* A lányra szegezte a tekintetét majd egy halvány mosoly jelent meg az arcán ekkor megpörgette duplán a lányt majd hátra döntötte.* - Azt hittem ha valaki felhagy a bérgyilkosággal az többé nem öl. Főleg nem tömegesen.
- Ige ezt tervezem. Apám egyik beosztottja volt még 300 éve körülbelül. Gyűlölöm a vámpírokat pláne ezeket az alantas fajtákat. * Össze szűkült a szeme és szinte át döfte a férfit a tekintetével. * - Nahát elész jól megy már a tánc.
- A lényeg hogy ne a saját lépéseidre figyelj hanem a partnered szemébe nézz és érezni fogod hogyan kell lépned hisz a férfi vezet. * Mondta halkan majd mikor a lány feltette a kérdést a tekintete azonnal a lányra irányult.* - Mond csak hiszel a sötétségben lappangó szörnyekben aki gyanútlan áldozatukra lesve várakoznak? Tele ez a hely ilyenekkel. Az a férfi egy c osztályú vámpír. Az én dolgom az hogy ... elbeszélgessek vele.
- Egy bálba tudni kell táncolni. A tánc is olyan mint a beszélni tanulás. Lépésről lépésre kell. * Mondta kicsit lágyabb hangon de közben a szeme sarkából egy férfit figyelt.* - Megmutatom. * Elkezdett aprókat lépkedni közben megfogta a lény derekát és a kezét.* - Valahogy így kéne.
* Felállt majd elfogadta a lány kezét.*- Sam. Örülök hogy megismerhetlek. És nem kell aggódnod nem te vagy az egyedüli aki nem ide valósai. * Nézett a lányra majd egy pillanatra a háta mögé pillantott.*
-ooh.. nem baj! nem vettem annak..* mondom és hajamba túrok* - Nagyon nem vagyok ide való látszik.. *mosolyogva mondom ezt neki* -Hogy hívnak? E..engme Requiremnek ^^ üdv..
* nyujtom a kezem neki, közbe egy szép számot kezdtek el játszani*
* Egy pezsgőt iszogatva bámészkodott mikor egy lányra lett figyelmes aki épp nagyba szenvedett a cipőjével. Megrázta a fejét majd letette a poharat és közelebb ment majd letérdelt és levette a lány lábáról a cipőt.* - A ruha elég hosszú így senki se látja hogy nincs a cipő a lábán. Talán így tud pár métert menni nyaktörés nélkül.
*Lassan néztem közbe ahogy besétltam....hosszú szürkés hajam ki van engedve és csak egy rózsa van benne... Hófehér ruhámba és rémes magassarkúmba szenvedek....lassan megyek ,de sikeresen rosszul lépek*
Az istenekért már... !
*mondom magamnak és a falnak támaszkodok...* kész szenvedés...*ekkor tünik fel a sarokba bujkáló alak...*
* Hosszas hajcihő után a bálban kötött ki mely minden féle furcsa társasággal volt tele. Nem igazán tetszett neki a tömeg de most kivételes alkalommal elviselte. megigazította a nyakkendőjét majd az egyik sarokba állva nekitámaszkodott a falnak és nézte a táncoló tömeget.* - Mibe keveredtem megint?
- Igen, komolyan megmosdattalak. Amúgy szerintem nem voltál problémás, legalábbis nálam nem jobban. Viszont nekem lassan mennem kell, nem sokára éjfélt üt az óra.
- Értem. Hát ebben az esetben még sem kell.
* Kuncogtam tovább.*
- Szimpatikus volt ő is. Meg is jelöltem anno...meg mostam.
*Megvakartam a fejem és kicsit félre nézve elgondolkodtam . *
- Bár sajnos nem sokat talákoztunk annak ellenére, hogy egy városban laktunk, de szerintem simán kijötünk volna egymással.
* A lányra szegezte a tekintetét majd egy halvány mosoly jelent meg az arcán ekkor megpörgette duplán a lányt majd hátra döntötte.* - Azt hittem ha valaki felhagy a bérgyilkosággal az többé nem öl. Főleg nem tömegesen.