Valaki közeledni kezdett felém, de sötétben nem láttam ki az. De jó lenne most ha látnék a sötétben! De egyenlőe vonakodom előveni a kardom, nem akarom felfedni magam.

-Mikhail...ki az?*kérdem lassan haladva feléjük és közbe kardom fogom a jobb kezem be*

Egy hatalmas hüllőszerű állat száll le elém.

- Hát ez remek - morgom, és előrántom a bicskám, amelyet egyenlőre nem pattintok ki, hogy karddá változzon.

* Mikhail az idgen elé repül hisz nem lehet tudni hogy barát vagy ellenség-e* Mi....*erre fordulok felé és indulok meg lassan

 Ahogy mentem hazafelé (haza alatt azt a kis bérházat értem, ahol az utóbbi időben laktam) elgondolkozva nézem az utat. A Hold már feljött, de egyébként minden sötét volt. Úgy döntöttem lerövidítem az utamat a temetőn át, ugyanis már így is hullafáradt voltam. eges széláramlat söpört végig az egész helyen, és olyan negatív energiát sugárzott amilyet legutóbb csak az elhagyatott ks szentélyben éreztem. Vonakodva bár, de beléptem.

- A fenébe is mi van velem? - morogtam azon tűnődve miért ijedek meg egy temetőtől, ahol ilyenkor éjnek évadján nem is jár senki más, csak én.

*Némán sétálok a temetőbe miközbe dudolgatok egy dalt.... kis fénylő valamik szálnak és követnek engem....* ( https://www.youtube.com/watch?v=SgWygHHfWOM )* megállva felnézek az égre és nyujtom felfele a kezem mintha várnám hogy valami vagy valaki megragadja..nem mintha ez megtörténe...csak a sárkányom szál l Mikhail és néz engem kíváncsian míg én éneklek ...csak nyujtom a kezem és probálok a semmibe megkapaszkodni mire a kezemen fekete írások jelennek meg...erre fejezem be az éneklést*

*Követtem az szagot ami szinte elbódított.*

----------Vége----------

Szerelem harapásban? felejtős. Nekem is dolgom van el kell mennem az árva házba  meg kell keresnem valakit.

Vigyázok rá joban rosszban szerelem harapásban *Felkacagott és integetni kezdett.*

*Éreztem hogy még mindig nem az igazi az erőm. Gyorsan el kell jutnom haza.*

Rosario. Mennem kell. Nem tudok tovább így maradni és hát tudod mi jön ez után. Dorien te meg legközelebb viselkedj! Mert nem mindig tudom kontrollálni magam.

*Ezzel át váltottam macskára és elszaladtam haza.*

-Dehogy aggódtam.- *Vont vállat.* -Csak... csak ne harapdáljon az engedéjed nélkül.- *Tekintett el balra aprókat pislogva, majd felhúzta maszkját.* -Én most kicsit le lépek... de biztos találkozunk majd hamarosan.- *Dorien-re pillantott, majd felmutatott a lányoknak egy "Piece" jelet.* -Legyetek jók.- *Azzal egy kéz tört ki hirtelen a földből, és grabancon ragadva Dimitri-t egy laza rántással lehúzta a föld alá. Ezt követve a talaj ismét olyan volt, mintha mi sem történt volna.*

*Lassan feltápászkodtam és ki egyenesedtem majd nyújtóztam egyet.*

*Még nem eresztette.* -Először is. Ha már ilyen hülyeséget találsz ki kifogásnak, lehetné legy kicsit kreatívabb. Másodszor pedig. Ha igaz is amit mondasz, ha még egyszer meglátom hogy az engedéje nélkül harapdálod, felnyitom a mellkasod, és kirágom a szíved a helyéről.- *Lehúzta maszkját, hogy Dorien láthassa mosolyát.* -Úgy is rég ettem már vámpír szivet. Nos.. Remélem megértettük egymást.- *Azza llelépett róla, és leült az egyi ksír tövébe.*

*Rá mordultam ismét.*

De most miattad sír te nagyon szerecsés! Ezt finomabban is csinálhatnád legközelebb!

Meg vagyok csak nem tudok mozogni.

Na jobb már? *Nézett a lányra.* Leszálhatsz rólam csak segítettem megtisztítani a vérét a méreg anagoktól most az imun rendszere is erősebb lesz

*Ő közben odalépett Dorien-hez, és rátalpalt a mellkasára.* -Nyugszik... tudod, nálunk nem szokás másokat harapdálni.- *Közben eltört ujjait figyelte, majd halk ropogtatások közepette elkezdte őket vissza illesztgetni a helyükre.* -Megvagy Rosario?- *Tekintett a lányra.*

*Rosa felé fordítottam a fejem. Le szálltam a vámpírról és oda mentem elé és leültem vele szembe.*

Mid van?

*Néztem rá megleppeten.*

* Össze estem nem tudtam meg mozdulni a sok vérvesztéstől de hirtelen emlék képek ugrottak be.*