* Mentem vagy hat menetet a hullámvasúton, tök jó volt, azt leszámítva, hogy minedenki (még a többi fiú is) sikított, mint valami pszihopata liba. Körülbelül. De azért jó volt. A hatodik menet után, nem nagyon volt nálam több pénz, ezért leszálltam. A hajamat meg össze - vissza fújta a szél, szóval azt nem fejtem ki jobban... Közben azt a lányt keresztem a tekintetemmel, akivel az imént beszélgettem. Sehol senki. Vállat vontam, majd indultam tovább. *

- Ott egy vatta cukros.

- Várj már én nem iszom vért mint te hallod.*Magyaráztam neki majd elestem és felhorzsoltam a térdemet ami vérzés helyett fénylett.* -Jaj ne.*Oda tettem a kezemet.* El kellene menni egy orvoshoz aki tudna valamit csinálni ezzel. *Néztem rá Rosariora.* Láttam egy labolt a város szélén. El tudnál vinni oda?

*Utána mentem.*

*Megállta a hulámvasút és azonnal kiszáltam majd hálát adtam hogy föld van a talpam alatt.* - Uram isten én többet rá nem ülök.

*Bekellet fognom az egyik fülemet vagy megsüketültem volna.*

* Torkom szakattából síkítani kezdtem és becsktam a szemem.* - Ez borzalmas!!! Segítség.*Majd síkítottam tovább úgy ahogyan csak tuttam. Rosa meg melletem élvezte ahogyan szenvedek. De hagytam had élvezze kicsit.*

- Van is mitől félned.

*Elfogadtam a segédnyújtó kezet majd felálltam és leültem mellé.* -Én még soha nem ültem ilyenen. Nagyon félelmetesnek néz ki. *Nem lesz bajunk? *Néztem rá agodalmas tekintettel* - Félek

*Felálltam majd leporoltam magamat és kezet nyújtottam a lánynak.* 

- Bocsi 3000 éva alatt ez az egyetlen ami nem tudtam elsajátítani. *Mosolyogtam rá.*

*Hirtelen égből pottyant Krisztál szinte azonnal leterített. *

*Olyan nagy sebbeséggel zuhantam hogy hiába tartotta ki a kezát és kapott el mind a ketten a földre kerültünk.* - De jó puhára estem .*Sohalytottam fel.*

*A fejem fölé pillantottam majd láttam hogy Krisztál zuhan lefelé.*

- ez nem vicces. Miszály lesz lerepülnöm innen de ha meglát valaki akkor nagy bajban leszek pláne hogy szoknyában vagyok. *Egy ideig gondolkoztam majd leugrodtam és Rose felé kezdtem repülni de a landolással soha nem volnam jóban ezért szinte ffellette 3 méterre elkezdtem zuhanni.* - Vigyázat!!! Kapjon el valaki!!!

- Az a lényeg, hogy ne ne élj a múltnak csak a mának.

- Na de Rosa. *Kiáltottam utána majd néztem ahogyan földet ér.* - Ez veszélyes volt tudod te milyen magason vagyunk? *Majd mire végig mondtam volna a mondatomat rendesen már el is ment.* - Nincs mese le kell mennem innen de hogyan? 

- Hát formába hoztam magam. * - vigyorgom. Már majdnem sorra kerültem. *

*Basszus tényleg a kávézós incidens. Már ki is ment a fejemből.*

* Megfordultam. *

- Szia. Igen emlékszem. Te voltál az a lány a kávézóból.

* És magamban felidézem az emlékképeket. *