*Végül visszafordultam Rosariohoz és mérgesen belenéztem a szemébe.*

Attól mert valami rövid életű volt még okozhat maradandó fájdalmat. Nem igaz? Ezt neked is tudnod kéne! Már nem jelent semmit!

*Elfordultam, majd szomorúan elindultam kifelé.*

*Épp be akarta nemmi mikor hallodtam Maorit üvölteni egyértelműen rólam beszélt aztán...* Mi a piiiiii O.O *Megálltam a fejlődésben és ledermedtem. Reménykedtem benne hogy halucinálok de sajna nem. * (Ez hogy történhetett meg hisz mi soha nem is voltunk jóban nem értek semmi ) Vörös lettem mint egy rák.*  

Ha nem lenne igaz akkor nem lenne titok nem gondolod?  *Majd ránéztem.* 

Nem ez tévedés!

*Hevesen tiltakoztam.*

De nem kellene kihallgatnod más titkát!

*Dühösen megindultam kifele.*

Nem mondod komolyan hogy bele vagy esve Plútóba? *Ahogy ezt kimondtam víz hangzott az egész csillagvizsgálóban.* 

*Fel másztam a kilátóra annak is a peremére. Majd torkom szakadtából üvölteni kezdtem a fájdalmam.*

-Az az aljas, lókötő, vad barom. A kutyák szégyene!  Váááááá

-Ez az Mao csak add ki, ennél jobban.

-Utállak!!!! Hogy én hogy utállak! *Majd sírva összerogytam.* Olyan igazságtalan volt velem. Aljas szeleburdi pokol eb. Pedig én úgy tudtam volna szere....

*Ekkor hallottam valami zajt hátulról. Ezért elhallgattam.*

*Kinyitottam az ajtót halkan és elindultam a nagy terembe.* Majd meghallottam, hogy van bent valaki. Az ajtó mögé bújtam és onnan figyeltem. * 

*Hagytam hogy Midori elvezessen egy kis eldugott helyre, ami igazából ismerős volt még gyerekkoromból. *

-Sokat játszottunk itt anno gyerekként, nem igaz Midori?

-Tudtam hogy eszedbe fog jutni. *Mondta örömködve.*

-És mit szeretnél itt csinálni velem? Hiszen a vizsgáló már egy ideje nem működik.

-Nem baj attól még randalírozhatunk. De nem ez volt a fő célom ezzel.

-Hát akkor mi?

-Mindig itt kiabáltuk ki a bajunkat. Fel másztuk a kupola mellé és a városra üvöltöttük a bajunkat. Ezt most is megtehetjük.

-Igazad van.