Jupii köszii Sebby!-kacagom.

Miért ne lehetne ez mindig igy? Egyszer úgyis az enyém leszel! De ez igy van rendjén!-kuncogom beléd karolva miközben egyre beljebb megyünk a temetőben és meg nem hallunk egy kacajt majd az egyik koporsóbol ki nem lép a temetkezési vállalkozó

" megvakartam a fejem majd sóhajtottam."

"Pofára esek amiért arrébb áltál"

Oh..én is csak egy ügymiatt járkálok errefele.... de ha már te is itt vagy menjünk eggyüt!-karolok beléd.

" Felálltam gyorsan majd láttam hogy Grell -az. Mielőtt rám vetette volna magát férre álltam és haladt tovább mellettem."
- Mit akarsz halálisten? Épp dolgozni próbálok.

"egy fa mögött várakoztam és épp a körmeimet nézegettem mikor észrevettem közelettedet. KIvártam a megfelelő pillanatot majd előugrottam"

Sebyyyyyyy!-kiáltottam a karjaid felé uorva csücsörítés közben

" Határozott léptekkel haladtam a sírok között. Még mindig nem sikerült fényt derítenem arra az ügyre amin a mesterem rám bízott. Kevés a nyom és az idő is. egy sírkőre ülve próbáltam össze állítani az eddig begyűjtött információkat majd léptekre lettem figyelmes.*
- ki van ott?

*Felcsatolva maszkját parányit biccentett a távozó lány felé, s ő maga is tovább indult lomha tempójában.* -Szóval...- *Túrt elő a táskájából egy füzetet, minek tartalmába gyorsan bele is merült. Így tűnt el végül a főkapun...*

Elmosolyodok a mondatain. - Minő meglepő lelki nyugtatás számodra, hogy itt vagy és szeretsz is itt lenni. - mosolyodok el. - Igen, biztosan sok dolgod van még, nem is tartalak fel. - mondom és elindulok felé, mellette megállok és rámosolygok. - Örvendtem Dimitri. - dobtam meg a hajam és elindultam a nagy kripta felé.

-Értem...- *Bólintott a magyarázatra, majd aprót sóhajtott.* -Én a volt mesteremet szoktam meglátogatni... na meg míly meglepő, szeretek is itt lenni. Ez a hely mindig megnyugtat....- *Tekintett lassan végig a márványtömegen.* -...itt úgymond otthon érzem magam... a holtak közelsége mindig felüdíti a lelkem.- *Gyorsan elfüstölte ezt a cigit is, s a csikket csak ledobta maga elé, majd eltaposta.* -Na de nekem mostmár mennem kell. Vár a munka...-

Lehunytam a szemem és megrántottam a vállamat mosolyogva. - Nem szokásom mutogatni az erőmet.. - mondom és aztán rápillantottam. - Mert még semmit se láttál belőle. - ahogy a cigarettát meggyújtotta és a cigaretta szál végére pillantottam, ami vöröslően égett és a papírdarab füsté vált ismét lehunytam a szemem és sóhajtottam. - A családom pár tagja ide van eltemetve. - rápillantok egy hatalmas nagy kirptára. - Soha sem volt erőm ide bejönni, de valamiért muszáj volt. - kissé elcsuklik a hangom és kiegyenesedek komoly arctekintettel. - És te? - kicsit elmosolyodtam. - Bár hülye kérdés ez egy élőholttól. - ismét hajamba kap egy kis fuvallat, de a kósza tincset a fülem mögé teszem.

*Megállt, majd egyszem szemével lassan végig mérte az elé teleportáló lányt.* -Ne érts félre Caroline... de nem szeretem ha valaki csak úgy dobálózik a hatalmával...- *Majd pár másodperces hatásszünet és gondolkodás követve újfent lehúzta maszkját, s ismét kikötött a szájában egy tüdőropi. Gyújtója halk sercegéssel lobbant be, s pöfékelt párat.* -És... mi szél hozott a temetőbe? Azt leszámítva hogy vandálkodj a sírok közt.- *Lehet kissé bunkón hangzott, de hanglejtése immáron barátságosabb volt.*

Még végig hallgattam a férfit és kissé elgondolkoztam, amikor megfordult utána néztem. Elgondolkodtató volt a kisebb szónoklata és a sírra néztem majd utána. ~Dimitri?~ Néztem ismét utána és a hajamat megfújta kissé a szél. Előtte egy oszlopnak dőlve jelentem meg és néztem rá keresztbe tett kézzel. - Caroline. - néztem rá mosolygok rá.

-Ez itt már nem Everet Goldfield... teste nem tehetett róla hogy oly mocskos lelket kapott, mely elnyeri méltó büntetését a túlvilágon... Így legalább porhüvelyének hagyj békét, ha a rothadt belsője megannyi szörnyűségre vette már rá így is az életben...- *Majd aprócska kis mosoly ült ki arcára, melyet gyorsan elfedett a maszkjával.* -Dimitri... a nevem. Örvendtem...- *Azzal hátat fordított, és elindult a kijárat felé.*

Állok neki háttal és csípőre tett kézzel fordulok meg. - Everet Goldfield... - mondom a nevét a halottnak és kissé összeszűkül a szemem. - A lázítója volt a városnak és ő ölte meg a családomat! - mondom kissé mérgesen és rálépek egy kisebb cserépre ami eltörik, nem érdekelt hogy erősebb e nálam a férfi de nem hagyom hogy leteremtsen azért amit tettem. - Egy kisebb rongálás nem akkora bűn amit ő tett! - mondom komolyan és nézek a sírra. - Szerencséje volt hogy nem én öltem meg... - jegyzem meg halkan, és elfordulok hogy tovább megyek.

*Csak aprót sóhajtott, majd szótlanul odasétált a meggyalázott sírhoz, és elkezdte vissza igazgatni az eldőlt virágokat.* -Én meg nem értem hogy egy vámpír mit foglalkozik sírok tönkre tételével. Tán ennyire unatkozol az öröklét fogságában?- *Mikor végzett, felegyenesedett és érdeklődve pillantott újfent a vámpírra.* -Ugyan... nincs baj, csak kérlek ezt ne ismételt meg.-

Vigyorgok rá hátra lépek. - Ohh elnézést.. - egy hirtelen mozdulattal visszarúgom és rápillantok. - De nem is értem mit foglalkozik egy élőholt ennyire a sírokkal.. - nézek körbe és megdobom a hajam és elé lépek. - Elnézést a kellemetlenségért.. - tartom a szemkontaktust és kacsintok a végére egy gonosziast.

*Tökéletes rálátással figyelhette végig, ahogy az ismeretlen lány úgy tűnt szimpla kedvtelésből fölrúgott egy sírkövet. Több sem kellett Dimitrinek hogy felmennyen benne a pumpa. Mikor a lány beleütközött, egy szimpla mozdulattal el is lökte magától.* -Bocsáss meg az udvariatlanságomért de... megkérhetlek, hogy illezd vissza annak a koporsónak a tetejét?- *Szólalt meg rideg hangon, s élettelen szemeit a lányéba véste.* -Illetlenség így bánni az elhunytakkal.-

Sétálgatok és elmosolyodok és egy félig kiálló síron. - Hmm.. - odamegyek és felrúgom a koporsó tetejét. - te se most haltál meg.. - nevetek rajta és nézem a hullát a koporsóban ami már rothadt volt. - Na mindegy. - azzal megfordultam és elindultam de beleütköztem egy férfiba.

*Egy utolsó nagy slukk, majd a csikk gyorsan kikötött a sírkő mellett pihenő kis konzervesdobozban, mely eredetileg egy virágnak lett odatéve, mostanra viszont már csak fekete, poshadt víz pihent a tartalmában. Dimitri nagyot nyújtózott, melybe alaposan beleroppant minden csontja, majd feltápászkodott.* -Na jó... vissza a munkához...- *S indult is el. A körülötte lézengő járókelőket különösebben nem vette figyelembe.*

A temetőbe nem voltam még ezért gondoltam kimegyek és körül nézek hátsa látok valami ismerős sírt. Sétálgatok és egy két sírkőre elmosolydtam. - Ez az ostoba is meghalt? Hahaha...szerencsétlen vén bolond.. - mondom és kissé nevetek, majd sétálok tovább, majd cigaretta füstre leszek figyelmes.