagy és a támadás elpusztítja a páncélját és megfagyasztja a fél kezét*Hmm nem rossz...*a kard segitségével kiolvasztja a kezét de a páncélnak annyi*Díjaszom hogy ekkora erővel harcolsz ellenem. *megjelenik egy nyil a kezemben amivel szíven szúro magam a nyil átlátszó. Nem történik semmi csak eltűnik a nyil*Na rendben akkor én is mutatok neked egy két trükköt.*félmeztelen ujra. Majd megjelenik rajta egy könnyed bőrpáncél. *Lebegő Páncél.*Ez a páncél meg 5x özi használója sebessgét. El is kezd cikáznni Gray körül csak az hallatszik mikor ellöki magát mert az ki port kavar*
[elordítja magát ,majd felszabadítja az ereje 40%-át Gray körül kráter keletkezik,majd egy szép mozdulatal kikerül a a pengét aztán elkapja egy jég ostorral a pengét és vissza suhintja a saját pengéjét Ilhzard felé]
Weiss:*elmosolyodik az energiára de csak sóhajtva a karddal egy nagy tűzpengét küld ellenfele felé ami elolvasztja a jeget. Ezutána nagy tüzpenge tovább halad Gray felé felszkítva a talajt*Na csak ennyi telik tőled?
Weiss:*mosolyogva figyeli a hát majd megejelnik a kezében egy vörös fekete kard és egy vörös fekete páncél ami egész testes. A Fát karddal elmetszi. Így a fa két daraba kikerüli őt.* Láng Császár Páncélja!
Weiss:*hagyja hogy eltalálja a támadás és hátrébb csuszik tőle felsőjét rögtön ledobja nehogy valami más is történjen még azon kivül. Majd csak elmosolyodik. *Nem is rossz...De azért ennél több kell hogy bemelegedjek*mosolyogva figyeli ellenfelét*
*Miután végzett Noáh-val és a munkával úgy döntött kicsit kimenekül a labor sötét zugaiból, és szív egy kis friss levegőt. Nagyokat pöfékelt hát a cigarettájából, s közben volt mesterének sírköve előtt gubbasztott. Unottan bambult maga elé, s elveszett a régi emlékek közt...*